2013. szeptember 29., vasárnap

Dolgos hétvége #2

Szombat reggel elég korán ébredtem, és amikor kinéztem, hogy lecsekkoljam, minden kutya megvan-e, akkor olyan gyönyörű fényeket láttam, hogy azonnal felöltöztem, fényképezőgépet ragadtam és kb. 1 órán keresztül csak fotóztam. Közben azért megetettem az állatokat is, de egyszerűen nem tudtam betelni a csodaszép napsugarakkal.





Megcsináltam a szokásos sorozatot az évszakos montázshoz is, amilyet már raktam fel régebben a blogba tavasz-nyár változáskor, de ezt majd később mutatom meg. Szombat este még Krisz a garázsban elvégezte az utolsó simításokat kedvenc hintaszékünk felújításán (lecsiszolta, átfestette a tartófákat, és lakk is került rá, úgyhogy alig várom, hogy a hálóba a kályha mellé bekerüljön), én közben megfőztem a húslevest, aminek aztán annyira örültem, hogy körbe tudtam volna szaladni a házat.

Vasárnap reggel még némi utolsó simításokat kellett végezni az új csirkeól táján, ugyanis ahhoz, hogy megszokják az új helyüket, pár napra bezárva kell őket tartanunk. Viszont annyira zárt az a helyiség, hogy ha csukva van az ajtó, semmit nem lehet látni. A csirkék pedig elve rosszul látnak szürkület után, úgyhogy se enni, se inni nem bírtak normálisan. Ezért aztán átpakoltuk az ólajtó elé a macskakifutóként szolgáló nagy ketrecet, így most már csirkekifutóként üzemel. Nagyobb helyük is van így arra a pár napra, és az ajtót is nyitva tudjuk nappal tartani, ergo nincs bent sötét. Persze pár szemfüles növendék meglépett, de megint megvártuk, hogy a régi helyükön elüljenek és akkor félálomban szépen visszatoloncoltuk őket. Remélhetőleg nem kell sokáig ezt a macerát alkalmazni. Ha megszokják az új helyüket, akkor nem lesz szükség a kifutóra sem.

Amíg én a házban tettem-vettem, addig Krisz a kert hátsó kerítésén dolgozott: át kellett variálni a deszkákat, mert a kölykök is és Tücsök is átfér köztük, ami egyáltalán nem jó móka. Apropó Tücsök, reméljük, hogy a kisöregnek nincs semmi komolyabb baja. Vasárnap végig csak aludt és levert volt, bár láza nem volt, étvágya viszont a régi. Tipikusan az a helyzet, amikor látod, hogy valami nincs rendben, de nem tudod egyértelműen, hogy mi. Jobb ötlet nem lévén, egy fél szem Algopyrint beadtam neki, mert az volt a tippem, hogy a hátsó lába nagyon érzékeny az időjárás változásra, és noha általában derekasan viseli az idő vasfogát, most mintha rosszabb lenne. 1 óra múlva már követett minket, estére pedig ugyanúgy ott tobzódott a többiekkel a vacsorára várva, mint mindig, úgyhogy sanszos, hogy ez lehetett a gond. Ha jön hozzánk az állatorvos, majd kérek a kisöregnek olyan fájdalomcsillapítót, amit ilyen esetekben adhatok neki.
Késő délután még letakartuk a bálákat, amennyire tudtuk és úgy tűnik, jókor időzítettünk, mert éjszaka akkora zuhé érkezett, hogy a talicskában félig állt a víz reggelre.

2013. szeptember 28., szombat

Dolgos hétvége #1

Egy igen munkás, tartalmas hétvégén vagyunk túl, nem vesztegettük az időnket pihenéssel. Krisztián már pénteken is nagyrészt itthon volt, úgyhogy végre sikerült kipakolnunk és nagyjából kitakarítanunk az istálló melletti zabost. Osztottunk-szoroztunk, és arra jutottunk, hogy mivel idén már biztosan nem fogunk tudni a lovaknak beállót építeni a hideg időkre, a baromfi állományt kitelepítenénk a régi zabosba, az istálló pedig felszabadulna Omár és Dabra részére, amibe akkor húzódnak majd be, amikor csak akarnak, illetve jó eséllyel a víz sem fog majd odabent megfagyni, és nem kell majd a jégcsákányozással vagy éppenséggel a vödrös itatással kínlódni. A csirkéknek az új hely is nagyon jó lesz, már csak olyan szempontból is, hogy mivel kisebb helyen lesznek, éjszakára könnyebben befűtik majd maguknak. Valamint ha 1-2 rést betömünk, akkor ez is jó eséllyel ragadozóbiztos lesz. Nem akartunk már külön tyúkólépítéssel bajlódni, hiszen elsőre könnyen olyat készíthettünk volna, amibe beássa, bekaparja magát a nyest, a róka, így viszont ez a gond is kipipálásra kerül. Kipakoltunk mindent, több zsák kárba ment zabot fellapátoltunk a földről, ami telis-tele volt egérürülékkel, pókhálótlanítottunk, majd szombaton bekerült egy hatalmas tojóláda, az ülőrudak, az etető és némi átalakítással bekerült egy új itató is, hátha ezt majd jobban megkedvelik. A tollasok összevadászása már meglehetősen szívás kitartást igénylő volt, reméljük, hogy hamar megszokják az új pipihotelt.
Szintén pénteken járt nálunk egy hatalmas szippantós kocsi is, mert igencsak megtelt az emésztőgödör és mihamarabb ki akartuk tisztíttatni, hogy a további esőzések már ne telítsék tovább. Miután a szakember távozott, nem sokkal rá már érkezett is két fordulóval az elkövetkezendő 8-10 hónapra elegendő szénánk is. Jelenleg van 21, ami a két lóval számolva jövő év júliusáig elég lesz, de mivel már nagy valószínűséggel már májusban tudnak majd legelni, így még tovább ki fog tartani. Hátra van még az abrak rendelés, de ezzel azért még időben vagyunk, meg az nem is annyira nagyon szezonális, mint a szálas takarmány, és tél közepén is elég könnyen hozzájuthatunk a takarmányboltokban.
Kedves barátaink közbenjárásával pedig nagyon jó minőségű répára is szert tettünk, így a lovaknak is és a malacoknak is szuper vitaminforrást tudunk még pluszban nyújtani. Na meg saját magunknak is, mert egy minimális válogatással hibátlan és hatalmas darabokat tudtam saját felhasználásra is a házba bevinni.

Szombat délután pedig amíg én bementem a házba, hogy megfőzzem életem első húslevesét, addig Krisz nekiállt a hátsó kert kerítésénél megnyirbálni a fél év alatt háromszorosára nőtt akácokat, a levágott leveles ágakat pedig a cucuk kapták meg, hogy elcsámcsogjanak rajta. Egyre nagyobbak már ők is, kezdenek tokásodni, hízni. Már a közelségünket is egészen megszokták, már az sem zavarja őket, ha fényképezővel a kezemben 30 centire kuporgok mellettük, míg esznek.
Kolbász
Hurka, aki fittyet hány a nőies étkezésre.

2013. szeptember 25., szerda

Póréhagyma krémleves

Az egyik kedvenc levesem (a toplistán valahol a húsleves mellett foglal helyet), nagyon sokszor készítem el és amellett, hogy isteni finom, még pofonegyszerű és gyors is. Már jó pár éve ez szerepel nálunk a karácsonyi vacsora részeként is.

Hozzávalók 4 főre:
1 nagy póréhagyma
2 vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
fél liter tej
2 dl tejszín
só, bors, rozmaring, majoranna
esetleg 1 erőleves kocka
kevés olaj
2 ek liszt

A hagymákat megpucoljuk, nagyjából felkockázzuk (nem kell nagyon precíz munkát végezni) és puhára pároljuk az olajon. Ezután turmixgépbe töltjük, és egy kevés tejjel pürésítjük. Közben a már előbb felhasznált lábasban olajjal és liszttel rántást készítünk, és erre jöhet vissza a leturmixolt hagymapép. Hozzáadjuk a tejet, a fűszereket (és aki szereti, az rakhat bele egy erőleves kockát is vagy vegetát). Felforraljuk, majd hozzáadjuk a tejszínt, és azzal is összerottyantjuk. Ha túl sűrű lenne, akkor még egy kevés víz is mehet bele, de ebben az esetben figyeljünk, hogy utána kell-e sózni. Levesgyönggyel vagy pirított kenyérkockákkal tálaljuk, az ínyencebbek sütőben átpirított cipóba is tölthetik tányér helyett.

2013.09.25.

A hétvégén az ország keleti felét céloztuk meg, esküvőre voltunk hivatalosak Hortobágyra, s ha már arra jártunk, elmentünk Krisztián nagymamájához Berettyóújfaluba és édesanyjához, Debrecenbe. A hortobágyi lagzi úgy zajlott, ahogy azt az ember elgondolja: csikós felvezetéssel, a vőlegény lóháton, a menyasszony lovas hintón érkezett, és mindkettőjükön gyönyörű, hímzett ruhaköltemény díszelgett. A mulatozás hajnalig tartott, majd másnap egy tartalmas reggeli után újra útnak indultunk, hogy mielőbb hazaérjünk a mi kis tanyánkra. Amíg mi oda voltunk, édesapám jött le tanyaőrségbe és ahogy elnéztem az arcát, a jókedvét, ilyet még fogunk csinálni, mert ő is kisimult a vidéki levegőn, messze Pesttől.
Már odafelé, de a hazaúton még intenzívebben elöntött minket az érzés, hogy a szerelmesei vagyunk az otthonunknak: jó volt a barátokkal találkozni és az ifjú pár boldogságában osztozni, de nagyon vártuk már, hogy ismét otthon lehessünk a hatalmas állatsereglettel, az itthoni illatokkal, színekkel. Persze tudjuk jól, hogy fél év után az ember még nem sokall be az elszigeteltségtől, de jó érzés tudni, hogy még nagyon hazavágyunk, és az, hogy eljövünk otthonról, az nem egy felszabadult állapotot eredményez "végre nem vagyunk otthon" címszóval, hanem inkább egy kis kikapcsolódást jelent, és ami után még édesebb a hazatérés.

Egyébként a hétköznapok telnek a maguk kis megszokott medrében, a macskacicók egyre ügyesebbek az egérvadászat terén - sajnos van bőven miből válogatniuk, nagyon sok rágcsálónk van. Szorgosan dolgoznak az egércsapdáink is, és Hubáéknak is jó sokszor nyílik lehetőségük a vadászatot gyakorolni, de bízunk abban, hogy így talán sikerül kordában tartani őket. Most már éjjel-nappal ki vannak engedve, és nagyon jól összebarátkoztak a kutyákkal. A kölykök néha túl nagy lendülettel szaladnak eléjük, de minden alkalommal csak játszani akarnak velük, és Hubáék meg egy-két jól irányzott pofonnal jelzik nekik, ha túl messzire mentek. Viszont már rajtakaptam párszor a társaságot, hogy ha nem vagyunk kint velük, akkor kifekszenek az ajtó elé sütkérezni, és ha nagyon megfeledkeznek magukról, még össze is bújik kutya-macska.

Krisznek pedig úgy tűnik, sikerült még szénát találnia, úgyhogy pénteken érkezik a jövő tavaszig elegendő mennyiség, ráadásul egész jó áron is tudjuk megvenni, bár először madárnak nézték az én drágámat, de amikor látták, hogy irreális áron nem hajlandó üzletet kötni, egyből lejjebb adták. Gondolom, még a faluban az a hírünk, hogy mi vagyunk a városból kitelepült fiatalok, akik nyilván semmihez sem konyítanak, így aztán bepróbálkoznak, hogy mennyire tudnak minket lehúzni. :)
A baromfikkal vagyunk kicsit bajban, ugyanis legalább 4 kakasunk van, de igazából max. kettő lenne az, amit egészséges volna megtartani. Viszont nem tudjuk, melyikek legyenek azok, akik maradhatnak, és a többieket vajon levágjuk-e vagy próbáljuk meg elboltolni mással. Mindegyik kedves valamelyest a szívünknek: János azért, mert annyira kis balfék, hogy az már-már szerethető kategória és a két fekete társával nagyon összeszokott triót alkotnak, sajnálnánk megbontani ezt az idilli állapotukat.
Jenci a legkakasabb kakas most mindegyik között, és bár Jánosnál fiatalabb, mégis ő az, aki tisztességesen kukorékol, irányítgatja a nagy darab házi csirkéinket is, és már néhányat közülük be is cserkészett némi udvarlás után. A harmadik Berger, az én nagy kedvencem, ő is kakasosodik már, és igazán különleges színe van. Nevét a trapézgatyájáról kapta, mint amilyet a Hair egyik főszereplője is viselt. :D
János, a balfék
Berger, a trapézgatyás
Jenci, a főkakas

2013. szeptember 20., péntek

Nem tulipános, de láda

Találtunk egy hatalmas és nagyon jó állapotban lévő ládát a vendégházban, még a kipakoláskor. Festett virágminták díszítették egykor, mostanra inkább csak csúfították, mert az idő igencsak meglátszott rajta. Hogy a festés mikori lehetett rajta, arra nincs ötletem, de a ládába 1871-es évszámot véstek, ami elég tiszteletre méltó kor egy ilyen fa bútordarabnál. Biztos voltam benne, hogy a házban szeretném tudni ezt a régiséget, de a festménymaradványok csöppet sem tetszettek, viszont a felújításhoz kevésnek éreztem a tudásom, úgyhogy pár hétig a garázsban állomásozott.
A kiinduló állapotában.
Aztán egy kedves ismerősömmel tanakodtunk, hogy miképpen lehetne minél kevesebb barbárságot elkövetni rajta a megújulás jegyében. Az alap terv a csiszológép volt, s bár nagyon féltem tőle, ez mégiscsak barátibbnak tűnt, mint a végső esetben igénybe vehető kromofág használata. Egyik délután kicipeltem az udvarra, hogy megnézzem, mivel is állok szemben. Úgy voltam vele, hogy először egy alapos takarítással semmi kárt nem fogok benne tenni, viszont nagyon hasznos volna, ha nem csiszolnám bele a több éves pókhálódarabokat, a bogártetemeket és a többit.
És ahogy elkezdtem szépen lesikálni vizes ronggyal, azt vettem észre, hogy a festék megadja magát, és a víz hatására szépen elkezdett feloldódni, és távozni a láda felületéről. Úgy megörültem neki, hogy nem kell a nem hozzáértőségemmel nekivágni a csiszolásnak és egyebeknek, hogy egy szuszra, kb. háromnegyed óra alatt az összes régi mintájától megszabadítottam. Miután mindenhol áttöröltem, még egy kis bútorápolóval átkentem, a belsejét is portalanítottam (aminek hála istennek isteni fa illata van, és nem az öregség szaga árad belőle), majd félreraktuk 2 napra szellőzni, mától pedig a hálószobánkat ékesíti. Biztos vagyok benne, hogy ha egyszer megtalálom azt a motívumot, amit megfelelőnek tartok rá, akkor egyszer nekiveselkedem és akrill festékkel nekiállok megfesteni, de egyelőre nem igazán szeretném megbecsteleníteni ezt a nem mai darabot.
A ládába kerültek a vékonyabb paplanok, 2 szőnyeg, egy párna,
és egy levendulás illatosító.

2013. szeptember 18., szerda

2013.09.18.

Eltelt az első fél év, amit itt töltöttünk! Közben 2 évszakváltás is volt, most már hivatalosan is ősz van, és ezt az egész napos esőzések is alátámasztják. Na meg a reggeli 5 fok, ami miatt etetéskor már lassan jól fog esni egy vékonyabb kesztyű, és már nem rövidujjúban szaladgálunk ki a házból. Valamelyik este be is gyújtottunk a sparheltbe, és ha már így álltunk, hát főztünk is rajta egy nagyon finom frankfurti levest is, én pedig forralt bort melegítettem magamnak rajta, saját szedésű almaszeletekkel, fahéjjal és egy kis mézzel bolondítva. Közben szólt a zene, még táncoltunk is és élveztük, ahogy a ház melegszik fel.
A 10 mázsa tüzelő felhasogatva és betárazva szárad már, hamarosan érkezik a következő adag. Annyira jól néz ki így felpakolva egymásra! És mivel ez a fürdőszobai fal mentén van, reménykedünk, hogy ez is segít valamennyit majd a hőszigetelésben, mert ott nincs se kályha, se törölközőszárító, tehát marad a fürdés előtti gázpalackos radiátor bekapcsolása.



A kutyák élvezik, hogy melegíti őket a Nap, amikor épp nem a szakadó eső elől kell elbújniuk. A csapat jelenlegi leggyengébb láncszeme ezúttal Alba, aki követte Csutak nyári példáját, és kereket oldott. Mivel mostanában éjszakára vannak kiengedve és nappalra becsukva a helyükre, így egymást követően 3 reggel is arra jöttünk ki, hogy Alba a lovaknál van kint. Aztán emiatt éjszakára bezártuk a kennelükbe, viszont onnan is kiugrott (át a kerítésen), szóval Krisz mehetett összeszedni őt a lucernaföldről. Sajnos őt is meg kellett kötnünk, a forgatókönyv tökéletesen ugyanaz volt, mint Csutaknál. Pánikolva rángatta magát, majd depresszióba zuhanva aludt 1 napig. Aztán 1 nap elteltével elengedtük, akkor nagyon örült nekünk, de aztán a vacsorája után ugyanúgy kiugrott, szóval újabb megkötést kapott. Most megint el van engedve, és úgy tűnik, hogy nap közben eszébe se jut kiszökdösni, de éjjel gond nélkül ismét felfedezőútra indulna. Meg kell magasítanunk a helyüket, úgyhogy ez lesz a legközelebbi felújítási projekt. Panna viszont nagyon kis rendes, szóra azonnal odaszalad az emberhez, és neki nem igazán vannak csavargós vágyai, bár ezt valószínű a sokkal szélesebb testalkata is befolyásolja, mert így sehol sem fér ki a kerítések rései között, ahol Alba még nagy nehezen átszuszakolja magát.

2013. szeptember 14., szombat

A kunfakó

Mint már régebben írtam, Dabra, a lovam Eördögh Andráséktól származó kunfakó lovacska. Mivel "első generációs", vagyis az apja konyik, az anyja pedig arab és nem kunfakó, így őrajta még nem jelentek meg teljes mértékben az erre a típusra vonatkozó jellegzetességek. A színe is inkább szürkés, mint sem fakó, a sörénye is világosabb, viszont a háta szíjalt, elvétve 1-2 tigriscsíkot is fel lehet fedezni a lábszárain, de az igazán tipikus kinézetet majd a már benne lévő csikó fogja igazán hozni.

Jelenleg a kunfakó, mint olyan, még nem önálló lófajta, de már a tenyésztési program jó pár éve megkezdődött. A cél egy, a régi magyarok lovához hasonló, nagyon sokoldalú, egységes küllemű,  stabil, kiegyensúlyozott idegrendszerű, "igénytelen" ló kialakítása. Igénytelen alatt itt a strapabírót, a kis igényűt értem. Ennél sokkal pontosabb és lényegre törőbb írásokat Andrásék weboldalán olvashattok.

Jó párszor volt már alkalmunk András jászszentlászlói tanyáján megfigyelni a ménesének viselkedését. Ami már elsőre feltűnhet, hogy nagyon jól hasznosítják a takarmányt, a legmegfelelőbb tartási módjuk a ridegtartás, kíváncsian érdeklődnek az emberek iránt, akik a ménest
megközelítik, és sokszor lehet látni a bemutatókon, lovas rendezvényeken megejtett felvonulásokon, hogy egészen fiatal gyerekek, kamaszok is probléma nélkül el tudják őket lovagolni teljesen függetlenül attól, hogy előtte lehet, hogy csak 1-2 alkalommal volt alkalmuk gyakorolni, összeszokni. A nyáron volt Andráséknál egy baranta tábor, és pont ma került fel ennek a tábornak a kis filmes ismertetője. Érdemes megnézni, ha lenne gyerekem, egészen biztosan ilyen helyre küldeném el táborba, mert igazán értékes dolgokat tanulhatna meg. A klipben szereplő fiatalok közül többet is személyesen ismerek, és azt hiszem, az ő generációjuknak csak jót tenne, ha minél többüknek volna lehetősége ilyen élményekre szert tenni.

Amit én nagyon szeretek Dabrában, az az, hogy nagyon érdeklődő, rendkívül fogékony edzéseken is az új dolgok tanulására, hamar megérti a dolgokat, érzem rajta, hogy gondolkodik a megoldási lehetőségeken.
Nem rebbenékeny, nem túl érzékeny, de nem is "tuskó", viszont alkalmanként nekem is feladja a leckét, hogy hogyan és mint kellene "tálalnom" neki a dolgokat ahhoz, hogy azt szívesen vegye és ne tűnjön ráerőltetésnek.
Ma már ott tartunk, hogy lépésben és ügetésben egyre átengedőbb a szárra, egyre inkább kezd elengedetté válni, az egyensúlyával semmi probléma. Már a vágtát is felvettük a repertoárba, amit elég sokáig nem kértem tőle, viszont épp a múltkor már ebben a jármódban is elkezdtem próbálgatni, hogy vajon leadja-e nekem a fejét, és teljesen jól vette az akadályt, csak még mivel az izomzata nincs teljes mértékben erre felkészülve, még megterhelő neki, úgyhogy csak szép lassan haladunk egyik lépcsőfokról a másikra.

2013. szeptember 13., péntek

Őszi életképek

Nem történt az utóbbi pár napban semmi különös, viszont az őszi színek és fények egyre gyakrabban késztetnek fotózásra, úgyhogy hozok néhány szemelvényt.
Dabra kinyújtóztatja egy kicsit magát
Omár az utolsó zöld fűszálakat csipegeti
Huba most már nagyon nagy felfedező
Béci visszatért :)
Csutak egyre nagyobb, lassan 1 éves lesz!
Az első diószüret eredménye: 1,5 kg

2013. szeptember 11., szerda

Hangya üzemmód

Készülgetünk a télre lassan. Ez lesz itt a tanyán nekünk az első, és bizony előre kell gondolkodni sok mindent illetően. Krisz vett egy csomó szendvicspanelt a munkahelyéről, hogy azokat felpakolva a padlásra segítsünk a háznak a hőszigetelésben, de még be kellene szereznünk egy elég hosszú létrát, hogy felérjünk a padlásajtóig. Remélhetőleg így nem fog kihűlni a tetőtér, így kisebb belmagasságot kell majd csak befűtenünk. Az előtér és a konyha így is hideg lesz valószínűleg, mert legkorábban csak jövőre fogjuk tudni kicserélni az ablaknak sem nevezhető plexi lapokat, úgyhogy ott biztosan vacogós lesz, amikor nem főzünk éppen. Viszont Huba és Szami nagyon gyorsan felfedezték, hogy a legtöbbet a konyhában tartózkodunk, és ha az ablakpárkányról lesnek befelé, akkor egyrészt semmi fontosról nem maradnak le, másrészt ha esik az eső, akkor itt szárazak maradnak. :)
Beszereztük már az első 10 mázsa tűzifát is: bükk és tölgy vegyesen. Nem akartuk egyszerre megvenni a kb. 60 mázsa fát, mert azt valahol el is kéne tárolni addig, amíg Krisz fel nem hasogatja, és anyagi szempontból is kevésbé megterhelő részletekben számolni vele. Most egyelőre minden nap munka után nekiáll 1-1 mázsát felvágni, és azokat szépen katonásan betárazza a ház melletti fedett részre, hogy télen már ne kelljen a favágással foglalkozni.
Én már nagyjából végeztem az idei befőzésekkel, bár még nagyon gondolkozom, hogy egy kis lecsót sem ártana üvegekbe rakni, mert az is mindig jól jön, ha csak le kell emelni a polcról, és a melegítésen kívül más dolog nincs vele, ráadásul még jó sok paradicsom várja hátul a kertben, hogy történjen vele valami.
Szénáról is folyamatosan gondoskodunk, most már reggel és este is kapnak Omárék, mert már nem igazán találnak csipegetni valót maguknak. Talán még az őszi esőzésben megindul 1-2 helyen a zöldülés, de ezzel igazából már nem számolunk. Egyszerre 7 óriási szénabálát tudtunk bepréselni a szín alá, viszont ezek tényleg akkorák, hogy a két ló 3 hétig ette az elsőt. Úgy számolunk, hogy egy hónapra a két lónak 2 bála széna fog kelleni, úgyhogy még egy olyan 14-15 bálát szeretnénk venni, talán egy kis lucerna társaságában, mert azt a malacok is szeretik. Abraknak pedig korpát és kukoricát tervezünk adni nekik majd, amikor már fűteniük is kell magukra. Tavaly télen Omárnak táplálékkiegészítő folyadékot is adtunk kétnaponta, mert nem volt túl jó formában, de ezt betudtuk annak, hogy a 7-8 ló közül ő az utolsók között volt a rangsorban. Most viszont csak ketten vannak, hátha csak annyi volt a gond, hogy nem volt ideje kényelmesen annyit enni, amennyi csak belé fért. Ha pedig mégis az volt az oka, hogy már nem egy fiatal kis suhanc, akkor majd megint fogja kapni a löttyöt. Kétfélét próbáltunk ki tavaly, mind a kettő bevált. Az egyik a Parisol Multivitaminja, a másik pedig a Stiefel AMV-sportja. Az utóbbi mellett kedvez az a tény, hogy feleannyiba kerül, mint a másik.
És most már nagyon szuper etetője is van a lovaknak, ami raklapokból készült és iszonyú masszív darab. Kényelmesen hozzáfér mindkét ló, roskadásig meg lehet pakolni szénával. Teteje nincs, azt majd vagy szerkesztünk rá utólag, vagy majd esőtől védett helyre rakjuk, ha beáll a tartós rossz idő.
A szép napsütéses időben viszont végre Béla (aki Bella) is elődugta az orrát annak a bokornak a mélyéről, amiben az elmúlt 2 hónapot töltötte önszántából. Most már, hogy elmúlt az a nagy kánikula, és talán a sebes fülápolási élménye is ködbe veszett, egyre több időt tölt újra a többi kutya társaságában. És mivel pont az ajtó előtt süttette habtestét, gondoltam, lefotózom a Béla-fanoknak, mintegy bizonyítékképpen, hogy nagyon is megvan még a "kislány". :)

2013. szeptember 10., kedd

A vendégház #2

Vasárnap nagyon sokat haladtunk a kisházzal! Az előzmény itt található. Anett barátosnémra bármikor számíthatok, akkor is, ha a legdurvább dzsuvázásban kell résztvenni és ez most sem volt másképp. Két iszonyatosan kriminális pontja van a vendégháznak: a fürdő és a konyha. Most a fürdőszobának estünk neki, kizárólag a megfelelő vegyvédelmi felszerelés beszerzése után. Nagyon tartottam ettől a helyiségtől, mert pocsékul nézett ki, de amikor már ott voltunk, az az érzésem támadt, hogy mégsem annyira vészes,mint a mi fürdőnk volt anno. Minden esetre fotókat majd csak akkor mutatok róla, amikor már teljesen elkészült, nehogy valaki visszarettenjen a látogatásunktól. :) A héten még minden nap át fogom takarítani domestossal az egészet, és akkor már olyan állapotban lesz, hogy még én is használnám a mosdót, a zuhanykabint és a wc-t is.
A kis szoba túljutott a festésen, a padló felcsiszolásán és a lakkozáson is, úgyhogy most már bekerültek az ágyak és a szekrények.A matracokat még szellőztetjük és neki fogok esni a kárpittisztítóval. Nem tűnnek koszosnak, vagy ilyesmi és ahogy elnéztük, elég jó minőségűek is, de azért jobb a békesség. :)
És mivel délutánra még mindig nem voltunk eléggé elfáradva, a nappaliból is elkezdtünk minden holmit kihordani, a falaktól mindent elhúzni, hogy a héten ott is kifesthessünk.
A kis szoba fázisai tegnapig (az első már a holmik kipakolása után készült)
Ja, az a szörnyű lámpa NEM fog ottmaradni!
A nappalival idáig haladtunk
A takarítóbrigád két oszlopos tagja

2013. szeptember 8., vasárnap

Hazai kézművesek #2

Prince House - egyedi nyeregalátétek



1.) Kérlek, mutasd be pár mondatban azt amit csinálsz!
Jó minőségű, és megrendelésre készülő, ló  és lovas felszerelést kínálok mindenkinek, aki szeretne, de a legfontosabb számomra az egyediség. Hiába rengeteg a vevőm, még sosem fordult elő két ugyanolyan alátét, lovaglónadrág, póló vagy takaró.

2.) Mióta foglalkozol ezzel/hogyan kezdtél bele?
Körülbelül 2012 novembere óta foglalkoztatja a fantáziámat a dolog, hogy olyat alkossak, amit senki más, de akkor még főleg magamnak és ismerősöknek vállaltam munkákat. 2013 január óta hirdetem csak az interneten a munkáimat, eleinte csak nyeregalátétekkel foglalkoztam, de már sok minden mást is meg tanultam készíteni.  A kezdő löketet az adta, hogy mikor „saját” lovam lett, nem találtam sehol olyan alátétet, ami igazán az én ízlésemhez passzoló lett volna, így elkezdtem kiötölni, hogyan lehetne megvalósítani a dolgot. A többi pedig már jött magától.

3.) Mennyire tölti ki a mindennapjaidat?
Szinte teljes mértékben. A varrás lassú, idegesítő és időigényes dolog, és mivel maximalista vagyok, ha valami nem jó akár tizedszer is újra kezdem ismételgetve, hogy: „Én ilyet nem adhatok ki a kezeim közül…” Nagyjából minden napomból 2-3 órát folyamatos varrással töltök, és akkor a hímzésről, és szabásról még nem is beszéltünk. De megéri, mert végül mindig valami új, és gyönyörű indul útnak.

4.) Mi az, ami kiemel téged a többi hasonló vállalkozás közül? Mitől különleges az, amit te csinálsz?
Azt hiszem, az első és a legfontosabb amit ki kell emelni az az egyediség, természetesen. Bárki keres meg bármilyen tervvel, én igyekszem megvalósítani, és végül akár hosszas beszélgetések és tárgyalások után, de sikerül olyat kitalálni, ami csak neki és a lovának készül kizárólagosan. Egyre jobb minőségben is dolgozunk, puha és egyedülállóan vastag, strapabíró alátétekkel, bár természetesen mindig lesz hova fejlődni.

5.) Mit tartasz az eddigi legnagyobb sikerednek, mire vagy igazán büszke?
Arra a rengeteg elégedett vásárlóra, akik lelkendezve jeleznek vissza, hogy mennyire örülnek a felszereléseknek, és milyen jól néz ki benne a lovuk/saját maguk. Az ilyeneket mindig nagyon jó érzés elolvasni, és számomra a visszajelzések döntő fontossággal bírnak.

6.) Kik a célközönséged? Kik keresnek meg általában?
Véleményem szerint nincs célközönség, nagyjából mindenféle lovas ember csoportok tagjai betalálnak, olyanok, akik versenyeznek, olyanok, akik csak hobbi célra szeretnék, vagy akár aki a kedvenc lovának szeretne szép felszerelést, de rendeltek már huszár sabrakot is tőlem. Tehát azt kell mondjam, hogy a PrinceHouse tényleg mindenkihez szól, hiszen az áraink sem égbe kiáltóak és megfizethetetlenek.
Ez az enyém. :) Én megterveztem, Bianka pedig megalkotta.
7.) Hogyan léphetnek kapcsolatba veled az érdeklődők?
A facebookos oldalamon mindig elérhető vagyok, jobb szeretem ha ott érdeklődnek az emberek, mint a magán profilon.

Előzmények: KreAlma