2019. július 22., hétfő

Pesto-szósz recept

Néhány éve már volt egy próbálkozásom házi készítésű pestóval, talán még recept is került fel róla a blogra, de arra azért emlékszem, hogy nem igazán volt annak olyan az íze, ami teljesen lenyűgözött. Most végre találtam egy olyat, ami számomra jelenleg a tuti befutó, úgyhogy egy blogbejegyzést neki is szentelek. A héten már másodjára szedtem meg a bazsalikom bokraimat, amiket még tavasszal kezdtem el magról nevelni, viszont első alkalommal elhittem, amit a neten olvastam, hogy semmi baja nem lesz a bazsalikom leveleknek, ha lefagyasztom őket. Milyen egyszerű is lett volna, ha ez a megoldás működött volna, hiszen akkor akár minden héten a friss, zsenge leveleket, ahogy nőnek, elég lett volna kis adagokban lefagyasztani és a pestókészítés napján csak elővenni és felolvasztani. Nos, jelentem, már megint édesanyámnak volt igaza, nettó pazarlás volt ez a próbálkozás, tönkrementek a lefagyasztott levelek. Így aztán marad az egyszeri szüret és azonnali felhasználás a továbbiakban.

A mennyiségeket csészében adom meg, ez az angol cupnak a megfelelője. Így volt az eredeti receptben, és anyucikámtól kaptam egy amerikai útjáról egy "cup" kimérőkészletet, ahol külön mérőkanál van az 1 cup, azaz 1 csésze mennyiségre, a félre, az 1/3-adra, a 1/4edre, de ezt egy sima 2 decis pohárral is helyettesíthetjük.

Hozzávalók 1 kis üvegnyi adaghoz (ez egy ebédhez is elég 3-4 főre):

- 2 csésze bazsalikomlevél
- 1/2 csésze parmezánsajt (én tettem hozzá kb 2 púpos ek grana padanot is ezen felül, ettől még sósabb lett, amit imádok)
- 1/2 csésze fenyőmag (ez megfelel 1 csomag 50 gr kiszerelésűnek)
- 1/3-1/2 csésze extraszűz olívaolaj
- 3 ek citromlé
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 1/2 tk tengeri só

A bazsalikomleveleket leszedtem a növény száráról, és minél kisebb levelek is vannak köztük, annál inkább intenzív, friss bazsalikom íze lesz a szósznak, mert a nagyobb, öregebb leveleknek kicsit ilyen parfümös-szappanos mellékaromája lehet már, amit én személy szerint nem igazán szeretek. Mindent beletettem az aprítógépbe (pontosabban a hőn szeretett Kitchen Aid aprító-és turmixgépembe), majd összepürésítettem. Az olívaolajnál én az 1/3 adaggal indítottam, de ha szükség volt még egy pici nedvességre, hogy krémesebb legyen az egésznek az állaga, akkor növeltem ezt néhány löttyintéssel fél csészényi adagra.

Tartósítási megoldások

Hűtőben
Hűtőben néhány hétig eltárolható mindenféle hőkezelés nélkül abban az esetben, ha az üvegbe kiporciózott szósz tetejére még további olívaolajat csorgatunk, ezzel elzárva a szószt a levegőtől.

Fagyasztóban
Műanyag tárolókban lefagyasztva kb 2-3 hónapig eláll a szósz, de ebben az esetben nincs szükség felönteni olívaolajjal a végén.

Nedves dunsztolással
A kész, megtöltött üvegeket (olívaolaj-zárás nélkül) lábosba helyezzük, a nyakukig felengedjük vízzel, majd 10 percig forraljuk. Ezután vagy kivesszük a lábosból és fejjel lefelé fordítjuk pár percre, majd pedig pokrócok között hagyjuk kihűlni, mint a száraz dunszt esetében, vagy pedig megvárjuk, amíg a lábosban hűl ki a vízzel együtt.

2019. július 12., péntek

Kerti napló: 2019.07.12.

Legnagyobb meglepődésünkre, bár már nyár közepe van, a(z új) veteményest teljesen jól karban tudjuk tartani, nem verte fel a gaz, a növények gyönyörűen fejlődnek, örömmel locsoljuk esténként, és már néhány zöldséggel meg is ajándékozott minket, amiket úgy fogyasztottunk el (így 6 év után is), mint valami fenséges ünnepi lakomát.
Azt hiszem, végre sikerült az optimális helyet és méretet is eltalálni az általunk is fenntartható kerthez, ami nem nő a fejünkre, nem okoznak benne kárt az állatok, nincs betegség a földben, jó a tájolása, nem esik ki a napi rutin útvonalunkból.
Fejes saláta, bazsalikom, snidling, metélőpetrezselyem, csíkos cukkini



A július általában a széna, szalma, tűzifa beszerzéséről szól, és eddig minden évben szétstresszeltük magunkat azon, hogy tudjunk JÓ minőségű, szép szénát szerezni a lovaknak (egy ideig azon is aggódtunk, hogy jó áron is találjunk, de aztán az ember rájön, hogy már az ára is majdhogy nem mindegy, csak ne legyen penészes, poros, sásos, gazos a bála). Azt hihetnénk, hogy ez nem egy nagy feladat itt, a Kiskunságban, hiszen egymást érik a kaszálók, de eddig egyedül a tavalyi évben sikerült jó barátainkon keresztül olyan szuper bálákat szerezni, amik szinte egytől-egyig kifogástalanok voltak. Itt a legtöbben főleg marhák számára kaszálnak, nem bajlódnak a pormentes munkálatokkal, a lényeg a gyorsaság, ráadásul belebáláznak mindent, ami a földeken található, mert a marhák kevésbé válogatósak. De ugyanazt, amit a marha probléma nélkül megeszik, azt a ló ott fogja hagyni, mert számára nem megfelelő sem beltartalmilag, sem formailag (túl vastag, túl éles a széle pl a sásnak, túl hosszú, stb), és ha még a nagy kapkodásban nedvesen is bálázzák be a szálastakarmányt, akkor pedig a penészesedés is borítékolható.
Most első körben szalmát már sikerült szerezni, ami remek alom a kutyáknak télire, a nyulak alá és időnként a lovak is kapnak az istállóba, amikor nagyon sokat esik az eső és egész nap bent kuksolnak, hogy ha akarnak, legyen hova lefeküdniük, valamint a veteményesben is szalmával mulcsoljuk az ágyásokat.
Aztán az elkövetkezendő hetekben valószínűleg sikerül elintézni a szénabeszerzést is, de igazán nyugodtak mindig csak akkor tudunk már lenni, amikor itt sorakoznak az istálló mellett halomban a hatalmas, gyönyörű bálák letakarva fóliával.