2016. szeptember 23., péntek

Felújítás I. - Beázás megszüntetése

Amikor beköltöztünk, még nem sejtettük, hogy az előző tulajdonos olyan kriminális minőségben oldotta meg az előtér hozzáépítését a már meglévő paraszti vályogházhoz, hogy a nagyobb esőzésekkor nemes egyszerűséggel befolyik a víz a plafonról. Nem csöpög, nem szivárog. Folyik. Annyira rosszul illesztették hozzá az eredeti tetőhöz az előtetőt, hogy a kettő találkozásánál utat talál(t) magának a csapadék és befolyt a hullámpalák alá (a paláról is megvan a véleményem, de jelenleg nem tudjuk lecserélni se cserépre, se semmire, úgyhogy ez van), onnan pedig az előszoba-konyha padlójára. Próbáltunk mi mindent a purhabtól a kátrányos tető ragasztószalagig, mind csak pénzkidobás volt, de hatása semmi. Idén őszre már odáig fajul a dolog, hogy egy két méteres sávban végig, mintegy vízfüggöny, úgy szakadt be az eső, a kutyakajás kamrában pedig, amibe a házon kívülről lehet bemenni, leszakadt a plafon a rengeteg beázástól.

Tavaly beadtuk a pályázatunkat a tanyafejlesztési pályázatra, de sajnos nem nyertünk, így a tetőfelújítási terveink dugába dőltek. A minap épp erről a lehetetlen helyzetről panaszkodtam egy baráti társaságban, amikor az egyik ismerősöm elmesélte, hogy az ő párja az ilyen problémákat hogy szokta orvosolni. Azt javasolták, hívjunk egy bádogost, aki a teljes tetőhosszban az első sor pala alá beszab egy bádoglemezt, ami elvezeti a vizet és nem engedi visszafolyni a tetőillesztékbe.
Szkeptikusak voltunk, de pont van egy nagyon kedves bádogos ismerősünk már a faluban és ő is nagyon bólogatott, hogy igen, szoktak ilyet csinálni, ő is elvállalja szívesen.
Már beillesztve a felső palák alá a bádoglemez. Sajnos a semmit nem érő
kátrányszalag eltávolítása miatt a festék is távozott a palákról, de most ez
legyen a legkisebb gondunk.


Így esett, hogy múlt hét kedden egy jó napi munkával megjavítgatták a tetőt, és azóta már 2 nagy viharon is túl vagyunk, a beázás megszűnt a legnagyobb örömünkre. Ha szeretnénk a pezsgőt, még bontottunk is volna egyet. Egyetlen egy pici helyen jutott még be pár csepp eső, de aztán az is megszűnt, az viszont könnyen megkereshető hely a tetőn, valószínűleg ott meg van repedve kicsit a pala, és ha azt betapasztjuk, akkor már ez sem fog gondot okozni.

Nagyon nagy teher esett le a vállunkról, hiszen nagyon féltünk attól, hogy berohad, beszakad a fejünk fölött a mennyezet, ráadásul egyáltalán nem volt nagy élmény a 3-4-5 lavórt és vödröt kerülgetni vihar esetén a konyhában. A felújításnak pedig semmi értelme nem is lett volna, hogyha ezt a kardinális kérdést nem oldjuk meg, úgyhogy jövő hét hétfőtől megkezdődhetnek a munkálatok. Hétvégi programunk, hogy mindent kipakoljuk az előtérből és a konyhából, valamint megvegyük a laminált padlót, pvc-t, fali csempét, és ha az időbe belefér, akkor a 3 használt ablakot is.

2016. szeptember 20., kedd

Apa, kezdődik! Már megint?

Nem mondhatnám, hogy unalmasak a mindennapjaink és ezért találunk ki magunknak olyan úri huncutságokat, mint például egy felújítás, de tény, hogy ismét a feje tetejére állítjuk magunk körül a dolgokat.

3 és fél éve már, hogy beköltöztünk nem kevés takarítás és festés után a házba. Időközben igen csak megmutatta magát szinte minden lényeges gyenge láncszem, és bár egyszerre eddig sem volt, és valószínűleg a közeljövőben eztán sem lesz lehetőségünk teljes, mindent átfogó felújításra, így megpróbáljuk kihasználni azokat a hirtelen adódó lehetőségeket, amik az ölünkbe pottyannak. Ilyen ez a mostani is, ami egy ártatlan szülői látogatásból eredt. Anyukámék lejöttek 2 napra, hogy amíg Krisztián lovastúrán van, ne érezzem magam kukk egyedül, így hát közelebbi betekintést is nyerhettek a ház állapotába, aminek következtében hihetetlen kedvességgel felajánlották, hogy ha szeretnénk végre új konyhabútort venni, és nem az előző tulaj szedett-vetett, kopott, csúnya darabjait használni, akkor szívesen támogatnának benne minket.
Ez a felajánlás hirtelen akkora löketet adott nekünk - na jó, kellett hozzá némi sikeres bolygóállás is és jókor érkező jutalék a munkahelyen -, hogy mire feleszméltünk, a gondolatmenet így nézett ki:
- Nézzünk új konyhabútort!
- Ha már új konyhabútorunk lesz, igazán ki kéne festenünk újra a konyhát, mert már nagyon koszosak a falak.
- De ha már kifestjük és új konyhabútorunk lesz, fel is kellene csempézni a falat, mert hát újra bekoszolódik három nap után (és egy kiadós paradicsomszósz befőzés után)
- Jó, de akkor már igazán körbenézhetnénk padlóburkolat téren is, hiszen az egész látványt agyoncsapná, ha ezt a 100 éves járólapot meghagynánk alatta.
- De még mindig csak félmunkát végeznénk, ha új a konyhabútor, új a járólap, de a 3 év alatt szétázott, bepenészedett plafonlambériát meghagyjuk. Cseréljük le azt is, és ha már azt leszedjük, csináljuk meg végre a szigetelést is, hogy télen ne 11 fok legyen reggel bent. Következésképpen a 3, ablaknak csúfolt plexitáblának is mennie kell és új ablakokat kell beépíteni.
- Az egész nem ér semmit addig, amíg beázunk és egyszerre megy tönkre a konyhabútor és a padló, úgyhogy VALAMILYEN átmeneti megoldást találjunk ki ez ellen.

Szóval, ezek elé nézünk. A legutolsó pontra úgy tűnik, irtó nagy mázlival találtunk megoldást, de az egy külön poszt lesz, ahogy a felújítás többi fázisa is külön bejegyzéseket fog kapni amolyan felújítási napló formájában, rengeteg előtte-utána fotóval. A többi munkálat pedig jövő héten fog elkezdődni, addig ki kell pakolnunk mindent a konyhából és az előtérből. Kemény lesz, de meg fogja érni. :)