2013. december 30., hétfő

Év végi összegzés

Minden évben, szilveszter előtt kicsit leülök és átgondolom, megfogalmazom magamban az elmúlt egy év történéseit, emlékezem a szép pillanatokra, tanulságot levonva elteszem egy láthatatlan polcra a rosszakat, és köszönetet mondok azért, amiért tudok.

Azt hiszem, nem túl merész a kijelentés, hogy eddigi életem legeseménydúsabb, legszebb és legizgalmasabb éve volt a 2013-as. Ez egyszerre nagyszerű és kicsit ijesztő is, mert a kisördög azért ott bujkál, hogy oké, ez most egy gyönyörű év volt, kikerülvén a mélyből, fel a magasba, de mi van, ha a hágó után nem egy újabb hegycsúcs, hanem a völgy jön? De alapvetően én úgy gondolom, hogy az ember életszakaszai nem attól függően váltogatják egymást, hogy lapozunk egyet a naptárban, úgyhogy várom, várjuk az elkövetkezendő további időszakok hozadékát, s állunk eléjük.

Az idei év számunkra még úgy indult, hogy 90 km választott el minket egymástól, hiszen én Pesten, Krisztián pedig Kecskeméten lakott, s mindketten albérletben, valamint én még gyűrtem a szürke hétköznapokat egy nagyobb lovasboltban szakeladóként, napi vitákkal az akkori főnökömmel, s mindössze a hétvégék éltettek, hogy végre lebuszozhassak Lunával a páromhoz, hogy együtt lehessünk.

Aztán jött március vége, az igazi fordulópont, amikor a tanya adás-vételi szerződése aláíródott (a blogot is ebben az időszakban kezdtem el írni), s mire kettőt pislogtunk, már április 6-át mutatott a naptár: a napot, amikor átléphettük immár a saját otthonunk küszöbét. A beköltözést egy hatalmas felújítás, takarítás előzte meg, majd a saját holmijaink elhelyezése, de közben folyamatosan gyönyörködtünk az egyre jobban kizöldellő, a téli álomból ébredező természetben is. Májusban hazahoztuk Omárt, valamint gyarapodtunk 3 új kutyával (Luna és a két, tanyával együtt örökölt itteni kutya, Béci, aki Bella és Tücsök mellett), ők Csutak, Panna és Alba.
Lehetőségem adódott, hogy édesanyámmal együtt elutazhassak pár napra Brüsszelbe, és nagyon kellemesen emlékszem vissza rá (és a mérhetetlen mennyiségben elfogyasztott csokira, Gabóékra és Sadie-re és Kökényre, a két vizslalányra). Időközben lettek csirkéink, akik közben kibővültek további kakasokkal és más csirkékkel egy kedves ismerős jóvoltából; két mangalica keverék malacunk szintén birtokba vette a tanyát. Júniusra meglett az új fúrt kutunk, július elején befogadtunk két gyönyörűséges és hiperbarátságos kiscicát, a Huba-Szamek párost, s július 16-án a családunk és életem részévé vált az első saját lovam, Dabra is. Ugyanúgy, ahogy a tanya, úgy ez a szépség is égi ajándék számomra, ami egyik pillanatról a másikra jelent meg az életünkben, s azóta is roppant hálás vagyok azért, hogy összekerültünk. Még a bizalmát nem sikerült teljes mértékben elnyernem, de megígértem neki, hogy rászolgálok előbb-utóbb.

A nyár hosszú volt és tűzforró, de nagyon szerettük, a veteményesben elképesztő mennyiségben termett a paradicsom; megfőztem életem első lekvárjait és paradicsomszószait, emlékszem az első saját szedésű meggyeinkre, s ősszel a szőlő, valamint a dió sem kis mennyiségben, napi szinten kényeztetett bennünket.
Minden hétvégén, s néha hétköznap is bográcson vagy tárcsán sütögettük meg a vacsoránkat, és gyönyörködtünk a végtelen csillagos égboltban. Augusztusban az egy este alatt összeszámolt hullócsillagok rekordszáma a 23 volt, természetesen egyiknél se felejtettünk el kívánni valamit.

Az ősz a tűzifa hasogatás, a bálavásárlás és egyéb, a télre készülő tevékenység jegyében telt. Volt karám javítgatás, legalább 7 malacszökés, aminek a végére végül a villanypásztor tett pontot, a házunk belső formája a jelenlegi anyagi lehetőségünkhöz képest kezdte felvenni a legjobb formáját, a vendégháznak is - noha több nekifutásra - is nekiláttunk, hogy a szilveszteri bulit méltó helyen tarthassuk.

A tél is gyönyörű egyelőre a maga nemében, a napi begyújtás már szertartássá vált, ahogy a percekig tartó beöltözések is, mielőtt kilépnénk a hidegbe, de valahogy a reggeli deres, leheletfelhős, csípős etetéseknek is megvan a bája. Láttuk már hóba burkolózva is a kis otthonunkat, bár ez mindössze 2 napig tartott, de örültünk neki, mint a gyerekek.
A karácsonyra készülődést már az ünnep előtt 1 hónappal megkezdtem, s az egyik legszebb karácsonyt élhettük át először kettesben, aztán pedig szeretteink körében.

Ebben az évben még élesebben kirajzolódott, hogy kik azok, akikre tényleg számíthatunk, kik maradtak meg barátnak, vagy éppenséggel kiket sodort mellénk új ismerősként az élet, akik megszínesítik az életet.

Elmondhatatlanul büszke vagyok a Szerelmemre, aki hihetetlen sok erőfeszítés, álmatlan éjszaka, végig idegeskedett nap árán megszerezte az Otthonunkat, ahol aztán olyan talpraesetten, ügyesen intézi a dolgokat, hogy csak ámulok és bámulok, legyen szó akár egy villanyszerelésről, vagy egy komplett, új bútor megtervezéséről és megalkotásáról, a fizikai munkákról, az állatok jól-létéről való gondoskodásról, s mindeközben a munkahelyén pedig száz százalékosan volt képes teljesíteni úgy, hogy emellett még két OKJ-s képzésen is részt vett és sikeresen vizsgázott.

Köszönöm elsősorban neki és a családunknak, illetve a barátainknak ezt a csodálatos évet, a rengeteg önzetlen segítséget, kedves pillanatokat!

A rengeteg olvasónak pedig, akiket napi szinten érdekel az, hogy egy fiatal pár hogy, s mint állja meg a helyét tanyán, és akik sok jó tanáccsal, dicsérő szóval sem átallnak ellátni minket, ezúton szeretnénk hasonlóan boldog, sikeres új esztendőt kívánni!

2013. december 26., csütörtök

Az első karácsony

Az idei karácsony volt az ötödik, amit együtt töltöttünk, viszont ez egyben az első, amit a saját, közös otthonunkban ünnepelhettünk.
24-én kettesben karácsonyoztunk, az esti ünneplés igazán meghittre sikeredett, a vacsora jól sikerült, a kellemes zenét Diana Krall biztosította, a szuper meglepetésekről pedig a Jézuska gondoskodott.
 
25-én az igazi nagy családi karácsonyozás volt soron: eljöttek a szüleim, öcsém, egy nagyon-nagyon kedves családi barátunk, aki már szinte a nővérem lett időközben, és Krisztián édesanyja. A többiek sajnos nem tudtak eljönni, úgyhogy ők csak gondolatban ültek mellettünk az asztalnál. Azt hiszem, ezzel a készülődéssel értettem meg igazán, mi munka áll anyu mögött évek óta, amikor ilyen családi ebédeket szervez meg Pesten, és remélem, ezt az édes terhet idén sikerült némileg levennem a válláról azzal, hogy most mi láttuk őket vendégül, de ugyanez érvényes Krisztián édesanyjára is, aki szintén hihetetlen módon kitesz magáért, valahányszor vendégségbe érkezünk hozzá.

26-án pedig már szintén kettesben voltunk, én végre tudtam időt szakítani ismét Dabrára, s ezért cserébe egy olyan kellemes lovaglással ajándékozott meg, amilyenben rég nem volt igazán részem, pedig az egész alig tartott egy óráig is, mert a hosszú kihagyás és az egyre növekedő pocakja miatt nem akartam megterhelni.
Este pedig hirtelen ötlettől vezérelve nekiestünk ismét a vendégháznak, úgyhogy a dekorálás 60%-át már ki is pipálhatjuk. Alig várom, hogy megmutathassam és elbüszkélkedhessek a "művünkkel", amit ebből a házból kihoztunk, de már csak a végeredményt fogom lefotózni.
 
Lunca és az új fekhelye. Így talán már nem túr ki
a saját ágyunkból (egyelőre). :)

2013. december 21., szombat

Karácsonyra készülődés

3 nap múlva Karácsony! Krisztián már végre megkezdte az év végi szabadságát, január első hetéig pihenhet és haladhat az itthoni dolgokkal. Van belőlük bőven. Az elmúlt napok a vásárlások jegyében teltek főleg, meg részemről még munkával és ékszerkészítésekkel. Ugyan jó tempós, utolsó hajrával, de sikerült utolérnem magam az ékszer rendelésekkel, és mindenkihez még időben megérkezett minden csomag. A helyzet az, hogy idén egy rossz szavam sem lehet a postára, mert amit elsőbbséggel adtam fel, az valóban másnap meg is érkezett a célállomásra. Remélem, nem hagyják, hogy utoljára csalódjak, és hétfőn kézhez vehetem én is azt az ajándékcsomagot, amit nagyon várok, mert egy kedves hozzá(m)tartozó karácsonyi meglepetése van még útban felém.

Krisz elkészült az utolsó kutyaházzal is, így már Albának is van saját bejárású házikója, szalmával kibélelve, most már csak bele kell szoknia, valamint a vendégházból kikerült mosogató+tűzhely alá megcsinálta a konyhaszekrényt is. Ez az első igazi asztalosmunkája, és mondhatom, nagyon büszke vagyok rá, mert nagyon pöpec lett (majd ha már megtakarítottam a tűzhely részét is, és bekerült az egész a helyére, akkor lefotózom).
Életkép a böszme nagyokkal :)
Ma a kerekegyházi piacon megvettük a fenyőfát is, és nagyon azon tanakodunk, hogy talán mi már 23-án fel fogjuk díszíteni, hogy ne 24-én kelljen. Aznap úgyis még takarítanom kell valamennyit, meg főzni a vacsorához, illetve amennyire lehet, elő szeretnék készülni a 25-i nagy családi karácsonyozásra. Nálunk ül össze ugyanis a család (egy része) ünnepelni, és 8 főre fogunk sütni-főzni. Már csak azt kell meglogisztikázni, hogy hol tudunk leülni kényelmesen ennyien ebédelni, de rajta vagyok az ügyön. :)
És hogy a szombat még inkább eseménydúsabb legyen, elkocsikáztunk Soltszentimrére, az El Bronco Ranchre (ahol 19-23 éves koromig szinte minden hétvégémet töltöttem), mert nagy átalakítások voltak, s ennek következtében a tulajdonosék hihetetlen nagy kedvességgel felajánlották, hogy a felszabadult matracokból, székekből és egyebekből válasszuk ki azt, amire szükségünk lehet, mert nekik nem igen van már rájuk szükségük, és csak félrepakolva tárolják. Köpni-nyelni nem tudtam ezen a nagyvonalúságon, hát még amikor Rita a 4 matrac, a komplett étkezőasztal+székek után még egy nagy darab fenyő komódra is rámutatott, hogy ha akarjátok, vigyétek. Szerelmes vagyok a fenyő bútorokba, úgyhogy nem csak hogy velünk jött hazáig, de már fel is forgattam az egész konyhát és előteret azért, hogy ez az új darab a méltó helyére kerülhessen, és átvehesse a "kamra" szerepét. Minden olyan dolog elfért benne a fűszerektől kezdve a liszten, cukron, darán át a tésztákig, amik eddig 2 különböző helyen kaptak csak helyet. És az átrendezés miatt még az előtér jobb oldali részét is átrendeztem, és végre most már minden cipőnk és csizmánk elrejthető, nem úgy nézünk ki, mint egy felrobbantott cipőbolt.

A matracok a vendégházban fogják megkapni a főszerepet, csak egy kicsit várat még magára, mert egyszerűen sehonnan sem bírunk normális áron tisztességes állapotban lévő raklapokat szerezni, pedig mindössze 6 vagy 8 darabra volna szükségünk. Vagy senki nem akarja eladni, vagy aki meg mégis, az komplett hülyének néz minket és az 1700.-/darab árból egy fillért sem hajlandó engedni, márpedig mi 1000.-/darabnál többet nem vagyunk hajlandók áldozni rá, miközben tudjuk, hogy egyébként 4-600.-nál többet nem igazán érnek.

A két ünnep között pedig még vissza szeretnénk menni az egyelőre otthagyott étkezőért, mert az akkora, hogy utánfutó kell hozzá. De alig várom, hogy hazahozzuk, elképesztően sok beszélgetés, vidám reggeli, fáradt asztalraborulásos alvás, és egyéb emlék fűződik ehhez a hatalmas, 8 személyes asztalhoz, ami mellett minden hétvégén számomra nagyon kedves emberekkel ülhettem le. Hazafelé pedig megálltunk a Kolon-tó szélén gyönyörködni egy kicsit, de annyira lehűlt percek alatt a levegő és olyan gyorsan elkezdett sötétedni, hogy csak pár percig voltunk ott, és már jöttünk is haza.

2013. december 15., vasárnap

2013.12.15.

Mindig történik valami, ami felülírja a terveinket, és sürgősebb megoldásra vár, mit a teendői lista többi szereplője. Így volt ez az új kutyaház építéssel is (most készül Alba kuckója is, mert mióta letakartuk fóliával a szénát, azóta nem hajlandó a tövében aludni, és mondjuk mi sem szeretnénk, ha éjszakai unalmában elkezdené szétcincálni azt), viszont ha ez az utolsó darab is elkészül, akkor már mindenkinek megvan a saját helye. A régi, már eleve itt lévő darabot megkapta Pannika a hátsó kennelbe, a mi házunknál lévő, első Krisz-féle prototípust felváltva használja már Bella és Csutak (Tücsök rendületlenül a romos ól híve), úgyhogy van rájuk igény éjjelente. Ugye a két kölyök, Alba és Panna nap közben szabadon vannak és csak estére zárjuk hátra őket, hogy aludni i tudjunk, mert kissé túlteng bennük a sötétedés utáni buzgóság, és a saját lélegzetvételüket is szűnni nem akaró ugatással reagálják le.

A minap pedig, ahogy Pannáékat az esti etetéskor hátrahívtuk, valamelyikőjük nekiszáguldott a hátsó kerti kapu tartóoszlopának, ami egy jó nagy reccsenéssel adta meg magát, úgyhogy ezt is meg kellett csinálni, de persze ehhez már kellett a földfúró áldásos segítsége is, szóval ez sem 5 percet vett igénybe.

Viszont amíg Krisztián ezzel küzdött, én legalább rendbe tudtam ismét vágni a tüzelőnek való fákat a fal tövében, amit a kutyák kitartó munkával döntöttek romba az utóbbi időben (hmmmm... nem kér valaki 2 közép-ázsiait, jut eszembe? Ócónemdrága! Egyetfizetkettőtvihetakciócsakmost :D Na jó, nem tudnánk már tőlük megválni, csak meglehetősen megtépázza az idegeinket is és a belső kertet is a 6 kutya rosszalkodása, de jelenleg törjük a fejünket azon, hogy hogyan lehetne a meglévő területet úgy felosztani, hogy az nekünk és a kutyáknak is jó legyen. Nem, a lánc nem jön szóba, már így is elég nagy kompromisszumot jelent részemről, hogy Albát éjszakára megkötjük, mert utálom az egészet. Jövőre talán eljutunk odáig, hogy az egész tanyát körbevesszük vadhálóval, és ahol az összes házőrzőnek teljes bejárása lesz anélkül, hogy meg tudnának lépni, így a belső udvart mentesíteni tudjuk tőlük), és konstatáltuk, hogy valószínűleg még legalább 15 mázsa fát rendelnünk kell, januárban, mert az előre megsaccolt 45 mázsa nem lesz elég. Számítottunk rá eddig is, hogy kb 60 mázsában kell gondolkodnunk, de az első télen ez most körvonalazódik még inkább. Viszont jövőre már nyáron elkezdjük megvenni a fákat, hogy kényelmes tempóban lehessen felhasogatni őket, és LEGYEN IDEJÜK KISZÁRADNI. Most 2-3 nappal előre behozzuk azt a 4-5 kosárnyi mennyiséget, amit el akarunk majdan használni, hogy a sparhi és a vaskályha mellett teljesen kiszáradjanak. Örömhír amúgy, hogy egyelőre még nem kellett begyújtani a hálószobai kandallót, eddig elégségesnek bizonyult a másik két fűtőalkalmatosság üzemeltetése. Szelesebb időkben mondjuk szívjuk a fogunkat, mert akkor nagyon fogyasztja a fát mindkettő, bár a sparhelt füstfolyosójába már éppen emiatt belerakott 1-2 plusz téglát Krisztián, hogy ne olyan gyorsan szippantsa ki a kémény, hanem kis kerülőutat kelljen még megtennie. A múltkori kéményseprés pedig még inkább rásegít a jó huzatnak, de nem baj, a legjobbkor érkezett a kéményseprő, mert bár állítása szerint tavaly ilyenkor is járt már itt, még akkor a német tulajnál, irtó sok kormot pucevált ki. Becsületére legyen mondva, nem koszolta sehol sem össze a falat a takarítónyílások mentén.

Úgy tűnik, szóf....sásom lett így hirtelenjében, de hasznosnak érzem leírni ezeket a kis apróságokat, mert hajlamosak vagyunk megfeledkezni ezekről a mindennapokban, de jövő ilyenkor majd milyen jó lesz visszaolvasni, amikor több tapasztalattal fogunk rendelkezni. :)

2013. december 9., hétfő

2013.12.09.

Akkora erejű szél fúj, hogy már harmadjára meg kellett igazítani a bálatakaró fóliát (hiába, ezt a szakmát még nekünk is tanulni kell). És ha jól láttam, az előbb az egyik kakas felett is győzött a szél, majd a gravitáció. :D

2013. december 8., vasárnap

Mikulás-napi havazás, szorgoskodás

Szombat reggel arra a látványra ébredtem, amit minden évben, még Pesten is alig vártam a tél beköszöntekor: hóba burkolózott a táj. Éjszaka egyszer felkeltem kinézni az ablakon, mert nagyon erős szélvihar volt, de a sötétben semmit sem láttam. Most már tudom, hogy a vízszintesen szakadó hó miatt volt ez. :)
Azonnal kiugrottam az ágyból, belebújtam a jó meleg kezeslábasba, sapka-sál-kesztyű-csizma, fényképezőgép és már mentem is körbenézni. Gyönyörű volt, pedig alig esett 5-6 centi, de épp annyi, hogy a földet egyenletesen beborítsa.

Úgy tűnik, hogy az éjszakai hóvihar Csutakot is végre rákényszerítette arra, hogy fedett helyen aludjon, ugyanis az újonnan épített kutyaházból mászott elő. Még a kölyköknek kéne hátravinni a másik kuckót, mert bár most mindkettőnek van  fedő a feje felett, és némileg széltől védettek, de nem az igazi, úgyhogy megkapják a képen látható kutyaólat a kennelbe, hátha lesznek olyan jófejek egymással, hogy megférnek együtt benne. Napközben mindig olyan minta testvérpárt játszanak, talán nem lesz ezzel gond éjjel sem. :)
 
A cicák nagy szeretik a birkaszőrrel bélelt kosárkájukat, mert kis helyen össze tudnak kucorodni. A hó szerencsére már nem esett be hozzájuk, bár elég határesetnek tűnik nekem. :)
Nem igazán voltak oda életük első hótakarójáért, mert nem tudták eldönteni, hogy a négy közül melyik lábukat rázogassák menet közben, úgyhogy ha nem volt muszáj, nem igazán mászkáltak el semerre. A garázsban fogott 2 egérért persze elő bújtak és jóízűen megették. A kocsiba megint beszökött egy nyavalyás, és az éjjel sem sikerült a ragaccsal megfognunk (utáljuk a ragasztós csapdát, mert utána nekünk kell agyonütni az egeret, ha nem akarjuk, hogy lassú halála legyen, és a macskák sem tudják már azt megenni, de az autóban eddig ez tűnt a legjobb megoldásnak), úgyhogy most megint kicsit bosszankodunk miattuk, pedig azt hittük, sikerült gy kis időre felszámolnunk a tanya rágcsálóállományát.
Sajnos az éjjeli szél letépte a báláinkra előző nap gondosan felrögzített fóliát, és persze el is szakította, úgyhogy gyorsan vennünk kellett egy újat, amit viszont még szintén nem tudtunk felrakni, mert még délután is erős szélfújás volt, úgyhogy próbáljuk mielőbb megejteni a dolgot, ha enyhül az idő.

A lovaskarámunk még rosszabbul járt. Ősszel Krisztián mintegy 50 oszlop leásásával megerősítette a karámrendszert, de az egyik oldalon annyira stabilnak és jó állapotban lévőnek tűnt, hogy azt nem piszkálta meg. Nos, a szél itt is erősebbnek bizonyult, mert gyakorlatilag a bevezetőutunk mentén 25 méter hosszan a földre terítette a karámot. Most ideiglenes ki van támasztva, de amint újra lesz egy kicsit enyhébb hétvége (4-5 foknak már örülnénk), neki kell esni megjavítani, mert nem fogja bírni sokáig, és bár a lovak nem tudnak világgá menni, de veszélyes, ha megint kidől. Murphy törvénye, hogy 10 évig semmi baja nem volt ennek a karámnak, aztán ahogy mi ideköltöztünk, sorra jönnek elő a hibái és adja meg magát az idő vasfogának. Azzal vigasztaltam Krisztiánt, amikor emiatt bosszankodott, hogy a kidőlt karámunk azt jelenti, hogy van karámunk. A kocsiban meg az egér azt jelenti, hogy van egy egerünk, ami a MI tanyánk területén mászott bele. :) A karámot idővel megjavítjuk, az egeret hamarosan elkapjuk, és bármi más újabb javítanivaló dolog üti fel a fejét, az azért van, mert már nem egy panellakásban ücsörgünk. :)

2013. december 4., szerda

Itt a tél

Napok óta -7 fokot mutat a kinti hőmérő, amikor nekilátunk etetni. Ekkor már fenn van a Nap, tehát éjszaka előfordulhatott már a -10 fok is, pedig még csak december eleje van, szóval lesz még hidegebb.

Most már nap közben végig fűtünk, nem csak délutántól éjszakáig, és az állatok is behúzódnak oda, ahol nem fáznak.
A malacok szépen összebújnak az óljukban, a kutyák már minden éjjel a szalmában alusszák az igazak álmát, a lovaknak viszont továbbra sincs semmi kedve bemenni a nyitott ajtajú istállóba, szóval ők a vagány gyerekek mind közül.

A kutyáknak, hogy mindenki jól és kényelmesen elférjen, és ne kelljen az ólban tömörülniük, Krisztián épített maradék fa anyagokból egy jó kis kutyaházat. Egyelőre úgy néz ki, hogy kissé túlméretezte, mert kizárólag a macskák aludtak eddig benne, pedig direkt akkorát tervezett, hogy a közép-ázsiaiak közül akár ketten is össze tudjanak benne gömbölyödni. :)

Most már a slagokat is el kellett pakolni, hogy ne menjenek tönkre, a csapokat be kellett bugyolálni, hogy ne fagyjanak el, valamint minden reggel feltörjük a vödrökben és az itatókban a jeget. Barátunk a meleg kesztyű, bélelt csizma, sapka, sál és a sparhelten főzött finom, forró tea. A minap még épp kaptunk ajándékba az időtől egy kellemesen hűvös, de napsütéses lovaglást Anettal, de hazafelé, ahogy a Nap is ment egyre lejjebb, úgy kezdtünk el dideregni, úgyhogy előkerül majd a szekrényből a hosszú chaps is, ami így télen áldás a lovasoknak, amiért nem fagy le a lábuk a hidegben.


2013. december 2., hétfő

Az adventi naptárunk

Idén egy elég egyszerű módon készítettem el az adventi naptárunkat, de az elhelyezése miatt jó látványos lesz bárki számára, aki belép a házba.
Barna csomagolópapírból sablon segítségével vágtam ki a 24 naphoz tartozó lapot, és ezekre írtam fel a dátumot pirossal, majd a felfüggesztett zsinórra csipesz segítségével függesztettem fel. Minden nap megfordítunk egyet, ezzel várva a Szentestét.

Egyébként amilyen régre csak vissza tudok emlékezni, anyuéktól mindig kaptunk az öcsémmel csokis adventi naptárt, illetve amíg kicsik voltunk, apu mindig reggelre odacsempészte mellénk az ágyba. De a legmeghatóbb az volt számomra, amikor még tavaly ilyenkor Pesten laktam, és az albérletembe is odateleportálódott december 1-re a kis naptár. :)

(213.12.04: most már teljesen biztos, hogy a tanya ura is rendszeresen olvassa a blogot, mert hazaállított egy csokis adventi naptárral! És ráadásul telitalálat volt, hiszen Gombóc Artúr adventi naptárját hozta nekem :) )

A vendégház #3

Hamarosan elérkezem az utolsó poszthoz talán, ami a vendégház felújításáról szól, de az még nem ez lesz. :) A szilveszteri bulit már ott fogjuk tartani, mert kényelmesebben elférünk, és ez egy elég jó motiváció ahhoz, hogy már ne húzzuk tovább és végre elkészüljünk mindennel.

A szilveszteri ivászat buli üdvözítő képe lebegett hát lelki szemeink előtt, amikor a hétvégén újult erővel szivacsot, súrolószert, drótkefét, és egyéb harci eszközöket ragadtunk a ház megrohamozása közben. Két fős csapatunk ezúttal is kiegészült Szent Anett személyével, aki anélkül is jön segíteni a legdurvább dolgokat kiganézni, hogy nekem meg kéne egyáltalán kérnem rá. Ezen szokása felett rendszeresen kerekedő szemekkel állok és értetlenkedem, de Isten tartsa meg jó szokását! :)

Krisztián vállalta magára az aktuális hős szerepét azáltal, hogy a minősíthetetlen dzsuvakupacnak nekiessen, hátha talál alatta egy sparheltet. Nos, nem vallott kudarcot, ugyanis a bal oldalon látható alienből egy teljesen jó állapotban lévő sparheltet varázsolt. Nem mondom, hogy 10 perc alatt, sokkal inkább 2-3 óra alatt. Le a kalappal előtte, én ugyanis némi hezitálás után kerek perec kijelentettem, hogy bottal sem vagyok hajlandó hozzányúlni, annyira koszos, pedig a fürdőszobák kitakarításánál már láttam egy s mást, de ez még azon is túltett. Sajnos a főzőlap igencsak rozsdás maradt a pucolás után is, de mivel már szeretnénk begyújtani, ezért csak tavasszal fogjuk megpróbálni egy kis rozsdamentesítő cuccal rendbe hozni.

 

Mi eközben a nappaliban súroltuk a lambériát egyesével, hogy a több éve lerakódott légyürüléket és egyéb koszt eltávolítsuk, illetve hogy az ablakokat is átlátszóvá tegyük. A bejárati ajtó is megmutatta végre, hogy eredetileg milyen színű, ha tiszta, és a kis vaskályha is lelkesen kezdte ontani magából a meleget, miután egy kéményseprővel kitakaríttattuk a kéményeket. Már csak a sparhinak kell átesnie egy tesztüzemelésen, hogy vajon sehol nem füstöl-e,és akkor kezdődhet a vendégház falainak is az átmelegítése, hogy ne csak kabátban és kesztyűben lehessen vacogás nélkül megmaradni bent.
A közelharc
A rendesen működő fűtés a feltétele annak is, hogy érdemben fen tudjam súrolni a padlót, hogy ne szívja magába a koszos vizet a régi hajópadló, hanem gyorsan száradni tudjon. Ha ezzel megvagyunk, gyakorlatilag a csinosítás van hátra.
A szintén katasztrofális állapotban lévő hűtő-mosogató-tűzhely kombó esetén Krisz megkegyelmezett nekem, és inkább megpróbálja szétszedni, hogy a tűzhely és a mosogató, vagyis a felső, szétszerelhető részt tartjuk csak meg, és csinál nekik egy lábazatot, mint sem hogy azt a hűtőt ki kelljen takarítanom. Úgysem használnánk, viszont tényleg gusztustalan állapotban van, és legalább sokkal jobban is fog mutatni majd a fa mosogatószekrény, mint a mostani fényes, királykék fém rettenet. Azt hiszem, sokkal tartozom Neki ezért a döntéséért. :D

2013. december 1., vasárnap

Csokis puszedli

Via blogján olvastam ezt a receptet, és mivel nagy puszedli imádó vagyok, teljesen evidens volt, hogy elkészítem. Szerencsére épp volt hozzá minden, úgyhogy nagyjából 20 perc alatt el is készítettem az egészet, és még a konyhát sem kellett hozzá robbantott állapotba hoznom.

Hozzávalók:
25 dkg tönkölybúza liszt
25 dkg puha vaj
15 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag sütőpor
4 tojás
4 ek natúr kakaópor
15 dkg dió (elhagyható)
1 tábla étcsokoládé (elhagyható)

A puha vajat és a kétféle cukrot habosra keverem, majd további folyamatos keverés mellett hozzáadom egyesével az egész tojásokat (amiket már végre a saját csirkéink tojtak hosszú kihagyás után :) ), a liszt, sütőpor, kakaó keverékét, és bár én most a diót is és a csokit is kihagytam belőle, de ha raktam volna, akkor azokat is ekkor keverném hozzá.
A sütőt 190 fokra előmelegítem, egy (vagy ha van, akkor két) tepsit sütőpapírral kibélelek. Egymástól körülbelül 3 cm távolságra diónyi nagyságú kupacokat pakolok a sütőpapírra (sülés közben szétterülnek és utána megemelkednek), majd 10 percig sütöm. Nem kell, hogy teljesen kemény legyen, amikor kiveszem a sütőből, mert a rácsra pakolva hűlés közben is még szilárdul, ugyanis ha szilárd állapotban vesszük ki a sütőből, az már túlságosan is kiszáradt és fűrészporos az állaga (tapasztaltam én is az első adagnál).

Kávé, tea mellé, önmagában vagy lekvárba mártva isteni finom. Legközelebb teszek bele fahéjat is, meg egy kis szegfűszeget.

2013. november 28., csütörtök

Karácsonyi díszek #3

Amikor legutóbb Pesten jártam, édesanyámmal nyakunkba vettük a várost, és körbejártuk az általunk elérhető kézműves nagykereket, hogy egyrészt az ékszeralkatrész készleteimet feltöltsem, illetve hogy a karácsonyi dekorációk alapanyagait is beszerezzem. Vettem is fehér és mélypiros filcet (bionemez néven fut jelenleg), hímzőfonalakat, dekorpapírokat, úgyhogy most már szinte semmi sem hiányzik a díszek nagy mennyiségű gyártásához.
A filcből például ilyen kis aranyosságok készültek. Még barátkozom a filc lapokkal, az egyikkel kissé mellé is lőttem, mert túl vékony és a tű képes elszakítani az anyagot, de ha még csinálok párat, talán rájövök a trükkjére. :) Ezekről még hiányzik az akasztózsineg, de még ki akarom találni, mi illene hozzájuk igazán.
Természetesen kötelező, hogy valamilyen lovas dísz is jelen legyen,
ezért ő lesz "A" lovas karácsonyfa díszünk. :) Elég nehézkes volt elkészíteni,
emiatt nem hiszem, hogy csinálnék belőle többet.
Egy egyszerű kerek karácsonyfa dísz, hópehely
hímzéssel.  Előtte felrajzoltam a filcre a négy hosszú
vonalat, hogy szabályos legyen.

A kedvencem ez a kis csipkével díszített kesztyű.
A piros filc a vékonyabbik, úgyhogy nagyon óvatosan
kellett vele haladni, nehogy elszakadjon a tűtől.

2013. november 27., szerda

Karácsonyi díszek #2

December elsején gyújtjuk meg idén az első gyertyát az adventi készülődések közepette, úgyhogy ideje volt elkészítenem az idei adventi "koszorúnkat", ami most nem koszorú, hanem tálban elrendezett kis szépségek gyülekezete. Vettem az Ikeában 4 darab krémszínű tömbgyertyát, felkutattam a kreatívos dobozom mélyéről a még évekkel ezelőtt vett fahéjas csomagot, ami rengeteg egész fahéjat tartalmaz, került még elő toboz, dió, csipkeszalag, zsineg.

Két gyertyát félbetört fahéjakkal díszítettem. Minden egyes fahéjat ragasztópisztollyal rögzítettem, majd amikor a burkolás megtörtént,akkor még egy utolsó fixálásként csipkeszalaggal kötöztem össze.
A másik két gyertyának az aljára szintén csipkeszalagot ragasztottam (ez a fotón sajnos nem látszik), a felső harmadát pedig natúr zsinegel kötöztem át. A gyertyák elkészültek, így elhelyeztem őket a szintén Ikeás tányéron, köréjük pedig diót és tobozokat rakosgattam.

2013. november 25., hétfő

Kutyaszekció

Rég hoztam a security teamről fotókat. Mindenki jól van, alakulnak a rangsorok, és egyre komolyabban veszik a házőrzői feladataikat.
Béci és Alba "szájhősködése" :)
Béci kb. 15 kilót fogyott, mióta velünk él. Most már úgy játszik,
mint egy kölyök kutya, szaladgál és nem fájnak a lábai.
Alba feszegeti a határokat Csutaknál.
Luncika, az örökmozgó és a... nyelve :)
Tücsök visszanövesztette a nyáron megnyírt bundáját. Most már a korára
való tekintettel spéci tápot is kap minden nap, hogy kicsit
összeszedje magát a télre.
Pannika,aki ártatlan pofájával igazából egyre
dominánsabb Csutak és Alba felett, és akit soha
nem tudok teljes valójában lefotózni, mert ha
kimegyek az udvarra, állandóan a nyomomban van. :)
Szeeeeegény, nyomorúságos életűek!

2013. november 24., vasárnap

Tömegkályha demó verzió

Itthon egyre többet lehet hallani egy viszonylag új fűtési megoldásról, a tömegkályháról. Ez lényegében téglából épített kályha, ami igény szerint kiegészíthető sütő/főző résszel, vízmelegítési funkciókkal. Aki többet meg szeretne tudni róla, az például ezen a linken tájékozódhat.

Mi is gondolkozunk, hogy a jövőben építtetünk egyet, de az jóval nagyobb tervezést, és átalakítást igényel, hogy csak úgy beleugorjunk, na meg az anyagi része sem elhanyagolható.
Azonban a napokban egy kedves régi ismerősöm megosztotta egy remek találmányát, ami ideiglenesen helyettesítheti a tömegkályhát, és egy meglévő vaskályhát pedig hatékonyabbá tud tenni.
A konyhában nekünk is van egy ilyen vaskályhánk, ami nagyon becsületesen üzemel, azonban az az egy nagy baja van, hogy ha leég benne a fa, akkor pillanatokon belül kihűl, vele együtt pedig az előtér is vacogós lesz mondjuk reggelre. Így hát Krisztián összeszedett jó néhány téglát, ami a tanyán kallódott, gyökérkefével megtisztította, és szépen körbeépítette velük a kályhát.
Ez arra szolgál, hogy a kályha felmelegíti a téglákat, amik aztán sokkal tovább tartják meg a hőt, így kevesebb tüzelőanyagra lesz szükség, valamint tovább marad kellemes a helyiségben a hőmérséklet. Mivel nem volt annyi tégla, hogy két oszlopban és több sorban, kötésben körberakjuk, így valószínű nem annyira hatékony, amennyire még ugyanennyi téglával lehetne, a semminél több, és a következő pár nap lesz a tesztidőszak.  Persze, most abból gazdálkodtunk, amink van, így lehet, hogy egyik-másik tégla foltos, nem ugyanolyan színű, nem teljesen szimmetrikus, de most nem is ez volt a lényeg.

2013. november 21., csütörtök

GYIK - Gyakran ismételt kérdések

Már több, mint féléve, hogy kiköltöztünk a kis tanyánkra, s bizony ez a nagy változás az ismerőseinket, barátainkat, rokonainkat sem hagyja hidegen. Kedvesen, kíváncsian, vagy ki-ki felszínesen érdeklődik, viszont eddigre már összegyűlt néhány olyan ismétlődő kérdés, amit rendre valaki feltesz. Hadd osszam meg veletek is őket. :)

Kérdés: És kint is éltek a tanyán vagy csak nap közben vagytok kint, meg hétvégén?
Reflex szerű válasz: Ja, csak hobbiháznak vettük meg, de közben fenntartunk magunknak a városban is egy lakást, az állatokat meg csak akkor etetjük, itatjuk, amikor kimegyünk.
Diplomatikus válasz: Nekünk a tanya az otthonunk. Itt kelünk, itt fekszünk heti 7-szer, havi 30-szor, évi 365 alkalommal.

K: Akkor nem is jártok el sehova?
R.V: Nincs rá szükségünk, addig sem találkozunk más emberekkel.
D.V: A tanya nem jelent rabságot. Természetesen az embernek kis szervezésre szüksége van ahhoz, ha el akar valahova menni. Ha mondjuk egyik nap délutántól másnap délutánig van dolgunk, akkor indulás előtt megetetjük az állatokat, gondoskodunk róla, hogy legyen elég vizük, és másnap délután igyekszünk hazaérni, hogy a következő etetésre ismét otthon legyünk.
Ha pedig kicsivel több időre mennénk el otthonról, szerencsére a családunk nagyon szeret lejönni tanyaőrségbe, és nyugodt szívvel bízzuk rájuk az itteni teendőket. Ha valami ne egyértelmű, akkor kis listán összeírjuk pontosan, hogy mit, mikor, hogyan kell megcsinálni, de telefonon is mindig elérhetőek vagyunk ez idő alatt.

K: Van egy gazdikereső kutya, nem fogadnátok be? Helyetek van, elfér. Nem?
R. V: És te majd fizeted a költségeit?
D.V: Jelenleg 6 kutyánk van, és számtalan más állatunk. Épp annyi, hogy felelősségteljesen tudjunk róluk gondoskodni: az etetésükről, az oltásokról, esetleges orvosi kezeléseikről, de itt meg is állt a rendszer. Ha ennél többet fogadnánk be, egyrészt máris meglátszana a családi kasszán a többlet költség, másrészt egyáltalán nem garantált, hogy a másik 6 befogadja az újoncot, illetve az sem biztos, hogy tanya kompatibilis a jövevény. Ráadásul ezen az elven egyre több és több gazdira váró kutyát fogadhatnánk be, akikért a szívem megszakad, de akkor mi sem lennénk jobbak anyagilag és környezetileg egy gyepmesteri teleptől.
Ugyanez érvényes a gazdát kereső ló, macska, stb esetében is. Ló esetében pl. már igen csak meghatározó tény, hogy 3 lovat már nem tart el nyáron a 1,5 hektár legelő, viszont azt a keveset is seperc alatt kitaposnák, így egész évben szénáznunk kéne őket. 2 lóra 1 nagy körbála széna (6000.-) 3 hétig kitart nálunk. 3 ló esetében ez lecsökkenne kb. 10 napra. Viszont még 6 hetente őt is lehetne körmölni (5000.-), félévente féreghajtani (5-10.000.-), beoltatni (8.000.-), és akkor egy makk egészséges állatról beszélünk, aki nem igényel semmi speciális kezelést.

K: Akkor ha te otthon vagy, akkor nem dolgozol?
R.V: Nem, én reszelgetem a körmeimet, és várom haza az uramat, aki eltart.
D.V: Nekem is van állásom, de vagyok olyan szerencsés helyzetben, hogy azt néhány óra alatt, számítógépen el tudom végezni, így amint azzal megvagyok, már esek is neki a ház körüli teendőknek: takarítás, rendrakás, főzés, mosás, állatok ellátása, illetve olyan tanyasi dolgok elvégzése, amit Krisz nélkül is meg tudok csinálni, s mire ezekkel végzek, már Ő is hazaér, úgyhogy kezdődik a közös munka, majd az esti etetés. Amikor pedig mindezzel készen vagyunk, jön a vacsora és utána nekiállok az ékszer megrendeléseimet teljesíteni.

2013. november 15., péntek

Karácsonyi díszek #1

Imádom a karácsonyt és a karácsonyt megelőző készülődést, hangolódást. Az idei nagyon különleges lesz, mert ez az első, amit a saját otthonunkban, közösen ünneplünk meg, ezért szeretném igazán megadni a módját. Szerintem a részletekben rejlik a szépsége ennek az egésznek, így a legutolsó kis díszt is szeretném ha harmonizálna a házzal, velünk és a többi dekorációval. Úgy gondoltam, már most elkezdem kis lépésekben elkészíteni azokat a dolgokat, amik saját kezűleg készülnek, hogy kapkodás és időhiány ne vághassa át a terveimet, ezért az első adag karácsonyi díszeket már el is készítettem. Ebben Anett barátnőm is segítségemre volt, ha már a betervezett lovaglás a rossz idő miatt elmaradt.
Anyu már tavaly is barátkozott a só-liszt gyurma elegánsabb megmunkálásával, és ezen felbuzdulva begyúrtam a 2 bögre liszt, 1 bögre só, 1 bögre víz arányú masszát, majd előkészítettünk mindent, ami a dekoráláshoz a segítségünkre lehet: sodrófa, sütőpapír, kiszúró formák, kés, csipke, szilikon nyomda, lánc, festékek. Közben a sparheltbe is begyújtottunk. Az első adag formát a sparhi sütő részébe raktam be, de ez nem vált be, mert a túl gyors felhevülés miatt felhólyagosodtak a formák, és nem túl egyenletesen be is barnultak, úgyhogy a többit már csak a sparhira helyezett tepsin szárítottuk, és negyed óránként átfordítottuk őket. Néhányat száradás és keményedés után akril festékkel átkentünk, hogy kiemeljük a mintázatukat, a többit pedig úgy hagytuk, natúran. Egyelőre ezeket elteszem egy kis dobozba, és az ünnep előtt már csak fel kell őket fűzni cérnára vagy rafiára, és mehetnek a karácsonyfára vagy az ablakba, esetleg lámpára felakasztva.
 
Létrehoztam a blogfejlécnél lévő sávban egy Karácsony menüpontot. December 31-ig ott lesznek megtalálhatóak egybe gyűjtve az ilyen témájú bejegyzések.

2013. november 11., hétfő

Tóth Lajos kurzus Silveradon

Tóth Lajos hazai westernlovas, tréner és versenyző, aki 2009-ben úgy döntött, saját szemével szeretné látni, hogy is lovagolnak a nagy amerikai nevek, s azóta is kint él Michigenben. Időnként hazalátogat, és olyankor hétvégi kurzusokon igyekszik megosztani a hazai lovasokkal a tapasztalatait. Egy ilyenre mentünk el mi is a hétvégén.
Silverado légvonalban tőlünk 3-4 km lehet, így adott volt, hogy pénteken délután kellemesen átlovagolunk Dabrával és Omárral. Omár csak a kísérője volt a kisasszonynak a hétvégére, mert az oktatásra neki már nem igazán van szüksége, bár vasárnap egy edzés erejéig mégis csak színre lépett a "kisöreg".

Szombat reggel 8-9 körül volt a találkozó, ahol megbeszéltük a napi menetrendet. Összesen 10 lovas volt, és ennyien kényelmesen elfértünk a kinti pályán a délelőtti közös edzésen. Itt Lajos mindenkit egyesével megnézett, és az első feladatokban minden lónak külön megmutatta, mi az, amit elvárunk.
Dabra nagyon jól vette az akadályokat, az idő haladtával egyre inkább rám figyelt, már nem igazán érdekelte, hogy még soha nem edzettünk ilyen sok lóval közösen (tulajdonképpen Omárral is csak egyszer volt egy közös edzése, de a pályán otthon mindig egyedül dolgoztunk), hogy még soha nem volt ezen a tanyán, hogy Omár folyamatosan őt hívta nyerítve a helyéről, ami a pálya mellett volt közvetlenül, hogy időnként egy traktort beindítanak. A délelőtti 2,5 órás edzés pikk-pakk eltelt, és mire kettőt pislogtunk, már ideje volt az ebédszünetnek, amit igyekezett mindenki a lehető legrövidebbre fogni, ogy folytathassuk a munkát.
Délután 2-3 fős csoportokban a fedelesben volt edzés, és Lala mindegyik lóra felült egy negyed óra-húsz percre. Most láttam először Dabrát kívülről, más lovas alatt dolgozni, és tudom, hogy elfogult vagyok, de annyira tetszett, amit láttam, hogy egész meghatódtam. :) Egyébként is egész nap, amikor kicsit megálltunk pihenni, belém vágott a felismerés, hogy végre először a saját lovammal vagyok jelen egy kurzuson, és nem nézőként, és nem pedig másvalakinek a lovával. Ezt a tudást magamnak, magunknak igyekszünk megszerezni, hogy ő és én kamatoztathassuk. A végén úgy léptettem le a kisasszonyt, hogy az aznapra tervezett dolgokat maximálisan teljesítette.
Mire minden ló-lovas párosra sor került, beesteledett, de a napot még egy kellemes beszélgetéssel, és a jó öreg Csalánosi Csárda meglátogatásával zártuk. Lajos egész nap talpon volt, nem nagyon láttam sem enni, sem inni, de még az este 9 órás edzést is ugyanazzal a lendülettel és energikussággal zárta, mint az aznapi legelsőt.
Köszönet a fotóért Camino!
Másnap reggel, mire mi itthonról el tudtunk indulni, és átértünk (nagyjából fél 9 körülre), addigra már az egyik csapat végzett is a reggeli edzéssel, a második páros már a pályán volt, úgyhogy rendületlenül folyt tovább a munka. A cél az volt, hogy a szombat reggeli állapothoz képest kivétel nélkül mindenki úgy menjen haza, hogy a lova és ő is jobb, együttműködőbb legyen, és az egész összhatás harmonikusabb képet mutasson.
Dabrának a délelőtti edzés volt az aznapi utolsó, mindketten úgy találtuk Lajossal, hogy rengeteget fejlődött, viszont meg kell emésztenie a tanultakat, és nem akarjuk feleslegesen még a délutáni edzésen is dolgoztatni, ezért aztán, hogy a tanultakat egy másik lovon is ki tudjam próbálni, Omárt nyergeltük fel. Amikor épp nem lovon ültem, vagy nem az edzéseket néztem, Krisztiánnal együtt Omárnak is megmutattuk, amit Dabrának, úgyhogy az edzésre már úgy mentem be, hogy némi alapot ő is kapott. Azt kell mondjam, hogy annak ellenére, hogy új volt neki is a fedeles, és hogy két másik ló is (akiket ráadásul régről ismert) kering körülötte, és hogy az elmúlt 10 év rutinját, beidegződését kellett most legyűrnie, le a kalappal előtte. Nem intett be, hogy hagyjuk őt már ezzel békén, és bár sokszor nem értette, hogy ami eddig elég volt, az most miért nem elég, miért kérünk tőle többet, de becsületére legyen mondva, igyekezett tenni, amit szerettem volna. Miután végeztünk, elég hamar össze kellett pakolásznunk, hogy még sötétedés előtt haza tudjunk érni.

Itt szeretném megköszönni Szalontai Zolinak (Sheriffnek), hogy a kurzusnak helyet adott, Silverado nagyon profi fejlődésen ment keresztül, öröm volt a paddockok között hozni-vinni a lovakat, a fedeles pont jó méretű, nem porzik, bejön a természetes fény, a kinti pálya óriási és szuper talaja van. Nagyon sok változáson ment keresztül, mióta nem jártam itt, de minden az előnyére vált. :)

Lajosnak pedig a reggeltől estig tartó készenlétet, a kérdésekre a válaszokat, a segítséget és a sok-sok új, más szemszögből megközelített dolgot köszönöm, éppen ez a kurzus kellett ahhoz, hogy a lovammal még hatékonyabban tudjunk haladni a belovaglás útján. Már várom a pénteki edzést. :)

2013. november 7., csütörtök

Néhány videó

Nem csak fotókon szoktuk megörökíteni a mindennapokat, hanem ha eszünkbe jut, akkor videózunk is. Most, hogy nem igazán tudok beszámolni semmi érdemleges változásról, mutatok néhányat közülük. :)






2013. november 2., szombat

A magyar pizza: kenyérlángos

Több éve már annak, hogy először jártunk Berettyóújfaluban a Szász Tanyán, barátaink kis csodaszigetén. Az első vendéglátás alkalmával olyan isteni, kemencében sütött kenyérlángost szolgáltak fel nekünk, hogy utána is csak sóvárogtam utána, bárcsak minden héten olyat ehetnék. Aztán valamiért sosem követte tett a gondolatot, csak álmodozás szintjén maradt meg, de pár hete elhatároztam, hogy márpedig én kenyérlángost fogok vacsorára készíteni. Találtam is egy receptet, kipróbáltam és szerencsém volt, rögtön jónak is tűnt. A lángos elfogyott, és most a hétvégére, vendégvárónak újra elkészítettem.

Fotó: Szász Tanya
Hozzávalók:
0,5 kg liszt
325 ml langyos víz
0,5 ek só
0,5 ek cukor
1 csomag porélesztő (7g)
2 ek olaj

A hozzávalókat egy nagyobb tálban összegyúrom, hogy nem ragadós, lágy tésztát kapjak. Ilyen hűvös időkben már szeretek begyújtani, ha kelesztem a tésztát, hogy gyorsabb legyen a folyamat, és akkor letakart tálban körülbelül 1 órát hagyom kelni. Az a lényeg, hogy nagyjából kétszeresére dagadjon. Ebből a mennyiségből két 30 cm átmérőjű tésztát tudunk kinyújtani.
Ezután jól átgyúrtam, hogy légbuborékok kimenjenek belőle, áthajtogattam (jobbról balra, balról jobbra, fentről le, és lentről fel). Félbevágtam, hogy két egyforma adagot kapjak, és külön-külön mind a kettőt kinyújtottam kb. fél centi vastagra, és utána 15 percre ismét hagytam pihenni. Addig a sütőt is felmelegítettem a legnagyobb fokozatra (kb 220-230 fok).
Betettem a csupasz tésztát egy sütőpapírral letakart, lisztezett tepsin, és kb 15 percet hagytam sülni. Ezt nézni kell, mert akkor jó, ha a szélei egy picit elkezdenek megbarnulni.

A sütőből az átsült, kész tésztát kiveszem, megkenem fokhagymás, sós tejföllel, megszórom pirított szalonnával és karikára vágott lilahagymával, majd 8 szeletre felvágtam. Mi úgy szeretjük, ha nem a sütés előtt kerül rá a feltét, mert a hő hatására a tejfölnek furi állaga lesz, így viszont nagyon jó az összhatás.

2013. november 1., péntek

Őszi ajtódísz


Nagyon türtőztetnem kell magam, hogy még ne a karácsonyra készüljek, úgyhogy addig is, hogy lekössem a dekorációs kényszeremet, készítettem egy őszi ajtódíszt magunknak. :) Néhány termés, egy kis zsineg és egy kávéba áztatott csipkeszalag (hogy ne legyen vakítóan fehér), valamint a ragasztópisztoly kellett csak hozzá. :)

Sajnos csipkebogyót már nem tudtam rárakni, mert időközben elszáradt a bokor, úgyhogy csak csoffadt bogyócskákat tudtam volna rárakni, de attól inkább eltekintettem.

2013. október 31., csütörtök

2013.10.31.

Az elmúlt napok a szorgoskodásról és a régóta halogatott dolgok elvégzéséről szóltak. Rengeteg mennyiségű falevelet gereblyéztünk össze, amit a 3 eper-, 1 dió-, és megannyi akácfa hullajtott el az ősz folyamán. Abszolút ellene vagyunk az avarégetésnek, viszont a kullancsoknak sem akarunk telelőhelyet biztosítani, úgyhogy egész egyszerűen csak széthordtuk a tanya legtávolabbi pontjába, ahol már egyáltalán nem járkálunk. Ott szépen lebomlik majd magától.

Kaptak a malacok ólat végre, hogy a rossz időben legyen hova visszahúzódniuk. Nyáron ezzel nem volt gond, mert a bokrok aljára kényelmesen befészkelték magukat a meleg ellen, de most már egyre sürgetőbbé vált a dolog, úgyhogy egyik délután Krisz lerakott négy akácoszlopot, három oldalt feldeszkázta, majd a tetejére palát csavarozott. Nagyon pöpec lett, csak még a disznók nem avatták fel, de gondolom, hogy ha elkezdenek cidrizni, akkor majd jól fog esni nekik a beszalmázott kuckó.

Én pedig végre túlestem az ablakpucoláson is. Nagyon utálatos házimunkának tartom, de egyszerűen most már muszáj volt nekilátni, úgyhogy kívül-belül minden ablakot lesuvickoltam. A legszívósabb meló persze a bejárati ajtóval volt, a 9 üvegbetétjével, de most már legalább normálisan ki lehet látni . :D És ha már a nemszeretem dolgok napját tartottuk, elkezdtem a festésből hátrahagyott festékfoltokat eltávolítani az ajtófélfákról, s miközben súroltam, áztattam, megint súroltam, mantráztam magamban, hogy ha legközelebb festésre kerül a sor, minimum takarószalaggal letakarom az éleket, de ha ennek ellenére is festékes lesz valami a falon kívül, akkor azt még frissiben letörlöm és így nem leszek a magam ellensége.

Jutott még a mai napra slag ragasztás, életveszélyesen szétégett, a föld alól előásott kábel megszüntetése, függönymosás, portörlés, ablakpárkány igazítás. És még legalább kétszer ennyi dolgot tudnék felsorolni, amit meg kéne csinálni, de inkább nem agyalunk rajta, hanem amikor épp időnk-kedvünk engedi, akkor nekiállunk.

A beszámoló végére pedig egy kis őszi hangulatot hozok vaddohányokkal, amik ugyan iszonyatosan idegesítő és agresszív, kiirthatatlan gazok (oké-oké, a selyemfűméz ebből készül), mégis ilyenkor gyönyörűek. :)