2014. június 30., hétfő

Tejbegríz újraértelmezve

Egy időben annyira szerettem a gasztronómiailag nem éppen nagy kihívást jelentő tejbegrízt, különösen, amikor hízókúrára adtam a fejem pár évvel ezelőtt, hogy az 51-52 kilómat vissza tudjam tornázni a normál 58-61 körülire, hogy hetente többször is megkívántam. De ugyebár túl sok újdonságra nem ad lehetőséget, a rántott tejbegrízről is csak pár hónappal ezelőtt hallottam. Ma viszont ismét eszembe jutott, de már a gondolata is unalmas volt, hogy sima tejbegrízt nyammogjak, s ennek elkerülése végett találtam rá Limara receptjére, amit nyomban el is készítettem. Kriszt például nem lehet rávenni alapból, hogy ő önszántából tejbegrízt egyen, de ebben a formájában még ízlett is neki. :)

Hozzávalók 2 személyre:
5 dl tej
5 evőkanál búzadara
2 evőkanál cukor
----------------------
zsemlemorzsa
baracklekvár

A fenti arányok szerint megfőzzük a tejbegrízt, megpirítjuk a zsemlemorzsát és mindkettőt hagyjuk kicsit hűlni. Ezután pedig poharakba rétegezzük őket. Alulra került a pirított zsemlemorzsa (lehetne éppenséggel fahéjat is belekeverni, én ezt most kihagytam), rá egy kanál baracklekvár, majd tejbegríz, megint morzsa, megint lekvár, megint tejbegríz. Gondolkoztam, hogy valamelyik réteghez még adjak-e hozzá kakaóport, de végül azt már soknak gondoltam. Kis időre betehetjük a hűtőbe is, de nekem langyosan is ízlett. Az első fele. Ugyanis csak kétszeri nekifutásra tudtam megenni.

2014.06.30.

Hozok egy kis képes beszámolót, most úgyis van egy kis időm, mert kint szakad az eső (és ennek nagyon örülünk, mert kell a legelőnek is, amit már felperzselt a napsütés, a kertnek is, és az udvaron a gyepnek is). Nálunk mindenki jól van, a csibék cseperednek, a csikó egyre bátrabb és érdeklődőbb, Omárnak is egyre szebb a hátán a seb, Szami cica pedig hamarosan új kispajtásokat kap maga mellé.
Újra elkezdtem lovagolni a kisasszonyt, és az edzések közben a kiscsikó
szépen követi az anyját, és nem mellesleg jó kondit szerez ő is.
Anya és lánya. :)
Valamelyik nap ezeket hoztam be a veteményesből.
Iszonyú gyors ütemben nőnek a cukkinik, és lassan
minden paradicsomtőn megjelennek a zöld kis
finomságok, de olyan is van, ami már roskadozik az érett
gyümölcstől. Valamint a meggyfák is elkezdtek becsülettel
teremni, de sajnos önmagában fogyasztva nagyon
savanyúak, úgyhogy befőtt lesz belőlük.
Anya céklája is beérett, már vittem is neki egy
hatalmas csokorral belőle.
Az ribizlibokor utolsó termése. Sajnos már nagyon
betegeskedik és összesen csak ezt a kis marék,
fagyira való adagot hozta, úgyhogy ősszel
kiszedjük a fűszerkert közepéről.
Lunca, aki holnap lesz 5 éves, megszabadult a nagy és meleg bundájától,
elvittem kutyakozmetikushoz, hogy megnyírja. Láthatóan élvezi és sokkal
tovább bírja a rohangálásokat, valamint hamarabb visszaáll a lihegésről
normál légzésre, ha lepihen. Nekünk pedig kevesebb meló megszabadítani őt
a rengeteg bogáncstól, ami eddig a hosszú szőrébe beletapadt.: )

2014. június 17., kedd

2014.06.17.

Nem tétlenkedünk ám, csak épp nem mindig jutok oda, hogy le is írjam, miket tevékenykedünk. :)
A kedvenc újdonságom természetesen a kerttel kapcsolatos, végre felállítottuk a paradicsomágyások mentén az oszlopokat, amik a paradicsomok felfüggesztésében segítenek. Mindegyik paradicsomágyás tövbe lukfúróval lefúrtunk olyan 60-70 centi mélyre, beleállítottuk a 2 méteres oszlopokat, amiknek a tetején keresztbe felszögeltünk egy-egy tartólécet, és drótot húztunk ki a zöldségek fölé, amikhez aztán sima kötözőmadzaggal kötöztük oda a töveket. A tetejét oldható csomóval csomóztuk, a végét pedig csak simán spirálisan rátekertük a tőre, így ha majd nőnek a növények, akkor mindig könnyen lehet rajta még egyet tekerni.
Egyre szebbek és nagyobbak már, sok zöldellő paradicsomunk is van, s napról-napra egyre többet találok. Az újhagymából i többször szedtünk már, lassan a másodvetésű retek is megfelelő méretű lesz, valamint a cukkinik is elkezdtek rohamosan teremni, már van köztük 10-12 centi hosszú is. A cékla tövénél is lehet már itt-ott látni a nagyobb gumókat, de azokat szerintem július közepéig a földben hagyom és csak aztán húzok ki egyet-kettőt a földből megnézni, hogy fogyaszthatóak-e már.

A kis csibeóvoda is cseperedik, bár a kotlósokat (egy kivételével) már deportáltuk közülük, ugyanis a kis antwerpeni szakállas tyúkunk fészekaljából négyet megöltek, hiába voltak lekerítve, valószínűleg felülről mégis berepültek hozzájuk. :( Úgyhogy kotlósok az istállóból ki, antwerpeni Putyika a sok kis guruljkával pedig el lett szeparálva egy másik gazdasági épületbe, mert már a nagyobb, 6-7 hetes csibékben sem bízom. Olyan apróak ezek a kis antwerpeniek, mint a fürjek, könnyedén áldozattá válnak. :( Ahogy ismét belelendülünk az új tyúkól és a végleges, lekerített baromfiudvar kialakításába, külön elkerített rehab- és óvodarészleget fogunk csinálni, ahova a sérült tyúkok és/vagy a kis csibék kerülhetnek majd, mert kissé luxus azért egy egész istállót fenntartani nekik.
A kiscsikó is szépen fejlődik, sőt, végre elérkeztünk ahhoz a mérföldkőhöz, hogy sokszor Omár mellé szegődik, és inkább az ő társaságát keresi az anyjáé helyett. Ennek megvan az a jótékony hatása, hogy szépen átveszi Omártól a nyugodtságot, higgadtságot, valamint látja, hogy ha bemegyünk a karámba, akkor nem kell tőlünk elszaladni, éppen ellenkezőleg: jó buli odajönni hozzánk és megszaglászni, mert a jutalom egy kiadós vakarászás. Már van, hogy akár 10 perceket is velünk tölt a kicsi, és hagyja magát bogarászni. Még egy kicsit hagyjuk, hadd épüljön ki a bizalma felénk, és akkor hamarosan elővesszük a kötőféket is, hogy megbarátkoztassuk vele.
Omár sajnos jól elbánt saját magával. Másfél hete, 3 nappal azelőtt, hogy Krisz elindult volna vele túrázni a Hortobágyig, egyik reggel rejtélyes körülmények között egy iszonyú mély sebet hasított magának a hátára, pont nyeregtájékra. Olyan csúnya és mély volt, hogy az állatorvosnak össze kellett varrnia, s tetanuszt is kapott némi antibiotikummal fűszerezve. A varratok még benne vannak, holnap fogjuk kiszedni belőle, és reménykedünk, hogy innentől már gyorsan meggyógyul. 1-2 hónapig még így sem lehet majd felülni rá, és szerencse lesz, ha olyan szépen gyógyul be, hogy később semmilyen nyeregtörést nem fog majd okozni. Fogalmunk sincs, hogy sikerült, ugyanis azt megtudtuk, hogy a karámban lévő villanypózna betontámaszának az egyik öklömnyi csavarján akadt fenn, de míg a seb nagyjából 150 centi magasságban van, a csavar olyan 80... Nem feküdt le alá, mert semmi olyan nyomot nem találtunk a homokban, csak a hatalmas szőrcsomó árulkodott a helyszínről. Úgyhogy sajnos a túra ugrott, de az a szerencse, hogy nem hátrébb sikeredett a sérülés, a lágyékrészen.

2014. június 5., csütörtök

Kert napló: 2014.06.05.

Szépen növögetnek a kertben a zöldségek, egyelőre csak az időleges kapálás, meg a gaztalanítás van napirenden (lekopogom, egyelőre nagyon jól állunk velük szemben). A napokban meg kell csinálnunk a paradicsomok felkötözését, mert néhány fajta már kinőtte a karót is, és a többi is hamarosan rá fog szorulni a támogatásra.
Készen van az új kerti kapu, amit Krisz csinált, a múlt hétvégén leástuk a veteményes körül futó kerítés oszlopait, de még hátra van az, hogy a drót alatt 20 centi mélyre leássunk, illetve a drót kifeszítése. Sajnos, épp a kerítés hiánya miatt valami megdézsmálta az elsővetésű újhagymák felét. Én a csirkére tippelek, mert módszeresen mindnek lecsipkedte a leveleit, és szana-szét hevernek a földön. Se lábnyom, se semmi árulkodó jel nincs, ami a tettes kilétét felfedhetné, pedig Sherlock Holmest megszégyenítő alapossággal vizsgáltam meg a bűntett helyszínét.
 
Földi- és faeper a jó kertész jutalma. :)
Éledeznek a magról vetett, és nemrég kiültetett paradicsompalántáink is, de a nyomukba se érnek a piacon vettekhez. A kis tépősaláták is magukhoz tértek, mint kiderült, kevés volt nekik a víz,pedig én azt hittem, túllocsoltam őket. Egy kiadós eső azonban megadta nekem a választ, mert a következő napra szinte a kétszeresére nőttek a kis zöldikék.
Ugyanez az eső a céklát és a répát is alaposan megindította, úgyhogy nincs mese, most már minden nap egyszer locsolni kell.Szigorúan csak kannából, mert nem akarom, hogy a slagos megoldás miatt a gaz beinduljon, amikor most olyan jól el tudunk velük bánni. Jó szolgálatot tesz a vízgyűjtő hordó is a kert szélén, ami mindig tele van (vagy esővízzel, vagy kútvízzel), és mindig hagyjuk pihenni és kicsit felmelegedni a vizet, hogy a növényeket ne sokkoljuk jéghideg zuhannyal.

El ne feledjem, 3 napja kikelt mind a 11 kis antwerpeni szakállas csibe is! Négy fekete, mint az anyjuk, 5 egyelőre sárga, kettő pedig fekete, de a fejükön kis sárga folt van, amitől mindketten úgy néznek ki, mint két helyes kis pingvin. :)
Csibefronton elég jól állunk, 6 hete keltek ki az első kicsik,és azóta folyamatosan érték el a mostani 44 darabos létszámot, és összesen egy elhullás volt. Ott valószínűleg az lehetett a gond, hogy még pár hete az egyik tyúkanyó kijött az elszeparált helyéről, betolakodott a másik kis családba, és ott valószínűleg a csetepaté áldozata lett egy csibe. De a többi mind erős, egészséges, a két legelső fészekalja már repülni is tud, úgyhogy mindegyik tyúkanyó jól csinálja a dolgát.