Nyári visszatekintő 2022.

Egy bejegyzésbe sűrítve megörökítem az elmúlt évtizedek legforróbb, legszárazabb nyarának momentumait tavasztól kezdve:

Február 15-én virágládába vetettem el kötözőhagyma magokat. Vetettem mellé sonkahagymát is, de az annyira rossz arányban kelt ki, hogy nem is foglalkoztam vele. Előbbit viszont a mai napon végre ki tudtam ültetni a fóliasátor melletti homokos-trágyás sávba. A virágládából egy kis lapát segítségével egyben kiemeltem őket földestül, majd egy tálra helyezve teljesen eláztattam vízzel, hogy gyökérsérülések nélkül tudjam szétválasztani a kb. ceruza vastagságú palántákat. Ezt követően egyesével a fellazított, beiszapolt földbe dugdostam őket 10-15 centi tőtávolságra. Ezzel a módszerrel a könnyen gazosodó kertbe is el lehet helyezni a magról nevelt zöldséget, mert a gyomok nem tudják így elnyomni a hosszadalmas növekedési időszakban.

 

 

Május 25-i összkép a veteményesben:

Júni 7:

Június eleji állapotok a veteményesben:

Támrendszert kaptak a szabadföldi paradicsomok, és a fóliásak is felkötözésre kerültek már.

A tépősalátáknak kezd egyre melegebb lenni az idő, nyurgulnak felfelé, úgyhogy valószínűleg már ez a hét lesz az utolsó ősz előtt, amikor még meg tudjuk szedni a felmagzás előtt. Az amerikai barnalevelű fajta elképesztően jól teljesített, hatalmas bokrokká nőtte ki magát, míg a lollo bionda várakozásokon alul teljesített. Nem is lett igazán finom, kicsik is maradtak, úgyhogy ősszel ebből nem vetek újra.

Fejesednek a sima saláták, lassan el lehet kezdeni leszedni az első karalábékat is. A gömbcukkinin megjelentek a virágok és az első 1-2 zöldségkezdemény is. Hamarosan mindent cukkinivel fogunk enni. A borsó is mindjárt leterem, a helyére kovászolij való uborkák fognak kerülni. Remélem, idén sikerrel járunk velük. Mindenesetre a borsó nagyon hasznos elővetemény neki, szóval rajtunk nem múlik a siker.

Szüret júli 5-ig:

A legelőnk 2 hónap különbséggel, a totális csapadékhiány hatására ropogósra száradt. Amikor esetleg az ország nyugati vagy északi felében esett az eső, mi rendre kimaradtunk belőle. Július elejét követően legközelebb augusztus 20-án érkezett meg az első zivatar. Kétségbeejtő és félelmetes volt ez az időszak.

A veteményes az esti öntözésnek köszönhetően túlélte, bár a három különböző időpontban vetett kukoricák közül a két korábbi teljesen felsült, megégett. A következő bejegyzésben részletesen leírom, hogy mi itt, a Homokhátságon idén milyen módszerrel vágtunk bele a veteményezésbe, sikerrel.