2015. szeptember 5., szombat

Magad uram, ha szolgád nincs

Ahogy az előző bejegyzésben is írtam, nem vagyunk önellátók. Dolgozunk, sok mindent vásárolunk. De mégis álljon itt egy kis összefoglaló arról, hogy mi az, amit magunknak készítünk, vagy mi az, amiben nem függünk a multiktól.

Tojás
Mióta tyúkjaink vannak, azaz 2,5 éve nem vettünk tojást. Akkor sem, amikor éppen a 40-50 tyúkból egy sem volt képes tojni, mert vagy túl meleg, vagy túl hideg volt rájuk. Abban az esetben inkább kivártunk és tudomásul vettük, hogy oké, akkor most nem főzünk tojásos ételeket, nem sütök süteményt, nem eszünk reggelire rántottát. De már nem is kéne a bolti akkor se, ha ingyen lenne. Egyrészt félelmetesen hóka színe van a mi kukoricán nevelt tyúkjainkéhoz képest, másrészt a saját szemünkkel láttuk, milyen eszetlen és kegyetlen módon vannak a tojótyúkok kizsigerelve a feldolgozóüzemekben. Amikor az első állományunkba megvásároltunk 20 db letojt tyúkot egy üzemből, rossz volt rájuk nézni. Semmi tolluk nem volt, többüknek sebei voltak, mert kicsipkedték egymást, gyengék voltak, féltek a napfénytől és az árnyéktól is, sokáig kínlódtunk a tápról való leszoktatásukkal is.

Itt viszont megjegyezném, hogy vagy nagyon nagy pechünk van a húsfajta baromfikkal, vagy mi csinálunk valamit nagyon rosszul, de például csirkehúst a mai napig vennünk kell, mert hiába va rengeteg baromfink, egyiket se lenne értelme pl a mellehúsáért levágni, mert egész egyszerűen nincs nekik. Se combjuk, se semmijük. Jól érzik magukat, egészségesek, de max. húslevesbe jók, vagy egy halvány kis sültnek. Viszont a fiatal kakasokat rendre levágatjuk a faluban, és azokból isteni kakaslevest tudok főzni, a megfőtt húsokat pedig még be szoktuk tenni a sütőbe és rápirítunk. Krisztián imádja.

Spagettiszósz
Bár újra büszkélkedhetnék azzal, mint amivel első évben is, hogy a teljes téli mennyiséget a saját magunk által megtermelt paradicsomokból főzöm be, de ez tavaly óta nem igaz. Előző évben a paradicsomvész vitte el 50 tő paradicsomunkat a betakarítás előtt, most meg mindegyiknek volt valami baja, vagy ha éppen egészségesek voltak a paradicsomok, akkor a rózsabogarak rágták meg, úgyhogy egy ideje, ha spagettiszószt akarok befőzni, vennem kell alapanyagot hozzá. Kivéve a bazsalikomot, oreganót és rozmaringot, mert azokból rakással van itthon is. :)

Szárított zöldfűszerek
Az udvaron nevelgetek egy kisebb fűszerkertet, ami nyáron friss formában adja az ízét az ételeknek, télen pedig szárítottan. Tárkony, oregánó, rozmaring, majoránna, kakukkfű, snidling, lestyán nevelkedik szépen. A kapor... hagyjuk! A horvátországi nyaralásunkkor kisebb agyvérzést kaptam, amikor a tengerparti sziklafalon megláttam, hogy konkrétan a kőzetből nőnek ki a vadon termő kaprok és köszönték szépen, baromi jól érezték magukat. Itt meg? Nevelgethetem én cserépben, meleg helyen, hideg helyen földbe vetve, bárhogy. Talán egy másik tér-időkontinuumban majd tudok termeszteni kaprot is. Meg egészséges paradicsomokat.

Lecsó
Lecsó befőzéshez azért általában mindig akad annyi paradicsom a kertben, amennyi kell, és a paprikáink is szeretik a helyet, úgyhogy abból mindig jó sok terem. Elképesztő élmény egy téli estén leülni az asztalhoz, egy tányér lecsó fölé és egyszer csak a napfény ízét érzed a szádban, meg a meleg kánikula napokat.

Sertéshús
Idén ugyan nem neveltünk malacokat, de az előző 2 évben volt 2-2, amiket aztán tél végén levágtunk, és ebből aztán szinte egy évre elegendő húsmennyiségünk volt, kiegészítve isteni kolbásszal, füstölt csülökkel. Tavaly már túl későn hoztunk haza ősszel két kismalacot, így a nagy hidegekben inkább fűtöttek magukra, mintsem híztak volna, így az első évi fejenként 150 kg-s disznók helyett kb 90-90 kilósokat vágtunk le. Tanultunk belőle: ha disznóvágást tervezünk január-februárra, akkor már legkésőbb nyár közepéig be kell szerezni a malacokat. Idén talán azt fogjuk csinálni, hogy "megrendeljük" a vágósúlyban lévő sertést, és akkor azt már egyből le is vágatjuk. De az is lehet, hogy csak kolbásznak való húst fogunk venni és kolbászt készítünk, még nem tudom.


Zöldségek-gyümölcsök
Gyümölcsfáink még nagyon fiatalok, 1-2 évesek, így még kell pár évet várnunk a saját szüretelésű gyümölcsökre. Van néhány elvadult meggyfánk, de azok többnyire vagy kukacosak, vagy pedig ehetetlenül savanyú termést hoznak.
Zöldségből az van, amit megtermelünk magunknak, illetve amivel sikeresek vagyunk a veteményesben. Nem található meg mindenféle zöldség nálunk, mert sokfajta nem bírja a homokot. Viszont igyekszünk piacról venni a többi zöldséget, ami kell.

Bodzaszörp
Van 3-4 bodzabokrunk, azokat május elején mindig megszedem és készül belőle a finom házi szörp. Elvileg tartósítom őket, de erre a gyakorlatban még nem volt szükség, mert nyáron hetek alatt elfogy. :)

Lekvárok
Mivel saját gyümölcseink még nincsenek, így abból főzök lekvárt, amiből eszembe jut. Tavasszal készítettem epres-rebarbarásat, amiből a rebarbara saját volt, a baracklekvár nálunk toplistás, abból mindig lennie kell itthon, van pár üveg szilvánk is, és most ősszel egy gyömbéres-fahéjas almalekvárral is megpróbálkozom. Isteni lesz palacsintákba, sült húsokhoz, tejberizsre.

Házi tészta
Ez az, amire folyton csak készülök, de még nem értem oda, hogy valóban készítsek is egy komolyabb adagot, de ha végre összehozom, akkor arról külön bejegyzés lesz, az tuti!

Kézműves, natúr kecsketejes szappan
Egy kedves ismerősöm a mesterévé vált a kézműves szappanok készítésének. Rengeteg isteni, bőrbarát és ekcémabarát szappant kaptam már tőle, cserébe pedig lefotóztam neki a hozzám megérkezett szappanokat, úgyhogy végül is ez egyfajta barternek fogható fel. :)

A zöldségárus hulladéka
Minden zöldséges rengeteg zöld hulladékot produkál 1-1 nap végére, vagy például a vasárnapi zárva tartások miatt hétfői napokra. Mivel a tyúkoknak és a nyulaknak is nagy mennyiségben van szüksége zöldségre és gyümölcsre, így addig jártuk a környékbeli zöldségeseket, míg végül találtunk egy olyat, aki ingyen odaadja nekünk a hulladékot és még örül is, mert nem neki kell nap végén elszállítania őket.

2015. szeptember 2., szerda

Kérdeztetek, felelek #1

Szeretném megköszönni azt a sok-sok kedves visszaigazolást, amit az előző bejegyzésre küldtetek, bevallom, nagyon jól esett minden egyes szó! Legtöbben a napi rutinokra voltatok kíváncsiak, hogy telik egy átlagos napunk, illetve, hogy miből teremtjük meg a feltételeket az ittléthez.

Nos, az már szerintem kiderült a bejegyzések során, hogy mind a kettőnknek van civil, átlagos munkája is a tanya mellett, sajnos még nem tartunk ott, és jó pár évig utópia is lenne azt hinni, hogy teljesen önellátóak tudnánk lenni. A párom területi képviselő és értékesítő egy nagyobb multinál, s bár néha neki is vannak olyan napjai, amikor a levelezéseket, adminisztrációkat itthonról végzi el, ő effektíve eljár itthonról dolgozni.
Én vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy a munkámat távmunkában, itthonról tudom folyamatosan végezni. Jómagam a siketek és nagyothallók számára feliratozom (teletext) több hazai tévécsatorna műsorát. Nem mondom, hogy NÉHA nem hiányzik, hogy egy tiszta irodába, jó fej kollégák közé, csinosan felöltözve bemenjek, de talán ez inkább csak azért jön elő időnként, mert lényegesen kevesebb az emberekkel való napi érintkezésem és személyes kommunikációm. De ezt nem fogom fel áldozatként, hiszen ahhoz, hogy ezt az életmódot tudjuk folytatni, ahhoz többek között arra van szükség, hogy valaki mindig legyen itthon a tanyán. Itt nem lehet megoldani, hogy 8-9 órákra egyedül hagyjuk az állatokat és az értékeinket. Itt kell lenni, ha egy állat bajba jut, beszorul valahova egy csibe, meglóg innen-onnan, kánikula idején elpárolog vagy kiöntik az ivóvizet, télen a mínuszokban percek alatt befagy, ház körüli dolgokat, háztartásbeli dolgokat megpróbálni elvégezni.

Reggel ideális esetben 7 és 8 óra között felkelünk mindketten. Enyém a reggeli etetés, párom már az ébredés pillanatától gyakorlatilag a telefonon lóg és munka ügyben beszél. Amíg ő elkészül az induláshoz, vagy nekiül az itthon elvégezhető dolgainak, addig én kimegyek, adok a nyusziknak zöldséget, gyümölcsöt, friss ivóvizet, majd következik a baromfiudvar. Itt megy el a legtöbb idő igazából, főleg nyáron, mert ilyenkor a nevelőketrecekben külön-külön minden fakkban fel kell
tölteni az etetőket, kimosni az itatókat, aztán adok a ketrecen kívülieknek is enni-inni, ha akad, akkor kapnak ők is zöldséget, gyümölcsöt, vagy egyszerűen csak kinyitom az oldalkaput nekik, hadd menjenek ki a lovas karámba kapirgálni. Ha nem felejtem el, összeszedem a tojásokat is. :)
Utána jönnek a lovak, kapnak szénát, kiengedem őket a legelőre, megnézem, hogy minden kutyánknak van rendesen vize, kisétálok a postaládához, hogy ne tornyosuljon benne a rengeteg szórólap és a postásunknak ne kelljen kínlódnia állandóan, hogy begyömöszölje az újabb adagot. :D Ha éppen ajánlott levél jön, akkor megáll a bekötőút végében a kis robogójával, és addig dudál, amíg meg nem látja, hogy papucsban szaladok elé. Jó kis sport, 100 métert reggelente lefutni hirtelen felindulásból. :D

Reggel nagyjából 1 óra alatt végzek mindennel, nyáron, ha sikerül igazán korán felébrednem, akkor addig, amíg etetek, beindítom a locsolót a veteményesben is.
10 körül bejövök a házba, és kávéfőzéssel, reggelikészítéssel próbálom húzni az időt addig, amíg végül muszáj már leülnöm dolgozni, gépelni (most is épp blogbejegyzést írok ahelyett, hogy kicsit előredolgoznék :) ). A munka mennyisége változó, de hetente van 2-3 olyan nap, amikor leülök délelőtt és csak este tudok felkelni a gép elől. Oké, ez nyilván lényegesebben lerövidülne, ha nem Facebookoznék, Pinteresteznék, de mivel egyhuzamban nem lehet túl sokat gépelni a hibavétések növekedése nélkül, így általában legális semmittevésnek tudom be ezeket a holtidőket.
A lazább napokon próbálom a lakást normális szintre felhozni, amiből persze már másnap soha nincs semmi, és naponta lapátolok ki a lakásból 1-2 kg homokot, vagy télen a szálló hamut. Ellenségem a mosogatás, és gátlástalanul tudnám imádni azt, aki egyszer csak beállítana hozzánk egy mosogatógéppel, de ez még várat magára.
Délután vagy kora este hazaesik a párom is, egy időben szertartásosan leültünk a ház elé a padra egy-egy bögre kávéval és átbeszéltük a napot, vagy csak hallgattuk a madarakat. Mostanában ez elmaradt, de igyekszem visszaszoktatni magunkat rá, mert kellenek az ilyen kis nüansznyi szünetek. Ha nagyon le van eresztve, mert kiszívta az aznapi nap, akkor leül kicsit a gép elé és lazít, de van olyan is, amikor egy kemény nap után éppen arra van szüksége, hogy kimenjen a lovakhoz, a tyúkokhoz, vagy kicsit barkácsoljon ezt-azt.
Az esti etetés az övé, de sokszor csináljuk együtt is, ilyenkor tudunk jókat beszélgetni, vagy csak hecceljük egymást mindenért. Ha reggel elmaradt a veteményes locsolása, akkor azt is megejtjük, a gyümölcsfákat úgyis csak este van idő lerendezni.
A hideg évszakokban pedig mindezekhez hozzájön a napi begyújtás, a hamuzás, gyújtós aprítása.

Hetente van néhányszor ismétlődő momentum, amit szintén meg kell ejteni. Ilyen az, hogy a baromfiknak takarmányt hozzunk a faluból, a városba el kell menni egy nagyon jó fej zöldségeshez, akivel meg tudtuk beszélni, hogy a keletkezett selejtet nekünk adja. Ez alkalmanként jelenthet 1-2, de akár 5-6 rekesz zöldséget is (káposztalevél, karalábélevél, megnyomódott gyümölcs, puhább répa, nyáron tucatjával hoztuk a dinnyéket el), ennek következtében gyakorlatilag mióta megvannak a nyuszik, egy fillért sem költöttünk az élelmezésükre, és sok zöld jut a baromfiudvarba is. A dinnyét, almát a lovak kapják meg főleg. Télen egy répakereskedő áll meg heti egy alkalommal a tanyánk előtt, tőle pedig 2 rekesz répát szokunk venni, hogy a lovaknak meglegyen a vitaminforrás.
Péntekenként tudjuk elvinni a szemetet is, mert a faluban a kihelyezett konténereket akkor ürítik. Párom minden héten megy a kutyáknak tápért a boltba, darált csirkehúsért a vágóhídra, meg a kiskunfélegyházi kenyérgyárba kenyérért.
A bevásárlásokból nem csinálok túl nagy ügyet, nagyjából havi 2x van szükségünk nagybevásárlásra, a többi kisebb bevásárlást pedig főleg Krisztián intézi, amikor jön hazafelé a munkából, de a faluba nekem se tart sokáig beugrani nap közben, ha úgy adódik.

Nagyjából így néznek ki a hétköznapjaink. Nyáron ez fűszerezve van nagyon sok baráti találkozóval, esti bográcsozásokkal, viszont amikor meg nincs kánikula, akkor a lovaglások száma is megnő valamelyest. Persze, sosem jut rá annyi idő, mint amennyit szeretnénk, de már az is hatalmas ajándék, hogy a lovainkkal együtt élhetünk.