Felújítás II. - Az első 3 és fél nap

Múlt héten csütörtökön és pénteken délután megejtettük a leendő nappali falfestsését és a laminált padló lerakását. Ahogy elkészült viszont, időm se volt szépen berendezni, mert máris plafonig pakoltuk a konyhai holmikkal, hogy ott is megkezdhessük az igazi nagy felújítást.

Fürdőszoba - szigetelés

Lambéria volt a plafonon, ezt kellett visszabontani. Amikor leszedtük a burkolatot, irdatlan mennyiségű nád zúdult a földre. ami a régi nádtető része volt. Az eltakarítása után a fiúk befaragták a cseréplécek közé a szendvicspaneleket, és hogy teljesen jól szigeteljen, purhabbal kifújták a réseket. Majd erre gipszkarton került. Ennek még a lefestése, valamint a fürdőszoba bútorok visszapakolása és egy iszonyatosan nagy takarítás még hátra van, valamint majd, ha a belső munkálatok végére értünk, akkor a fürdőszoba külső falát is le kell szigetelni, mert a falak is hidegek.

1. kép: Első napra ez azért elég durva élmény volt. :D
2. kép: Felkerült a gerendák közé a szendvicspanel+purhab
3. kép: A gipszkarton is a helyén.

Konyha
A fürdőszobai horrorshow után megkezdődött a konyha feletti mennyezet megbontása. Itt hála az égnek nem volt ennyi nád. Ellenben már a saját szemünkkel láthattuk annak az okát, hogy télen miért volt reggelente 11 fok itt. A lambéria burkolat alatt semmi más nem volt, csak hajópadló deszkák, aztán egy réteg kátránypapír, afölött meg már a hullámpala, ami a tető, ugyebár. Régen ez a parasztház tornácának a tetője volt, így természetes, hogy az akkor nem tartalmazott semmi szigetelést, de azért, amikor 15 évvel ezelőtt az előző lakó úgy döntött, beépítteti a tornácot és konyhát csináltat belőle, erre mondjuk gondolhattak volna a "szakemberek". Jobb is talán, hogy nem tudjuk, kik művelték ezt a kókány "munkát" anno.
Mindenesetre itt is felkerült a szendvicspanel és a gipszkarton, ráadásul a fiúk annyira nagyon ügyesek voltak, hogy egy bő 20 centivel meg is tudták emelni a plafont, egyelőre ez a legkedvencebb változtatásom eddig. :)
Itt is hátra van még a falak kijavítása, festés, aztán pedig jöhet a falicsempe és a laminált padló lerakása.

A konyha jobb oldala. Jól látszik az első képen, hogy a tetőbeázás miatt
a régi hajópadló teljesen szétrohadt. A keresztléceket a fiúk elfűrészelték
és feljebb faragták az egészet, hogy a belmagasság kicsit megemelkedjen.

Valamint az előtér (ami lényegében egy légtérben van a konyhával) is elkezdett alakulni. A falakon található lambériák alatt sem volt semmi, csak egy kb 3 centis hungarocell lemez, de még csak purhabbal se volt kifújva, szóval gyakorlatilag nem számít szigetelésnek. Ezt leszedték a fiúk, kiműtötték az 1x1m-es plexilapot, ami eddig ablakként funkcionált, de inkább csak beengedte a hideget, és egy használtan vett ablakra lett kicserélve. 3 plexi"ablakunk" volt az előtérben, mindhárom helyére gyönyörű, fatokos ablakok kerülnek. És ami még egy nagy boldogságom, hogy a kérésem meghallgatásra került és ide sem fog visszakerülni a lambéria burkolat (csak a plafonra ezen a szakaszon), hanem ez is fehérre lesz festve és be lesz gipszkartonozva. A kép bal oldalán látható hatos osztottságú ablak már eredetileg is be volt építve, az marad is, mert nagyon szeretjük. Sajnos a két ablak felső vonalát nem tudtuk egy vonalba hozni, de ez legyen most a legkisebb gondunk.

Jelenleg így áll a történet, egy tiszta négyzetcentimétere sincs a lakásnak, semmit nem találunk, enni is kb lábujjhegyen eszünk, de ha ennek egyszer vége lesz, akkor nagyon szép lesz. :) Mivel ez még kicsit arrébb van, így még az igazi before-after képekkel sokára érkezem, hisz még azért jó néhány nap, mire minden befejeződik.

Felújítás I. - Beázás megszüntetése

Amikor beköltöztünk, még nem sejtettük, hogy az előző tulajdonos olyan kriminális minőségben oldotta meg az előtér hozzáépítését a már meglévő paraszti vályogházhoz, hogy a nagyobb esőzésekkor nemes egyszerűséggel befolyik a víz a plafonról. Nem csöpög, nem szivárog. Folyik. Annyira rosszul illesztették hozzá az eredeti tetőhöz az előtetőt, hogy a kettő találkozásánál utat talál(t) magának a csapadék és befolyt a hullámpalák alá (a paláról is megvan a véleményem, de jelenleg nem tudjuk lecserélni se cserépre, se semmire, úgyhogy ez van), onnan pedig az előszoba-konyha padlójára. Próbáltunk mi mindent a purhabtól a kátrányos tető ragasztószalagig, mind csak pénzkidobás volt, de hatása semmi. Idén őszre már odáig fajul a dolog, hogy egy két méteres sávban végig, mintegy vízfüggöny, úgy szakadt be az eső, a kutyakajás kamrában pedig, amibe a házon kívülről lehet bemenni, leszakadt a plafon a rengeteg beázástól.

Tavaly beadtuk a pályázatunkat a tanyafejlesztési pályázatra, de sajnos nem nyertünk, így a tetőfelújítási terveink dugába dőltek. A minap épp erről a lehetetlen helyzetről panaszkodtam egy baráti társaságban, amikor az egyik ismerősöm elmesélte, hogy az ő párja az ilyen problémákat hogy szokta orvosolni. Azt javasolták, hívjunk egy bádogost, aki a teljes tetőhosszban az első sor pala alá beszab egy bádoglemezt, ami elvezeti a vizet és nem engedi visszafolyni a tetőillesztékbe.

Szkeptikusak voltunk, de pont van egy nagyon kedves bádogos ismerősünk már a faluban és ő is nagyon bólogatott, hogy igen, szoktak ilyet csinálni, ő is elvállalja szívesen.

Már beillesztve a felső palák alá a bádoglemez. Sajnos a semmit nem érő
kátrányszalag eltávolítása miatt a festék is távozott a palákról, de most ez
legyen a legkisebb gondunk.

Így esett, hogy múlt hét kedden egy jó napi munkával megjavítgatták a tetőt, és azóta már 2 nagy viharon is túl vagyunk, a beázás megszűnt a legnagyobb örömünkre. Ha szeretnénk a pezsgőt, még bontottunk is volna egyet. Egyetlen egy pici helyen jutott még be pár csepp eső, de aztán az is megszűnt, az viszont könnyen megkereshető hely a tetőn, valószínűleg ott meg van repedve kicsit a pala, és ha azt betapasztjuk, akkor már ez sem fog gondot okozni.

Nagyon nagy teher esett le a vállunkról, hiszen nagyon féltünk attól, hogy berohad, beszakad a fejünk fölött a mennyezet, ráadásul egyáltalán nem volt nagy élmény a 3-4-5 lavórt és vödröt kerülgetni vihar esetén a konyhában. A felújításnak pedig semmi értelme nem is lett volna, hogyha ezt a kardinális kérdést nem oldjuk meg, úgyhogy jövő hét hétfőtől megkezdődhetnek a munkálatok. Hétvégi programunk, hogy mindent kipakoljuk az előtérből és a konyhából, valamint megvegyük a laminált padlót, pvc-t, fali csempét, és ha az időbe belefér, akkor a 3 használt ablakot is.

Apa, kezdődik! Már megint?

Nem mondhatnám, hogy unalmasak a mindennapjaink és ezért találunk ki magunknak olyan úri huncutságokat, mint például egy felújítás, de tény, hogy ismét a feje tetejére állítjuk magunk körül a dolgokat.

3 és fél éve már, hogy beköltöztünk nem kevés takarítás és festés után a házba. Időközben igen csak megmutatta magát szinte minden lényeges gyenge láncszem, és bár egyszerre eddig sem volt, és valószínűleg a közeljövőben eztán sem lesz lehetőségünk teljes, mindent átfogó felújításra, így megpróbáljuk kihasználni azokat a hirtelen adódó lehetőségeket, amik az ölünkbe pottyannak. Ilyen ez a mostani is, ami egy ártatlan szülői látogatásból eredt. Anyukámék lejöttek 2 napra, hogy amíg Krisztián lovastúrán van, ne érezzem magam kukk egyedül, így hát közelebbi betekintést is nyerhettek a ház állapotába, aminek következtében hihetetlen kedvességgel felajánlották, hogy ha szeretnénk végre új konyhabútort venni, és nem az előző tulaj szedett-vetett, kopott, csúnya darabjait használni, akkor szívesen támogatnának benne minket.
Ez a felajánlás hirtelen akkora löketet adott nekünk - na jó, kellett hozzá némi sikeres bolygóállás is és jókor érkező jutalék a munkahelyen -, hogy mire feleszméltünk, a gondolatmenet így nézett ki:
- Nézzünk új konyhabútort!
- Ha már új konyhabútorunk lesz, igazán ki kéne festenünk újra a konyhát, mert már nagyon koszosak a falak.
- De ha már kifestjük és új konyhabútorunk lesz, fel is kellene csempézni a falat, mert hát újra bekoszolódik három nap után (és egy kiadós paradicsomszósz befőzés után)
- Jó, de akkor már igazán körbenézhetnénk padlóburkolat téren is, hiszen az egész látványt agyoncsapná, ha ezt a 100 éves járólapot meghagynánk alatta.
- De még mindig csak félmunkát végeznénk, ha új a konyhabútor, új a járólap, de a 3 év alatt szétázott, bepenészedett plafonlambériát meghagyjuk. Cseréljük le azt is, és ha már azt leszedjük, csináljuk meg végre a szigetelést is, hogy télen ne 11 fok legyen reggel bent. Következésképpen a 3, ablaknak csúfolt plexitáblának is mennie kell és új ablakokat kell beépíteni.
- Az egész nem ér semmit addig, amíg beázunk és egyszerre megy tönkre a konyhabútor és a padló, úgyhogy VALAMILYEN átmeneti megoldást találjunk ki ez ellen.

Szóval, ezek elé nézünk. A legutolsó pontra úgy tűnik, irtó nagy mázlival találtunk megoldást, de az egy külön poszt lesz, ahogy a felújítás többi fázisa is külön bejegyzéseket fog kapni amolyan felújítási napló formájában, rengeteg előtte-utána fotóval. A többi munkálat pedig jövő héten fog elkezdődni, addig ki kell pakolnunk mindent a konyhából és az előtérből. Kemény lesz, de meg fogja érni. :)

Tömegkályha/téglakályha

2013 őszén írtam egy bejegyzést, amely arról szólt, hogy bár nincs anyagi forrásunk tömegkályhát építtetni egyelőre, azért a kis vaskályhát is fel lehet annyira turbózni, hogy hatásos legyen a módszer.

Nos, tavaly télen lehetőségünk adódott végre, hogy a ház középpontjában lévő sparheltet és a hálószobai kályhát kiváltsuk egy sokkal hasznosabb, hatékonyabb fűtőalkalmatosságra, nevesül arra a bizonyos téglakályhára - ezt sokan tömegkályhaként is ismerhetik. Ismerőseinknél meg tudtunk nézni két referenciamunkát is, így nagyjából kezdett összeállni a fejünkben, milyen alakút, mekkora méretűt szeretnénk. Mesterünknek, Jocinak azonban annyi megrendelése volt, hogy az építkezésre ősszel egész egyszerűen semmi esély nem volt, de a tél nagy részét semmiképpen sem akartuk már a sparhival kínlódva kihúzni, ezért nyeltünk egy nagyot és bevállaltuk a létező legkevésbé ideális megoldást: építsünk kályhát télen!

Joci, mivel tőlünk elég messze lakik, a munka pedig előzetes tippek szerint 2 hétig is eltarthat*, ideköltözött hozzánk, hogy ne kelljen ingáznia. A tervek szerint karácsony előtti napokban kész lesz a kályha. Ennek persze az lett a következménye, hogy reggel 8-tól este 10-ig megállás és pihenő nélkül tette a dolgát, épp csak enni-inni tudtam leültetni, este pedig mi szóltunk rá, hogy mielőtt összeesne a fáradtságtól, sipirc aludni.

Megmondom a frankót: házban télen kályhát építeni SZÍVÁS. Egyedül a konyhában tudtunk fűteni, ami híres a rémes szigeteléséről, tehát gyakorlatilag az udvart fűtöttük, de azt aztán becsülettel. A sparhit és a hálószobai kályhát értelemszerűen le kellett csatlakoztatni a kéményről, úgyhogy ott fűtés aztán egy deka sem volt. Télen. Vályogházban.

Mesterünk igyekezett a koszolást a lehető legkisebb mértékre csökkenteni, de hát ennek ellenére is iszonyat mennyiségű agyagport szállt a levegőben és rakódott le mindenre a lakásban (ez hermetikusabb elfóliázással könnyebben kiküszöbölhető lett volna, de majd legköze... nem, nem lesz legközelebb :D ).

Őszintén megmondom, én a munkálatok idején 2 nap pihenőre fel is utaztam édesanyámékhoz Pestre, és aztán úgy is döntöttünk végül, hogy a családi karácsonyozás idén nem nálunk lesz megtartva, mert se felfűteni nem tudjuk addigra a házat, sem kitakarítani nem lehet pár óra alatt. Joci 23-án délután végzett a melóval, de gyanítom, már erős nyomást kapott otthonról is, hogy lesz szíves az ünnepeket már otthon tölteni. :D De a lényeg az, hogy személyében egy nagyon becsületes, tisztességes, és főként tehetséges mesterembert ismertünk meg, munkájában azóta is naponta gyönyörködünk.

* kevesebb idő alatt is meg lehetett volna úszni, de végül a rusztikusabb, felezett tégla küllemben egyeztünk meg, hogy ne egyenes és szabályos legyen a felülete, hanem recés, ezért Jocinak minden egyes lerakott téglát ketté kellett hosszában pattintani.

Mutatnám az állapotokat...

Karácsony előestéjén elkészült a csoda. Szárítóégetést csináltunk benne,
és mellette a kéménybe ideiglenesen visszakötöttük a vaskályhát is,
hogy segítsen kívül-belül száradni.

Abban az évben ez volt a karácsonyfánk. :D

És akkor itt a két fotó a végleges állapotról. Igazság szerint a száradás utolsó fázisában a régi, bontott téglák közül néhányon sókicsapódás zajlott le, amit drótkefével le kéne sikálnunk róla, hogy ismét eredeti színében pompázzon, ne pedig fehérben, de ahogy nekiálltunk, ismét rettenet mennyiségű por szállt fel és most egyelőre úgy vagyunk vele, hogy jóezígy.

A kályha hálószoba felőli része.

És mivel már az első telünkön túl is vagyunk a nagysáddal, így bátran ki tudjuk jelenteni, hogy megérte a befektetett pénz. Nincs többé reggelre 18 fokra lehűlt szoba, nincs napi 2-3szori begyújtás. Krisztián esténként megpakolta a tűzteret, kb 2 órán át mindig rakott rá fát, aztán rácsuktuk az ajtót és hagytuk, hogy reggelig szép csendesen leégjen. Azonban a tégla olyan jól tartja a hőt, hogy bőven elég volt másnap este begyújtani, addig tartotta a legnagyobb hidegekben is a 21-22 fokot. Arról az előnyéről már ne is beszéljünk, hogy végre megszűnt a napi kihamuzás okozta por. Ezt elég másfél-két hetente egyszer kitakarítani, de akkor is csak annyi a dolog vele, hogy a hamutárolóba lehúzzuk a hamut a tűztérből, és azt aztán kivisszük a házon kívülre. Slusszpassz. :)

Homokháti törpesünik

Elsőre érthetetlen lehet a bejegyzés címe. Megmagyarázom. :)

Nem írtam még erről, nem írtam még róluk, legalábbis ebbe a blogba nem, de nem is kapcsoldónak szorosan egy tanyához, inkább csak a mi életünkhöz. :)

2014 elején kitaláltam, hogy nekem bizony KELL egy afrikai fehérhasú törpesün. Nem összekeverendők a kertekben, városokban élő vadsünnel, azaz keleti sünnel, hiszen ők rendszertanilag kissé eltérőek az afrikai társaiktól, ráadásul a keleti sünök védett állatnak számítanak, őket tilos fogságban tartani. :)

A törpesünik néhány éve hazánkban is egyre elterjedtebb és népszerű házi kedvencnek számítanak, lényegében aki szeretne kilépni a hörcsög/tengerimalac/törpenyúl körből, annak érdemes utánanéznie a süniknek. Ha jó helyről származnak, akkor kezesek, kiegyensúlyozottak, igénylik az ember társaságát, van, aki nem is a nekik való - kellően nagy méretű - ketrecben, hanem az egész lakásában szabadon engedve tartja őket.

Piti

Így érkezett meg rengeteg utánajárás és előtájékozódás után 2014 telén családunkba Pietrosz, nekünk csak Piti, egy kölyök hím süni. Elképesztően aranyos volt, egyből levett mindenkit a lábáról. Innentől már még mélyebbre kezdtem ásni magam a törpesünik, sünitartók, sünitenyésztők, kiállítások világába, és mire feleszméltem, 2015 elején megérkezett hozzánk a következő, immár lány süni. Mindketten egy kiváló, 10 éves múltra visszatekintő, hivatalosan egyesületbe regisztrált tenyészetből származnak, erre kezdettől fogva igen nagy hangsúlyt fektettem. Talán megmosolyogtatónak hangzik, de nekik is törzskönyvük a felmenőkkel, chipjük, mint a kutyáknak. És aztán már ott tartok, hogy újabb és újabb sünikkel bővül a banda, sőt, már saját alomban felnevelt kölyköm is adott már életet újabb csöppségeknek.

Babydoll

Hosszasan nem tervezek itt róluk írni, hiszen azóta már eltelt 2 év és mostanra már nekem is egyesületileg regisztrált tenyészetem van, Homokháti Törpesün Tenyészet néven, amelynek egy külön blogot hoztam létre, valamint egy Facebook-oldalt is. A nálam született kölyköket igyekszem minden esetben kézhez szoktatottan, egészségesen új családjukhoz juttatni, s büszkén mondhatom, hogy most már Németországba is került ki tőlünk kölyöksün. Akinek esetleg felkeltettem az érdeklődését, még több információt és fényképet a róluk szóló blogban talál. Katt a linkre!

Homokháti Törpesünik

Ingyom-bingyomok

Tavaly nyáron lelkendezve meséltem, hogy vannak nyuszijaink, akiket ráadásul meglehetősen szabadon tudunk tartani, csak kicsit nehézkes a szaporodásuk. Nos, annak a történetnek elég gyorsan, nagyjából őszre pont került a végére két okból: kiderült, hogy Szörpi cicánk már akkor levadászta az újszülötteket, amikor azok még ki se dugták a fejüket az üregekből, ezért nem láttunk soha kölyköket, vagy csak 1-2 napig, és aztán azok is eltűntek. Végül a macskatámadást túlélők, illetve a felnőttek egyszer csak minden előjel nélkül egy éjszaka alatt elpusztultak. Nem tudjuk, mi történt, mindegyikük bent volt az üregben és egymás mellett aludtak el örökre, külső sérülés egyikükön sem volt.
Egy időre fel is hagytunk a nyuszitartással, de aztán Krisztiánt nem hagyta nyugodni a dolog, ezért épített egy nyuszineveldét és hozott egy bakot, illetve két nőstényt. Volt itthon kiszuperált bútorlapos szekrény, meg rengeteg deszka, úgyhogy próbálta a lehető leg-költségkímélőbben kihozni, de azért így sem volt két fillér, mire elkészült. Mára már a megszületett kicsik is felnőttek, bár az elején itt is volt némi természetes szelekció, sajnos volt egy-kettő, ami hirtelen felpuffadt pár nappal a leválasztás után és nem tudtunk segíteni rajtuk.

Én nagyon nem voltam híve a ketrecben tartásnak, szerintem nem állathoz méltó, ráadásul rossz nézni azokat a kicsi, szűkös helyeket, ahova bezsúfolják őket általában, de ezt a nézetemet szerencsére Krisz is osztja, így megpróbálta a lehető legnagyobbra kialakítani a lakosztályokat.

Összesen 4 részre van osztva, és ahogy a képeken is látható, mindegyik rendelkezik egy-egy elletődobozzal is, amiben az anyanyúl kényelmesen és biztonságban tudja világra hozni és nevelni a kölyköket. A leválasztás után pedig most van néhány nyuszi, akik a régi csibeoviban laknak, annak az alapterülete nagyjából 2 négyzetméter. Egyébként azt látjuk, hogy hiába van helyük a nyuszkóknak, egész nap lustálkodnak és egymás hegyén-hátán összebújva alszanak, ez alól csak a kánikula a kivétel, akkor mondjuk nem egymáson, hanem egymás mellett pihegnek. :)

Egyelőre igen csak gondban vagyunk, mert bár húsnyusziknak szánta őket Krisz, lassan vágósúlyban lesznek, de őszintén szólva nem hiszem, hogy ráviszi majd őt a lélek. És ez nem is baj, csak mi a fenét csinálunk akkor majd ennyi nyúllal? :D

Eadra és a nagybetűs élet

Eadra egy nagyon kedves régi ismerősömé lett, aki 1 évig Jászszentlászlón tartotta ménesben (itt született Dabra is), hogy a legtermészetesebb módon cseperedjen, élvezze kamasz hónapjait. Időnként meglátogatta, meglátogattuk, akkor mindig foglalkozott vele annyit, hogy a bizalmat egyre inkább megerősítsék egymás között, és hogy ne vaduljon el teljesen, amíg ritkán találkozik emberekkel. Majd pontosan egy évre rá, azaz idén tavasszal megkezdte új életét új helyen, új barátokkal,, felnőtt lóvá válásának - remélhetőleg nem túl - rögös útját. Gyönyörű kancává cseperedett seperc alatt és nagyon büszke vagyok rá mindig, mikor kapom a híreket, hogy mennyire jófejű lovacska.

Itt még velem pózol a kisasszony :)

Itt pedig már új gazdijával.

Ménesből való elhozáskor és 1 hónappal később.

Visszatérés :)

Kedves blogolvasók!

Nagyon kedves tőletek, hogy sokan magán úton is megkerestetek és faggattatok, hogy miért hagytam abba a blog írását, miért nincs több új bejegyzés. Nem történt hála Istennek semmi tragédia, nem futamodtunk meg a tanyasi lét nehézségei elől, csupán csak nem igen tudtam már újat írni a témában. :)

De mivel láthatóan igény van rá, így pofátlanságnak érzem figyelmen kívül hagyni a kéréseiteket. Aztán, ha mégis unalmassá válna a mondandóm, majd szóltok. :)

Május 15-e egy rettenetes napnak indult. Én a tervezett 1 hetes brüsszeli kint tartózkodásom 2 napra való leredukálódása miatt épp a repülőről szálltam le Budapesten éjszaka, amikor párom telefonált, hogy két közép-ázsiaink megszökött, és mielőtt még hazajöttek volna, Csutit elgázolta egy autó, nagyon rosszul van, de mivel egyedül van otthon, képtelen a sokkos, 65 kg-s állatot beemelni az autóba, így másnap reggel azonnal buszra szálltam és jöttem haza. Vasárnap lévén kizárólag a dunaföldvári állatklinika volt az egyetlen lehetőségünk, de szerencsére Dr. Turi Árpád egy iszonyúan lelkiismeretes és elhivatott állatorvos, így gyorsan utánajártunk a sérülések felmérésének. A test-

A két szökős mákvirág.

szerte szerzett zúzódások teljesen egyértelműek voltak, viszont nem tudtuk, hogy csonttörés, egyéb belső szervi kár történt-e. A röntgen csodával határos módon pusztán egy vállcsont-repedést állapított meg, amivel semmi teendő nem volt azon kívül, hogy Csutit 6 hetes mozgásmegvonásra kellett ítélnünk. Mielőtt elindultunk vele, Pannikát is gyanakvóan méregettem. Ő ugyan nem volt benne a szökési buliban, viszont iszonyú bágyadtnak tűnt, így babéziára gondoltunk. Miután Csutit hazahoztuk Földvárról, Pannikával is kocsiba vágódtunk és őt is visszavittük a klinikára. Ott egy ideig abban a rémes tudatban várakoztunk a teszteredményekre, hogy nagy valószínűség szerint összeszedett egy végstádiumos szívférgességet, amiből nincs visszaút, de ismét mázlink lett, "csak" bőrférgességet mutatott ki a vizsgálat, ez okozhatta is a rosszullétet. Csuti azóta rendbejött, a sérüléséből még azért visszamaradt némi biccentés, ez nem tudom, hogy valaha el fog-e múlni, minden esetre rohangál így is, láthatóan jól érzi magát és Pannikának sem tért vissza a levertsége.

Este 10-kor végeztünk a rendelőben, és mire félkómásan hazaértünk, hátravonszoltunk magunkat, hogy kiszénázzunk a lovaknak, hogy aztán végre ágyba vetődhessünk.

És akkor a félhomályban valami sötét folt megmozdult Dabrám lába előtt. Tipikusan az a "ezt nem hiszem el" szituáció volt, először tán el sem akartam hinni, mert számításaim szerint még lett volna hátra két hét a nagy eseményig, azonban kislovam úgy gondolta, hazajöttem külföldről, így hát megörvendeztet az új csikójával.

Csakúgy, mint 2014-ben a teljes testvére, Eadra, ez a csikó is kanca lett, s a nevelőszülőség jogán Galgának neveztem el. Gyönyörű, életerős, vagány kiscsikó, és Eadrával ellentétben neki az első szopizásnál sem kellett már segíteni, teljesen önellátóak voltak a kismamával. Azóta már 2 hónapos, és most kezdett el velünk is barátkozni.