Kovászos hamburgerbucik

 Nemcsak kenyeret, hanem néhanapján hamburgerzsemlét is készítek kovászból. Ma pont készült egy adag, úgyhogy ha már van róla fotó, álljon itt hozzá egy recept is.

Hozzávalók:

25 dkg kovász (50:100:100gr arányban feletetve rétesliszttel)
60 dkg BL55 finomliszt
3,5 dl tej
6 dkg vaj
1 tojás a tésztába
1 tojás kenéshez
1 ek cukor
2 kk só (az eredeti recept 1-et ír, de nekünk azzal nagyon sótlan lett)
szezámmag a tetejére

Amikor a feletetett kovász a csúcson van, minden hozzávalót hozzákeverek, kb. 10 percig dagasztom, majd egy enyhén kiolajozott edényben 5 órán át pihenni hagyom. Ha reggel 8-kor kezdek neki, akkor legközelebb délután 1-kor lesz vele teendőm, amikor is a tésztából 11-13 dkg-s bucikat gömbölyítek. Nekem ebből a mennyiségből 10 darabra elegendő lett, de ha azt a klasszikus óriás bucit szereti jobban valaki, akkor legalább 15 dkg-s darabokra lesz szükség. A tepsire teszem őket sütőpapíron, amin majd később kisütöm, de előtte még 2 órát zacskóval vagy fóliával letakarva szintén kelni hagyom. Amikor nagyjából a duplájára megkeltek, kétszer lekenem felvert tojással, megszórom bőségesen a tetejüket szezámmaggal, végül 200 fokos, előmelegített sütőben légkeveréssel addig sütöm, amíg meg nem pirulnak. Ez nálam 17 perc volt összesen. Rácson hagyjuk kihűlni.

Kovászos "Hófehérke" kenyér

2020. március 24.-e van ma. Pontosan egy hete nem tettük ki a lábunkat a tanya kapuján, befejeztük a bevásárlásokat, a városba mászkálást, hiszen hallgatunk a józan eszünkre és a szakértőkre, akik most arra kérik a lakosságot, hogy a koronavírus leküzdése érdekében maradjon mindenki otthon, aki teheti. Szerencsések vagyunk, én eleve itthonról dolgozom mindig, de Krisz is most már home office-ban végzi a munkáját, így tényleg nem indokolja semmi, hogy emberek közé menjünk.

Amikor felkészültünk az önkéntes karanténra, egy dolog aggasztott valamennyire minket, ez pedig a pékáru előteremtésének mikéntje volt, ugyanis bár nem áll távol tőlem a sütögetés, kenyeret is sütöttem már, de azt eddig csak élesztőből. Na, és pont az élesztő az, amit 2 hete nem tudtam beszerezni a boltokban. Így utólag viszont már egy szemernyit sem bánom, ugyanis a szükség kreativitásra késztet, így hát itt volt a remek alkalom arra, hogy megtanuljam a kovászos kenyér készítését. Zsófi barátnőm, a szomszéd tanyából már éppen néhány héttel előttem járt ebben a tevékenységben, így kaptam tőle egy kezdő kovászadagot, amivel nekiállhattam a dolognak.

Még csak 3 kenyeret sütöttem egy hét alatt, de mindegyik egyel jobban sikerül már, mint az előző, és minden alkalommal valami egészen különleges érzés megvágni a saját készítésű kenyeret és élvezni a kívül ropogós, belül puha és könnyű állagot.

Aki saját maga szeretné kinevelni a kovászát, annak itt egy nagyon jó leírás:

https://vadkovaszsuli.blogspot.com/2017/05/vadkovasz-keszitese_2.html

A kenyereimet pedig ez alapján a recept alapján készítem:

https://vadkovaszsuli.blogspot.com/2017/05/hofeherke.html

Pesto-szósz recept

Néhány éve már volt egy próbálkozásom házi készítésű pestóval, talán még recept is került fel róla a blogra, de arra azért emlékszem, hogy nem igazán volt annak olyan az íze, ami teljesen lenyűgözött. Most végre találtam egy olyat, ami számomra jelenleg a tuti befutó, úgyhogy egy blogbejegyzést neki is szentelek. A héten már másodjára szedtem meg a bazsalikom bokraimat, amiket még tavasszal kezdtem el magról nevelni, viszont első alkalommal elhittem, amit a neten olvastam, hogy semmi baja nem lesz a bazsalikom leveleknek, ha lefagyasztom őket. Milyen egyszerű is lett volna, ha ez a megoldás működött volna, hiszen akkor akár minden héten a friss, zsenge leveleket, ahogy nőnek, elég lett volna kis adagokban lefagyasztani és a pestókészítés napján csak elővenni és felolvasztani. Nos, jelentem, már megint édesanyámnak volt igaza, nettó pazarlás volt ez a próbálkozás, tönkrementek a lefagyasztott levelek. Így aztán marad az egyszeri szüret és azonnali felhasználás a továbbiakban.

A mennyiségeket csészében adom meg, ez az angol cupnak a megfelelője. Így volt az eredeti receptben, és anyucikámtól kaptam egy amerikai útjáról egy "cup" kimérőkészletet, ahol külön mérőkanál van az 1 cup, azaz 1 csésze mennyiségre, a félre, az 1/3-adra, a 1/4edre, de ezt egy sima 2 decis pohárral is helyettesíthetjük.

Hozzávalók 1 kis üvegnyi adaghoz (ez egy ebédhez is elég 3-4 főre):

- 2 csésze bazsalikomlevél

- 1/2 csésze parmezánsajt (én tettem hozzá kb 2 púpos ek grana padanot is ezen felül, ettől még sósabb lett, amit imádok)

- 1/2 csésze fenyőmag (ez megfelel 1 csomag 50 gr kiszerelésűnek)

- 1/3-1/2 csésze extraszűz olívaolaj

- 3 ek citromlé

- 2-3 gerezd fokhagyma

- 1/2 tk tengeri só

A bazsalikomleveleket leszedtem a növény száráról, és minél kisebb levelek is vannak köztük, annál inkább intenzív, friss bazsalikom íze lesz a szósznak, mert a nagyobb, öregebb leveleknek kicsit ilyen parfümös-szappanos mellékaromája lehet már, amit én személy szerint nem igazán szeretek. Mindent beletettem az aprítógépbe (pontosabban a hőn szeretett Kitchen Aid aprító-és turmixgépembe), majd összepürésítettem. Az olívaolajnál én az 1/3 adaggal indítottam, de ha szükség volt még egy pici nedvességre, hogy krémesebb legyen az egésznek az állaga, akkor növeltem ezt néhány löttyintéssel fél csészényi adagra.

Tartósítási megoldások

Hűtőben

Hűtőben néhány hétig eltárolható mindenféle hőkezelés nélkül abban az esetben, ha az üvegbe kiporciózott szósz tetejére még további olívaolajat csorgatunk, ezzel elzárva a szószt a levegőtől.

Fagyasztóban

Műanyag tárolókban lefagyasztva kb 2-3 hónapig eláll a szósz, de ebben az esetben nincs szükség felönteni olívaolajjal a végén.

Nedves dunsztolással

A kész, megtöltött üvegeket (olívaolaj-zárás nélkül) lábosba helyezzük, a nyakukig felengedjük vízzel, majd 10 percig forraljuk. Ezután vagy kivesszük a lábosból és fejjel lefelé fordítjuk pár percre, majd pedig pokrócok között hagyjuk kihűlni, mint a száraz dunszt esetében, vagy pedig megvárjuk, amíg a lábosban hűl ki a vízzel együtt.

Karácsonyi diólikőr

... amit bizony júniusban kell elkészíteni. Pontosabban összeállítani, és aztán pont karácsonyra érik meg és készül el a hónapok során.

Bevallom, már 3 évvel ezelőtt is volt diólikőr-készítési próbálkozásom, de nem szépítem a dolgot, úgy megfeledkeztem róla 2 évre, hogy mikor véletlenül felbukkant, először fel se ismertem, hogy mit tartalmazhat az üveg (mi mást, mint két évig ázott zölddiót, fahéjrudat és társait). :D 

Mivel idén időben is szedtem le a diókat, és meg sem feledkeztem a finomságról, így a mai napon, mintegy 6 hónapnyi áztatás és pihentetés után leszűrtem és szétpalackoztam. Ja, és megkóstoltam. Aztán pedig elégedetten megveregettem a vállam. :D Ezért aztán álljon itt a receptje.

Frissen összeállítva.

Szent Iván éjszakája előtt, június folyamán szedjük meg a diófát! Fontos, hogy belül még puha, nem csontosodásnak induló legyen a termés.

Hozzávalók:

30-40 db és/vagy 1 kg zölddió

60 dkg cukor

3 fahéjrúd

fél csomag szegfűszeg

1 kiskanál ánizs

2 l vodka (vagy pálinka)

Egy 5 literes befőttesüvegbe raktam a diókat, a kisebb szeműeket félbe, a nagyobbakat négybe vágva, beleszórtam a kristálycukrot, és a fűszereket, végül az alkoholt. Jó erősen rászorítottam az üveg tetejét, összeráztam. Ezután a következő 3 napban naponta 1x átrázogattam, majd decemberig heti -kétheti rendszerességgel 1x.

Amikor letelik a 6 hónap, sűrű szűrőn átszűrve palackokba töltjük az elkészült diólikőrt. Ha kóstolás után még túl kesernyésnek érezzük, érdemes nádcukorból karamellizált szirupot főzni, és azt még hozzákeverni, de ennek a mennyisége már abszolút likőr és ízlésfüggő.

A kész diólikőr.

Gyöngytyúk húsleves

1. Állíts haza 15 darab, Hortobágyon, teljes vadságban nevelkedett, embert sosem látott gyöngytyúkkal annak ellenére, hogy a párod kifut a hangjuktól a világból.

2. Zárd el őket pár napra, hogy kicsit szelídüljenek és szokják az ember közelségét, hogy etetéskor ne kapjanak infarktust a közeledő alak láttán.

3. Pár nap után engedd ki őket a baromfiudvarba a többi szárnyas közé.

4. Adj nyugtatót a szárnyasoknak, akik sokkot kaptak a dinoszaurusz-szerű új csapattagok láttán-hallatán.

5. Másnap reggel próbáld megkeresni a szárnyvágás ellenére valahogy kirepült gyöngyiket a tanya különböző pontjain. Megj.: ha azt gondolnád, hang alapján be tudod őket tájolni, tévedsz. Ezek mindenütt hallatszódnak.

6. Adj a párodnak is reggelente nyugtatót, miután megtépázott idegrendszerrel jön be az etetésből. Elmondása szerint a gyöngyik hangja olyan frekvencián dolgozik, hogy az már-már fizikai fájdalmat vált ki az agyban. Ezt te közelről sose fogod érzékelni, ha rendre az esti etetés a tiéd, és éber állapotukban nem találkozol a szerzeményeiddel.

7. Fogadd el párod ultimátumát, aki azzal fenyegetőzik, hogy ha a gyöngytyúkok továbbra is maradnak, ő beszerez egy új kölyökkutyát, aki majd a lakásban fog lakni, és intézd el - opcionálisan választható az otthoni, vagy a kiszervezett gyilkolás - a szárnyasok levesbetétté reinkarnálódását. Jó lesz az a karácsonyi ünnepi asztalra!

8. A "kiiktatás", "szerződésbontás" (tetszés szerint választható megfogalmazás a levágásra) közben konstatáld, hogy valószínűleg azért mondták 0-24, 7/7-ben ezek a lények a magukét, mert 15-ből 14 kakas volt................... (SZÓVAL EZÉRT NEM TOJTAK!!!)

9. Hogy a továbbiakban se legyenek magányosak, kettesével csomagolva add át testüket a fagyasztószekrénynek, s az éppen kellő mennyiségből készítsen párod isteni és NÉMA húslevest.

Sütőtök krémleves és muffin

Világ életemben hidegrázásom volt a tökféléktől, hiába készíti édesanyám állítólag világbajnok módon a tökfőzeléket, és ősszel hiába lengte be mindig a lakást a sütőben sülő sütőtök :) nagyon finom illata - mert tagadhatatlan, hogy annak az illata valóban szuper, én mégis egy kiskanálnyi kóstolásra is alig bírtam magam rávenni évekig, végül feladtam.

A hét elején viszont igencsak elkezdte piszkálni a csőrömet a dolog, hogy ősszel szinte ez az egyik legolcsóbb alapanyag a piacokon, ráadásul mondhatni semmiféle erőfeszítéssel, gond nélkül tudnánk termelni is a kertben magunknak, valahogyan csak ' meg kellene szeretni ezt a sütőtököt. Eme felindulásból vettem is egy közepes méretű, másfél kilós példányt. Gondoltam, a krémleveseket imádom, a muffint imádom, kezdjük a kísérletezést ezzel a kettővel. Ha akkor sem szeretem meg, ha saját fűszerezéssel készül, akkor tényleg nem próbálkozom vele többet. Nos, a krémleves elkészült (igyekeztem a kedvenc hagymakrémlevesemhez közelíteni az ízvilágot), a muffin megsült, és azt kell mondjam, hogy jó lett mindkettő. Nem lesznek rendszeres szereplői az életünknek, de már csak a lovakra való tekintettel is (szeretik ugyanis!) jövőre a veteményes egy sarkában megpróbálkozunk a termesztésével. És akkor jöjjön a két recept!

Sütőtök krémleves (négy személyre)

1 közepes sütőtök (kb. 1 kg)

1 l húsleves alaplé (vagy víz+leveskocka)

1 dl tejszín

5 dkg vaj

kakukkfű, rozmaring

só, bors

A sütőtököt félbevágom, kanál segítségével kimagozom, majd 220 fokos előmelegített sütőbe teszem alufóliával lefedve (hogy hamarabb puhuljon meg). Addig kell sütni, míg a belseje egészen puha nem lesz, nekem ehhez 30 perc kellett. Az alaplevet egy lábasban elkezdem melegíteni (ha nincs éppen otthon a fagyasztóban húsleves, akkor sima vízzel dolgozom, és később hozzáadok egy húsleves kockát), hozzáadom a puhára megsült, héjától megszabadított sütőtök húsát, és felforralom. Ha forr, lejjebb veszem a hőfokot, és egy botmixer segítségével teljesen homogénre pürésítem a hozzávalókat. Ezután fűszerezem sóval, borssal, kakukkfűvel és rozmaringgal, majd hozzáöntöm a tejszínt és jól elkeverem. Hogyha ezzel megvagyok, eloltom a gázt, és a még forró levesbe beleteszem a vajat is, amit olvadásig kevergetek benne.

Tálaláshoz a kimagozásból visszamaradt tökmagokat megpirítva lehet rászórni, de én most nagyon rákattantam a pirított hagymára, amit legutóbb az Aldiban szereztünk be (egyszer megpróbáltam házilag is, nem bonyolult, csak egy tisztességes mennyiséghez órákon keresztül kellene az adagokat kisütögetni), úgyhogy mi most azzal ettük, de rendszeres befutó nálam a levesgyöngy is.

Sütőtökös muffin (12 darab)

25 dkg sütőtök

2 tojás

15 dkg liszt

10 dkg cukor

10 dkg vaj

1 csomag sütőpor

1 nagy csipet szódabikarbóna

csipet só

fahéj

mazsola

A megsült sütőtök belsejéből 25 dkg-nyit kikaparok, és az olvasztott vajjal, valamint a két tojással botmixerrel krémesítem. Egy másik tálban kimérem a száraz anyagokat: liszt, cukor, sütőpor, szódabikarbóna, fahéj, mazsola, és a két tál hozzávalóit összekeverem. 200 fokos sütőben körülbelül 20 percig sül, tűpróbával ellenőrzöm.

Tejbegríz újraértelmezve

Egy időben annyira szerettem a gasztronómiailag nem éppen nagy kihívást jelentő tejbegrízt, különösen, amikor hízókúrára adtam a fejem pár évvel ezelőtt, hogy az 51-52 kilómat vissza tudjam tornázni a normál 58-61 körülire, hogy hetente többször is megkívántam. De ugyebár túl sok újdonságra nem ad lehetőséget, a rántott tejbegrízről is csak pár hónappal ezelőtt hallottam. Ma viszont ismét eszembe jutott, de már a gondolata is unalmas volt, hogy sima tejbegrízt nyammogjak, s ennek elkerülése végett találtam rá Limara receptjére, amit nyomban el is készítettem. Kriszt például nem lehet rávenni alapból, hogy ő önszántából tejbegrízt egyen, de ebben a formájában még ízlett is neki. :)

Hozzávalók 2 személyre:

5 dl tej

5 evőkanál búzadara

2 evőkanál cukor

----------------------

zsemlemorzsa

baracklekvár

A fenti arányok szerint megfőzzük a tejbegrízt, megpirítjuk a zsemlemorzsát és mindkettőt hagyjuk kicsit hűlni. Ezután pedig poharakba rétegezzük őket. Alulra került a pirított zsemlemorzsa (lehetne éppenséggel fahéjat is belekeverni, én ezt most kihagytam), rá egy kanál baracklekvár, majd tejbegríz, megint morzsa, megint lekvár, megint tejbegríz. Gondolkoztam, hogy valamelyik réteghez még adjak-e hozzá kakaóport, de végül azt már soknak gondoltam. Kis időre betehetjük a hűtőbe is, de nekem langyosan is ízlett. Az első fele. Ugyanis csak kétszeri nekifutásra tudtam megenni.

Bodzaszörp szezon

Igen-igen, tudom, hogy a net most tele van bodza receptekkel, de hát mit tegyünk, itt van a szezonja. Itthon, a tanyán legalább 5 bodzabokor van, és minekutána most 2 napig nem esett egy szem eső sem, ami kimoshatta volna a szörp lényegét, vagyis a virágport a virágokból, délután felkaptam egy rekeszt, meg egy ollót, és  nekiálltam megkeresni a bokrokon a már kinyílt virágú bodzatányérokat. Nagyjából fele-fele arányban vannak a még bimbós és a már kinyíltak, úgyhogy ami már jó volt, azt leszedtem, de ahogy elnéztem, még jövőhéten kétszer ennyi mennyiséget tudok szüretelni, hacsak valami tartós esős időszak ezt a tervemet keresztül nem húzza.

Anyu receptjét akartam követni, de aztán végül szemre és kóstolgatásra adtam hozzá mindent. Este szépen odakucorodtam az előtérben a konyhaasztalhoz, levágtam a virágok alól a szárat (az egészen vékony, rövid kis száracskát rajta hagytam, ahhoz nem lett volna idegrendszerem), és beledobáltam egy nagy, 5 literes befőttes üvegbe őket - nyáron Krisztián ebben készíti mindig a kovászos uborkát -, majd 3 citromot alapos megmosás után felkarikáztam és rádobtam, majd az egészet felöntöttem vízzel. Hogy mennyi virág lehetett, azt nem tudom, de olyan 50 tányérka biztosan. Reggelig hagytam ázni.

Másnap olyan 1,5 kiló cukrot kimértem, egy kevés vízzel felöntöttem, és a tűzhelyen csak addig melegítettem, amíg a cukor el nem olvadt. Nem adtam hozzá sok vizet, mert nem hígítani akartam az üvegben várakozó citromos, bodzás lét, csak nem akartam, hogy napokig kavargatni kelljen a hideg vízben a cukrot, hogy feloldódjon. Amikor a cukor elolvadt, a lábas fölé kötöztem egy textilpelenkára hajazó anyagot, és azon át szűrtem hozzá a cukoroldathoz az üveg tartalmát. A végén hátramaradó bodzavirágokat és a citromkarikákat még kézzel alaposan kinyomkodtam. 1 zacskó (5 dkg) citromsav került még bele, aztán kicsit összemelegítettem az egészet, kóstolás után még korrigáltam, hogy ne legyen olyan durva citromíze, és végül üvegekbe töltöttem (Krisz nagy sóhajjal mondott le a pálinkás üvegeiről, de végül meggyőztem, hogy a bodzaszörp is lesz olyan finom, mint a pálinkái). Rá a kupak, fejjel lefelé fordítás, és most holnapig a paplanok között dunsztolódnak, hűlnek. Összesen 3 liter körül jött ki a végére.
Egy kis adag kimaradt a palackozásból, úgyhogy már meg is tudtam kóstolni. Hát, mi tagadás, bodzaszörp íze lett. :) Jövő hétre kinyílnak a még bimbós virágok is a bokrokon, úgyhogy gondolkozhatok, honnan szerezzek még üvegeket a további szörpkészítéshez.

Tojáslepény

Ismét a "mi van itthon" kérdés merült fel, amikor azon gondolkoztam, hogy mi legyen a pénteki estebéd. 2 napja megfőztem egy nagyobb adag füstölt sonkát, mert rántott sonkás palacsintára fájt a fogam, de megmondom őszintén, hogy kissé feltorlódtak itthon a munkák és sem időm, sem energiám nem volt hozzálátni. Szerencsére a csirkéink rendületlenül tojnak hónapok óta, most épp össze se merem számolni, hány tojás van a hűtőben, de olyan hetvenre saccolom. Ebből negyvenet rögtön fel is repítünk Pestre a családnak, meg még hátra van egy kis húsvéti tojásfestés is. Viszont ha már ilyen jól állunk tojással, a tojáslepényre esett a választásom.

Hozzávalók (28 cm-s tortaformához)

4 közepes krumpli

10 tojás

főtt füstölt sonka

metélőpetrezselyem

kukorica

só, bors

A krumplikat héjában félig megfőztem, lehűtve meghámoztam és felkarikáztam őket. A tojásokat habosra keverem, beledobáltam az összes hozzávalót (a sonkát apró kis szálakra szedegetve), a sütőt előmelegítettem olyan 200 fokra és beleöntöttem a masszát a kapcsos tortaformába. Majd rá egy percre pánikszerűen kapkodtam serpenyő után, ugyanis orrán-száján folyt ki a tojás. Pedig még gondoltam is rá, hogy kéne bele sütőpapírt tenni. Hát tettem, utólag, miután feltöröltem a pultot, a földet. Serpenyőből visszaöntöttem a már sütőpapírral kibélelt formába, és 20 percre bevágtam a sütőbe. Jót tett volna neki még egy kis kecskesajt, de enélkül is finom lett.

Talp alól való: pitypang szirup

Érdemes az ember lányának résen lenni, pláne így tavasszal, hogy még időben elcsípje a természet azon ajándékait, amiket tálcán kínál feldolgozásra, mert hamar hoppon maradhat az, aki nem kapcsol időben.

Már pár hete olvasgatom az interneten, többször is utamba akadt a recept. Hogy újdonság-e, vagy csak én találkoztam most először vele, nem tudom, de gondoltam, egy próbát megér a dolog. Ez pedig nem más, mint a pitypang szirup! Az köztudott, hogy ez a szép kis sárga virág, ami a gyerekek kedvence, nagyon sok helyen megtalálható, igazából gyógynövényként sem utolsó. Főleg levelét és gyökerét  javasolják fogyasztásra, de a virága is tele van csupa jótékony hatású vitaminnal, és egyebekkel. Száraz tényekkel nem szeretnék senkit traktálni, akit érdekel, rengeteg írás található róla.

Már elöljáróban el szeretném mondani, hogy én a magam részéről semmiféle aztabetyármindenit-felismerésen nem estem át a kóstolás után, inkább az illatán érzem a virág jelenlétét, semmint az ízében, de hajlandó vagyok ezt akként elkönyvelni, hogy még több virággal talán intenzívebb lenne a hatás. Ennél a próbaadagnál marad inkább csak a tudat, hogy a reggeli kávénkat pl. egy kicsit felturbózott cukorral ízesítjük eztán, de raktam el egy kis üvegnyit szörp állagban is, hogy nyáron a nagy dózisban fogyasztott limonádéinkba csorgathassuk a citromfű és a mentalevelek mellé kiegészítésképpen.

Reggel, mielőtt a lovakat kiengedtem volna legelni, nekiálltam összegyűjteni a kis virágocskákat. Nem kellett sok, csak olyan három maréknyi. Bevittem a házba, lecsipegettem a virág alatti kis szár-maradékot, átnéztem, hogy egyiken sincs-e véletlenül hangya vagy egyéb állatka, majd odatettem lassú tűzön 1 liter vízbe és forrásig melegítettem. Hagytam kihűlni, majd egy szűrővel kihalásztam a virágokat, még a bennük lévő vizet jól kinyomogattam belőlük egy kanál segítségével, majd a tyúkoknak odadobtam. A sárgára színeződött vízbe feltettem kicsit kevesebb, mint 1 kiló cukrot, egy fél citrom levét és szintén lassan rotyogtatva 2 órán keresztül főztem, amíg besűrűsödött. Időnként egy kiskanálnyi adagot kivettem belőle és hagytam kihűlni, mert úgy lehetett a legjobban látni, milyen lesz a végleges állaga. A vége előtt negyed órával egy kisebb, 3 decis üvegbe kimertem a szörpnek való adagot, ami egy kicsit folyékonyabb állagot kívánt, majd a többi, kicsit sűrűbb szirupot pedig 3 kicsi, kifertőtlenített, Erős Pistás méretű üvegbe töltöttem. Fóliával lefedtem, majd a kupakot is rázártam. Fejjel lefelé fordítottam, mint a lekvárokat szokás. Lehet, hogy ha mondjuk 4-5 maréknyi virágból készítem el 1 liter víz, 1 kiló cukor aránnyal, akkor érezhetőbb lenne az íze.

Két vacsora a kamrából

Tegnap és ma is olyan gyors vacsorát dobtam össze, hogy igazából minden alapanyag volt hozzá, és általában mindig is szokott lenni. Előbbi inkább nekem, utóbbi pedig Krisznek kedvezett, de amiatt, hogy mind a kettő 20-30 perc alatt elkészült, én mindkét esetben jól jártam. Hétfő óta ugyanis minden délután, amikor az én drágaságom hazaér, még sötétedés előtt nekiesünk a veteményesnek és sziszifuszi harcot vívunk kapálunk, gereblyézünk, gyomlálunk, ezért estére mindketten kissé megviseletek vagyunk energiailag, örültem, hogy nem kell még órákat a konyhában is ácsorognom.

Tejszínes, kelbimbós spagetti baconnal

2-3 marék apró kelbimbó

olaj, só, bors

15 dkg bacon

2 dl (hab!!!)tejszín

szerecsendió

bazsalikom

parmezán

A kelbimbóval kezdtem: levágtam mindről a torzsáját, lehúztam a felső leveleit. Egy uzsonnás zacsiba beleraktam őket, öntettem bele egy kis olajat, szórtam bele sót és borsot, összefogtam a zacsi száját, és egyszerűen csak összeráztam a benne lévő dolgokat. Így fél perc alatt az olaj mindegyik zöldséget szép egyenletesen bevonta. 200 fokos előmelegített sütőbe sütőpapíron mentek be sülni, pirulni egy olyan 15 percre, ez alatt pont elkészül a tészta és a szósz is.

A tejszínt feltettem egy kis lábasban, hogy felforrjon és besűrűsödjön kicsit. Amikor ez megtörtént, szórtam bele reszelt parmezánt, szerecsendiót és a friss, cserepes bazsalikomomból is csíptem bele néhány levelet. Közben egy serpenyőben megpirítottam a baconszeleteket is.

Amikor megpirultak a kelbimbók, besűrűsödött a fűszeres tejszín, megfőtt a tészta, akkor egész egyszerűen az egészet összevegyítettem. Az eredeti recept írta azt is, hogy a tejszínbe reszeljünk egy kevés citromhéjat is. Ugyan követtem az utasítást, de ez a kis részlet végül nem nyerte el a tetszésünket, teljesen felesleges volt bele.

Jambalaya

1 csirkemell filé

1 arasznyi kolbász

3-4 szál újhagyma

1 kaliforniai paprika

2 marék fagyasztott zöldségmix

1 bögre rizs

2,5 bögre víz

só, bors

A csirkét felkockáztam, a kolbászt felkarikáztam, és egy lábasban olajon átpirítottam őket. Amikor a kolbász zsírja kicsit kiolvadt, beledobtam még az apróra vágott paprikát és újhagymát, az átöblített rizst, majd felöntöttem vízzel. Hozzáadtam a fűszereket, a fiókban még kallódott egy kis vegeta, már el akartam használni, úgyhogy ezt ki is pipálhattam. 20 perc alatt kis lángon készre főztem, amíg a rizs teljesen meg nem puhult. Az utolsó 5-7 percben még hozzáadtam a fagyasztott zöldségkeveréket is, amiben répa, borsó, kukorica van, majd fedő alatt az egészet készre pároltam.

Borsókrémleves

Ha már különösebb történés nincs most felénk, akkor legalább 1-1 recepttel frissítem a blogot. Hamarosan lesz miről írnom, mert jövő héten disznóvágást tervezünk (én nem, mert már azóta megsajnáltam szegény röfögiket, bármennyire is böték, hangosak és lökdösődősek az utóbbi hónapokban). Hurka és Kolbász már alulról súrolja fejenként a 100 kilót, úgyhogy eljön lassan az idejük. Én még nem tudtam eldönteni, hogy itt legyek-e vagy sem a vágásnál, bár az biztos, hogy az elején nincs az a pénz és Mindenható, hogy végignézzem a vérengzést; és legfeljebb a későbbi porciózásban fogok tudni segédkezni (persze, ha addigra kigyógyulok már ebből a vacak náthából, ami pár napja keseríti az éjjeleimet és a nappalaimat).

Vágyom már nagyon a tavaszi zöldek látványára, úgyhogy ennek fényében ma egy kis borsókrémlevest dobtam össze, ami azért is volt jó választás, mert pillanatok alatt elkészült, és semmit nem kellett igazán pepecselnem a konyhában.

Hozzávalók (2 személyre)

6 deci alaplé

40 dkg borsó (most épp mirelit)

1 deci tejszín

2 ek vaj

2 gerezd fokhagyma

petrezselyem

só, bors

Az alaplét odatettem egy lábasban forralni. Amikor ez megvolt, a borsót beleöntöttem a fokhagyma társaságában és puhára főztem. Egy merőkanálnyi borsót külön szedtem egy kis tálkába, a lábasban maradtakat pedig egy botmixer segítségével krémesre pürésítettem. Hozzáadtam a tejszínt, a vajat és a fűszereket, valamint a különszedett egész borsószemeket is visszaraktam (így nem lesz túl monoton a krémleves), és utoljára összeforraltam. Ha nem száműztem volna most magam egy időre a tészta- és kenyérmentes diétába, akkor friss pirítóssal ettem volna vagy pirított zsemlekockákkal, de most erről lemondtam (és marha büszke vagyok magamra). Még két ötletem van feltétnek hozzá: az egyik a sült baconszeletek, vagy pedig ropogósra megsütött, reszelt sajtból álló kis sajttallérok, de most ez utóbbihoz már nem volt erőm, inkább visszabújtam az ágyba pihenni.

Horvát emlék: a burek

2008 őszén egymás után kétszer is lehetőségünk adódott, hogy Horvátországban nyaraljunk. Az első alkalom nagyon különleges emlék számunkra, mert az volt az első közös nyaralásunk, csodálatosan boldog napokat töltöttünk el egy kis tengerparti falucskában. Minden reggel bementünk a főutcára, hogy megigyunk egy ébresztő kávét, és a helyi Pekara-ban sorba álljunk egy sós, túrós finomságért, amit ott ismertünk meg, és nagy kedvencünkké vált. Ez a Burek sa sirom névre hallgató étel, gyakorlatilag réteslapokból, túróból és tejfölből áll, nagyon egyszerű, de mégis fenséges.

Amikor hazajöttünk, mindenáron szerettük volna reprodukálni a receptet, és ebben nagy segítségünkre volt az is, hogy édesanyámékkal is elmentünk később ugyanerre a helyre, megkóstolták és megszerették ők is, így aztán profi segítségem volt. Nagyon finom lett az otthoni próbálkozás, de valahogy nem volt ugyanaz, évekig nem is kísérleteztünk vele.

Tegnap aztán Krisztián mondta, hogy úgy enne egy bureket! Nosza, nekem se kellett több, felcsaptam az internet nagy szakácskönyvét, és az anyu féle recept alapját megpróbáltam a neten olvasottakkal valamennyire kiegészíteni. Végül találtam egy olyan receptet, amiben a fotón tökéletesen ugyanúgy nézett ki ez a finomság, mint amilyet kint ettünk, és annyira egyszerűnek tűnt az elkészítése is, hogy végül megszavaztam neki a bizalmat. Nem tettem rosszul!

Hozzávalók (szűk 4 személyes adag):

25 dkg túró

4-5 evőkanál tejföl

1 csomag réteslap

fél tk só

2 dl víz

1 ek vaj

fél tk sütőpor

1-1 ek tej és olaj elegye

A sütőt bekapcsoltam és amíg 200 fokra felmelegedett, azalatt pont el is készültem a burek összeállításával. Egy egészen kicsi lábasban odatettem a vizet és a vajat, hogy felforrjon, s amikor ez megtörtént, beleszórtam a sütőport is (ebben az összetevőben ugyan nem vagyok biztos, hogy bármit is hozzáad az élményhez, de rajtam ne múljon, én beleraktam, s talán kicsit tényleg testesebb lett az egész). Egy másik tálban pedig villával összetörtem és elkevertem a túrót a tejföllel és a sóval. Van, aki ekkor egy tojást is hozzákever, de én kihagytam és utólag látom, hogy nem hiányzik belőle.

Egy kisebb, kb. 20 cm hosszú jénai alját és oldalát kicsit kivajaztam, megszórtam vékonyan zsemlemorzsával, hogy ne ragadjon majd oda a tészta. Az aljára 3 réteslapot simítottam ki. Nem baj, ha azz edény szélén túllóg, ezt majd a végén a tetejére hajtogathatjuk. Fogunk további 3 réteslapot, egyenként eltépkedtem őket olyan 3-4 részre, a kis lapdarabokat összegyűrtem és a tepsibe raktam. Ezt meglocsoltam kanálból a felmelegített vizes-vajas-sütőporos löttyel, majd pedig egyenletesen elosztottam rajta egy réteg túrós masszát. Erre újabb 3 összegyűrt réteslap érkezett, amit szintén meglocsoltam a vajad vízzel, utána pedig a túróval. Ezt addig ismételhetjük, amíg van túró és van réteslapunk bőséggel, de a végére mindenképp hagyjunk meg 3 lapot a tetejére, amit az egészre rásimítunk, és elrendezünk, hogy sehol se lógjon ki/le a tepsiből. Sütés előtt még egy evőkanál tejet egy evőkanál olajjal összekeverünk, és ezzel megkenjük a tetejét, hogy szép pirosra süljön majd.

Sütője válogatja, mennyi idő kell neki, az enyémben a tetejének és az aljának a pirulásáig 40 percet kellett várnom, és az utolsó 15 percben le kellett takarnom a tetejét, hogy ne égjen meg.

Mindenképp ajánlatos legalább addig várni vele, amíg langyosra hűl, mert frissen, forrón nem az igazi, kell neki, hogy egy kicsit álljon. Sőt, ha este készítjük el, még másnap reggel is tökéletes!

Megtartjuk ezt a receptet, mert egyöntetűen mindketten azt mondtuk, hogy EZ AZ! Ugyan nagyon hiányzott az élményhez a tenger sós illata, és a forró napsütés, de legalább az ízlelőbimbóink Horvátországba utaztak pár percre. :)

Brassói aprópecsenye (pulykából)

Olyan rég volt már recept, és ez most egyébként is klasszul sikerült, ezért aztán még fotót is tudtam róla készíteni. Nagyon kevés dologban szeretem a sertéshúst, és néha nagy harcok mennek nálunk a milyenhúslegyen,egyáltalánkell-ehúsmindig,deénhústakarok,deénnem téren, hogy most kompromisszumos megoldásként pulykából főztem meg a brassóit.

Hozzávalók (mi kétszer ettünk belőle, tehát 4 személyes az adag)

1 kg pulykamell vagy aprólék

1 nagy fej vöröshagyma

2-3 gerezd fokhagyma

3 marék borsó

só, bors, pirospaprika

Köretnek 6-8 nagyobb krumpli.

A hagymát apróra vágva kevés olajon megdinsztelem, közben picit megsózom, hogy levet eresszen és könnyebben párolódjon puhára. Jöhet hozzá a csíkokra vágott hús, és addig forgatom, amíg szépen ki nem fehéredik mindenhol. Ekkor hozzáadom a fokhagymagerezdeket, sózom, borsozom és felöntöm egészen kevés (épp, hogy ellepje) vízzel.

Nagy lángon a hús puhulásáig a következő köröket futom egymás után: víz elpárolog, zsírjára sül a hús, újra felöntöm vízzel. Megint hagyom, hogy elpárologjon, megint felöntöm. Fontos, hogy ne használjunk egyszerre sok vizet, mert akkor a hús csak fő a levében, de nem sül.

Amikor már a hús kezd teljesen megpuhulni, akkor az utolsó zsírjára süléskor félrehúzom a tűzről, megszórom egy vagy két teáskanál pirospaprikával, összeforgatom, ha kell még, akkor sózom borsozom. Utoljára is felöntöm vízzel (ha szeretnénk, hogy jó szaftos legyen, akkor ezúttal már nem kell teljesen elfőzni a húsról), hozzáadom a borsót, és készre főzöm.

Amíg a hús készül, addig sós vízben a kis kockákra vágott, megpucolt krumplit megfőzöm (nem kell nagyon puhára), ha kész, akkor leszűröm és hagyom teljesen kihűlni. Ha ez megvan, és már a hús is kezd kész lenni, akkor olajat melegítek egy nagy serpenyőben, és több adagban szépen kisütöm a krumplit. Ha ügyesek vagyunk, a két fogás egyszerre készül el.

Csokis puszedli

Via blogján olvastam ezt a receptet, és mivel nagy puszedli imádó vagyok, teljesen evidens volt, hogy elkészítem. Szerencsére épp volt hozzá minden, úgyhogy nagyjából 20 perc alatt el is készítettem az egészet, és még a konyhát sem kellett hozzá robbantott állapotba hoznom.

Hozzávalók:
25 dkg tönkölybúza liszt
25 dkg puha vaj
15 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag sütőpor
4 tojás
4 ek natúr kakaópor
15 dkg dió (elhagyható)
1 tábla étcsokoládé (elhagyható)

A puha vajat és a kétféle cukrot habosra keverem, majd további folyamatos keverés mellett hozzáadom egyesével az egész tojásokat (amiket már végre a saját csirkéink tojtak hosszú kihagyás után :) ), a liszt, sütőpor, kakaó keverékét, és bár én most a diót is és a csokit is kihagytam belőle, de ha raktam volna, akkor azokat is ekkor keverném hozzá.
A sütőt 190 fokra előmelegítem, egy (vagy ha van, akkor két) tepsit sütőpapírral kibélelek. Egymástól körülbelül 3 cm távolságra diónyi nagyságú kupacokat pakolok a sütőpapírra (sülés közben szétterülnek és utána megemelkednek), majd 10 percig sütöm. Nem kell, hogy teljesen kemény legyen, amikor kiveszem a sütőből, mert a rácsra pakolva hűlés közben is még szilárdul, ugyanis ha szilárd állapotban vesszük ki a sütőből, az már túlságosan is kiszáradt és fűrészporos az állaga (tapasztaltam én is az első adagnál).

Kávé, tea mellé, önmagában vagy lekvárba mártva isteni finom. Legközelebb teszek bele fahéjat is, meg egy kis szegfűszeget.

A magyar pizza: kenyérlángos

Több éve már annak, hogy először jártunk Berettyóújfaluban a Szász Tanyán, barátaink kis csodaszigetén. Az első vendéglátás alkalmával olyan isteni, kemencében sütött kenyérlángost szolgáltak fel nekünk, hogy utána is csak sóvárogtam utána, bárcsak minden héten olyat ehetnék. Aztán valamiért sosem követte tett a gondolatot, csak álmodozás szintjén maradt meg, de pár hete elhatároztam, hogy márpedig én kenyérlángost fogok vacsorára készíteni. Találtam is egy receptet, kipróbáltam és szerencsém volt, rögtön jónak is tűnt. A lángos elfogyott, és most a hétvégére, vendégvárónak újra elkészítettem.

Fotó: Szász Tanya

Hozzávalók:

0,5 kg liszt

325 ml langyos víz

0,5 ek só

0,5 ek cukor

1 csomag porélesztő (7g)

2 ek olaj

A hozzávalókat egy nagyobb tálban összegyúrom, hogy nem ragadós, lágy tésztát kapjak. Ilyen hűvös időkben már szeretek begyújtani, ha kelesztem a tésztát, hogy gyorsabb legyen a folyamat, és akkor letakart tálban körülbelül 1 órát hagyom kelni. Az a lényeg, hogy nagyjából kétszeresére dagadjon. Ebből a mennyiségből két 30 cm átmérőjű tésztát tudunk kinyújtani.

Ezután jól átgyúrtam, hogy légbuborékok kimenjenek belőle, áthajtogattam (jobbról balra, balról jobbra, fentről le, és lentről fel). Félbevágtam, hogy két egyforma adagot kapjak, és külön-külön mind a kettőt kinyújtottam kb. fél centi vastagra, és utána 15 percre ismét hagytam pihenni. Addig a sütőt is felmelegítettem a legnagyobb fokozatra (kb 220-230 fok).

Betettem a csupasz tésztát egy sütőpapírral letakart, lisztezett tepsin, és kb 15 percet hagytam sülni. Ezt nézni kell, mert akkor jó, ha a szélei egy picit elkezdenek megbarnulni.

A sütőből az átsült, kész tésztát kiveszem, megkenem fokhagymás, sós tejföllel, megszórom pirított szalonnával és karikára vágott lilahagymával, majd 8 szeletre felvágtam. Mi úgy szeretjük, ha nem a sütés előtt kerül rá a feltét, mert a hő hatására a tejfölnek furi állaga lesz, így viszont nagyon jó az összhatás.

Csipkebogyó tea

Van az udvarunkon egy elég nagy bokrunk, amin nyáron gyönyörű vadrózsák nyíltak, most pedig rengeteg piros csipkebogyó vár arra, hogy valamilyen formában feldolgozzam. Hallottam, hogy szörpöt és lekvárt nem túl szerencsés otthon készíteni belőle, mert tele van a belseje apró szálkás szőrszálhoz hasonlító magokkal, amik aztán a fogyasztáskor elképesztően tudják irritálni az ember nyelőcsövét, ráadásul nagyon macerás a magozás, passzírozás, stb. Plusz, hogyha felfőzném, oda lenne a rengeteg mennyiségben benne található C-vitamin is. Ezért aztán maradtam az egyszerű és nagyszerű szárításnál, hogy alkalomadtán teát ihassunk belőle.

Nem mondhatnám, hogy könnyen adja magát ez a természetes immunerősítő, mert már a bokorról való szedés közben is megszámlálhatatlan apró tüske fúródott a kezembe, és amelyik bogyó szétpréselődött a kezemben, még az sem kegyelmezett, és a benne található kis szálkák is beleálltak. Kesztyűt nem akarta húzni, mert akkor még annyira sem érzem a bogyó tapintását, és akkor tuti, hogy fülig csipkebogyós lettem volna.

Szedés után körömvágó ollóval lecsipkedtem mindkét végét, majd egy lapos aljú szűrőbe raktam, és a sparhelt melege mellett száradtak ráncosra. Megpróbálom csatos üvegben eltárolni, remélem, nem penészedik meg, bár szerintem jó sokáig száradtak, elvileg nem lehet gond.

Első igazi kenyerem

2001 óta október 16-án tartják a kenyér világnapját. Ennek apropóján (bár 1 nappal előbb) én is nekipróbálkoztam az első, kézzel dagasztott, sütőben sütött kenyeremnek. Anyutól kaptam egy kenyérsütőgépet, és imádok is vele kenyeret készíteni, mert főleg akkor nagy segítség, ha nap közben jövök rá, hogy elfogyott, viszont bármennyire sok dolgom is van, a gép 3-4 óra alatt teljesen önállóan megcsinál mindent, és csak a végeredményt kell kiemelnem a sütőformából.

Viszont mindenképpen szerettem volna már kipróbálni az igazi, hagyományos kenyérsütést is. Annyi recept zúdult rám ennek hatására, hogy inkább kiválasztottam kettőt, és annak ötvözéséből készítettem el a magamét.

Hozzávalók (legközelebb megduplázom a mennyiséget, mert viszonylag kis cipó lett)

0.5 kg liszt (25 deka sima BL55-ös és 25 deka BL 80-as)

1 ek só

1 csomag élesztő

1,5 dl tej

1 ek cukor

2-3 dl langyos víz

A tejet megmelegítettem, hogy az élesztő és a cukor összedolgozhassanak. Amíg az élesztő felfutott, addig kimértem a lisztet, beleszórtam a sót. Majd hozzáöntöttem a még mindig langyos élesztős-cukros tejet, és elkezdtem összegyúrni, miközben folyamatosan adagoltam hozzá a langyos vizet, de csak annyit, amennyit felvett. Nekem 2,5 dl elég volt hozzá. Addig dagasztottam, amíg el nem vált a kezemtől és a táltól, és már nem volt ragacsos. A tálban hagytam, konyharuhával letakartam, és mivel amúgy is fűtöttünk a sparheltben, leraktam a kellemesen meleg étkezőben, hogy 2 óra alatt a két-háromszorosára keljen.

Amikor letelt az idő, még egyszer átgyúrtam, hajtogattam jobbra-balra, alulról-felülre, és vissza. Ekkor még egyszer letakartam, és kb. fél órát hagytam még pihenni. Közben begyújtottam a gáz sütőt, a legmagasabb fokozatra állítva, és középre rácson beleraktam egy jénait, hogy jól átforrósodjon.

A fél óra után szépen kivettem a tésztát a tálból, a jénai alját kicsit beliszteztem, beleborítottam a kenyeret, a tetejét késsel beirdaltam, illetve a kezemmel vizet spricceltem rá, hogy jó ropogós legyen a héja.

Kicsit visszább vettem a hőmérsékletet, olyan 180 fokra kb, és úgy számoltam, hogy kb 40 percig sütni fogom. 30 perc után kimentem, és letakartam a tetejét alufóliával, mert az gyorsabban pirult, mint a többi része. 10 perc múlva kivettem, a jénaiból kiborítottam, és rácson hagytam kihűlni.

Diós-citromos keksz

Ahogy jönnek a hidegebb napok és esték, úgy egyre több teát iszogatunk. Főleg a gyümölcsteáért vagyunk oda, és bár önmagukban is nagyon lélekmelengetőek, én mindig is szerettem enni mellé egy kis aprósüteményt. A hét elején annyira fellelkesültem, hogy milyen jól sikerült az első húslevesem, hogy ma is volt kedvem kísérletezgetni a konyhában. Így készült el ez a finomság:

Hozzávalók (kb.35-40 darabhoz / 2 tepsinyi adaghoz)

12 dkg puha vaj

7 dkg cukor

2 ek méz

2 ek víz

1 citrom reszelt héja

25 dkg liszt

1 kk szódabikarbóna

20 dkg dió

A diót, miután megpucoltam (a begyújtott sparhelt melege mellett ücsörögve), kis zacskóba tettem és klopfolóval apró darabokra törtem. A sütőt 180 fokra előmelegítettem, és kikészítettem egy nagy lapos tepsit sütőpapírral.

Minden hozzávalót alaposan egybegyúrtam (nekem egy picit nehezen állt egybe, a végén is morzsálódott, úgyhogy egy evőkanál citromlevet belelöttyintettem), kis golyókat formáztam a tésztából, majd a sütőpapíros tepsire nyomva korong formára lapítottam őket. Mivel van benne szódabikarbóna, ezért kb 2 cm távolságra raktam őket egymástól, hogy ne süljenek össze. Kb. 12 percig sütöttem őket. Nem szabad megvárni, amíg barnulni kezdenek. Akkor jó, ha már az alján és a szélén látszódik, hogy kezd megpirulni. Ekkor rácsra rakva hagytam kihűlni az akkor még puha és nyersnek tűnő kekszeket, de ahogy kihűltek, meg is keményedtek szépen.

Isteni önmagában, tea/kávé mellé, de én megkóstoltam baracklekvárral is. :)

Póréhagyma krémleves

Az egyik kedvenc levesem (a toplistán valahol a húsleves mellett foglal helyet), nagyon sokszor készítem el és amellett, hogy isteni finom, még pofonegyszerű és gyors is. Már jó pár éve ez szerepel nálunk a karácsonyi vacsora részeként is.

Hozzávalók 4 főre:

1 nagy póréhagyma

2 vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

fél liter tej

2 dl tejszín

só, bors, rozmaring, majoranna

esetleg 1 erőleves kocka

kevés olaj

2 ek liszt

A hagymákat megpucoljuk, nagyjából felkockázzuk (nem kell nagyon precíz munkát végezni) és puhára pároljuk az olajon. Ezután turmixgépbe töltjük, és egy kevés tejjel pürésítjük. Közben a már előbb felhasznált lábasban olajjal és liszttel rántást készítünk, és erre jöhet vissza a leturmixolt hagymapép. Hozzáadjuk a tejet, a fűszereket (és aki szereti, az rakhat bele egy erőleves kockát is vagy vegetát). Felforraljuk, majd hozzáadjuk a tejszínt, és azzal is összerottyantjuk. Ha túl sűrű lenne, akkor még egy kevés víz is mehet bele, de ebben az esetben figyeljünk, hogy utána kell-e sózni. Levesgyönggyel vagy pirított kenyérkockákkal tálaljuk, az ínyencebbek sütőben átpirított cipóba is tölthetik tányér helyett.