2018. július 26., csütörtök

Most már az Instagramon is

Szerettem volna a hangulatképeket egy egységes stílusban, kvázi galériába rendezve rakosgatni, így hát a napokban létrehoztam a blog mellé egy Instagram oldalt is hungarianfarmlife néven. Ha fent vagytok az Instán, és kíváncsiak vagytok a blogba egyébként nem felkerülő fotókra, akkor kövessetek ott is! :)


2018. július 8., vasárnap

A hőn áhított terasz

Van az úgy, hogy az ember évek alatt sem jön rá, mi az a kicsi plusz, ami még hozzá tudna tenni ahhoz, hogy az otthona még komfortosabb legyen, csak a hiányát érzi. Nos, azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy nekünk a megvilágosodáshoz Indy, a németjuhász-mali keverék kutyusunk érkezése kellett. Ráadásul olyan villámcsapásszerű volt a felismerés, hogy szinte azonnali cselekedetre is sarkallt minket. :D
Adott ugyanis egy négylábú, aki egyik napról a másikra berobbant az életünkbe, sőt, az életterünkbe, és valahogy jelenleg is, másfél éves korában is az az érzésünk, hogy ez a kutya örök életére kölyök marad agyban. Mivel is jár ez? Semmilyen tárgy nincs tőle biztonságban. Hogy csak néhány áldozatot soroljak fel a meglehetősen hosszú listájáról: slagok, függőágy, fürdőruha, kötőfék, vadi új, frissen mosott ikeás ágynemű garnitúra, virágtartók, gumicsizma, kutyafekhely, nyakörv. Rengeteg nyakörv. Ezen túl állandóan az ablak alatti padon héderelt, hogy belátása legyen a lakásba, amin még túl is tudnék lépni, ha közben nem érzett volna késztetést pad szétrágására is popcorn gyanánt a "mozihoz".
És most biztos páran azt hiszitek, túlzok. Vannak bizonyítékaim, mutatom. :D

 

És akkor év elején egyszer csak jött az isteni szikra: teraszt AKAROK, elkerítettet, kutyamenteset, fedettet, ahol lehet egy kis privát szféránk anélkül, hogy a reggelinket kinéznék a szánkból, hogy a kiteregetett ruhákra biztos halál várjon, és hát, a kerti bútorok is hálásak lettek volna végre azért, hogy nem áznak kint hóban-esőben az év minden évszakában és tető kerülne a fejük fölé.
Így aztán 3 nap tervezgetés után nekiduráltuk magunkat, és 1 hét alatt, munka után apránként haladva, viszonylag alacsony költségvetéssel megépítettük a menedékünket..Azóta az idegeink is kisimultabbak, a gumicsizmák is biztonságban vannak, és újra virágok díszítik a ház elejét. :) És a képek még tavasszal készültek, szerencsére azóta a fű is visszanőtt nagyjából. O:)

Oszlop lerakással indult a projekt.
Tartógerendák a tetőhöz.
Az elmaradhatatlan kerítés. :)

És kész!



2018. március 28., szerda

A Húsvét margójára

"Ő itt egy nyufi. 🐇 Hoz tojást, 🐰meg mindenféle jót Húsvétra. 🎁
Cuki meg minden.
Minden= összecsinálja 💩a házat, vágatni kell a körmeit, és a fogait, oltatni kell, mert egy szúnyogcsípéstől is hamar megkampulhat, hullik a szőre, nem fogad szót, és ha még fiúcska is, hát számolj vele, hogy ha eléri az ivarérett kort, akkor jól neked ront, mert a házad az övé! És megvédi azt ami az övé! És, hogy honnan tudhatod, mikor picike, hogy fiú? Kb. sehonnan‼️
Essen szó pár eshetőségről, ha még sosem találkoztál egy realnyúllal:
*Gyerek megnyomkodja= kampó.
*Megnyomkodod= kampó.
*Bekajáltatod= kampó.
*Nem adsz neki enni= kampó.
*Jobbról fúj a szél= kampó.
*Balról fúj a szél= kampó.
*Nem fúj a szél= megette a macska= kampó.
*Mire észre veszed, hogy gubbaszt= kampó.
*Adsz neki gyógyszert, hogy ne gubbasszon= rögtön kampó.
*Húsvét után oda adod valakinek= megint csak kampó.
Nyúl= sok cukiságba csomagolt jó eséllyel kampó.
Az egész húsvéti nyúl sztori: totál kampó. 😞 😢
NE VEGYÉL NYULAT HÚSVÉTRA‼️
Nem biztos, hogy kampó= elmész a gyerekkel az állatkertbe nyuszit simogatni. Finoman.
Légy okos szülő, és egy csomó felelősséget megúszol!
Van úgyis elég,nem?
NE VEGYÉL NYULAT HÚSVÉTRA‼️
Nem éri meg..
Pacsesz!"

(Egy állatorvos levele)

2018. február 7., szerda

Videó: Reggeli rutin

Úgyis mindig csak írok róla, hogy hogy zajlik egy reggeli etetés nálunk, hát most meg is mutatom nektek. Kissé nehézkes volt így kézzel megoldani a műveleteket, de azért igyekeztem :)

2018. január 30., kedd

Videó: rendrakás a baromfiudvarban

Egészen jól elszórakoztatjuk magunkat a videók készítésével, ráadásul nekünk hatalmas nosztalgia az évekkel ezelőttieket is visszanézni, így hát, bízva abban, hogy esetleg a blogot olvasóknak is érdekes lehet, időnként ezeket itt is meg fogjuk osztani. :)

A mai nap arról szólt, hogy már hetek óta napi szinten bosszankodom rajta, hogy - kis képzavarral élve - disznóól lett a tyúkudvarban, amit fel kéne számolni. A tyúkok is állandóan kikapirgálták a szalmát a tyúkólból, amit a tojóládákba, meg szigetelésnek a földre dobtunk be nekik, illetve pár nyuszi is lakik itt, és amikor nekik hozunk szénát, abból is szóródik el mindig valamennyi, na meg, a madártollaktól kezdve az avaron át mindig valami odakerült, aminek nem kéne. És persze, mi magunk is csináljuk időnként a rendetlenséget azzal, ha valamit nem teszünk egyből vissza a helyére. Ilyenkor van az, hogy hétről-hétre az adott dolog szerepel a teendőlistánkon, de egyikünknek se fűlik hozzá a foga, hogy elvégezzük, aztán kettőnk közül valamelyikőnk megelégeli az áladatlan állapotokat és teljesen random időpontban nekidurálja magát.

Hát, így történt ez ma is, amikor a házban tettem-vettem, és az ablakon kinézve olyan gyönyörű, napsütéses idő hívogatott kifelé, hogy gondoltam, ha most nem csinálom meg, akkor rossz időben még annyira se lesz hozzá kedvem.

Két óra intenzív gereblyézés, szemétszedés, pakolás után szemmel látható a különbség. Szerintem egy tyúkudvarban is számít, hogy rendezett legyen, elvégre az is az otthonunk része. Az előtte-utána videót ezen a linken találjátok:

2018. január 28., vasárnap

A ház új ruhája

Nahát, jöttem a nagyobb rádiócsend után azzal, hogy nem is történt azóta semmi különös, de hát épp az egyik legfontosabb és legszembetűnőbb dolgot felejtettem el megemlíteni!
Házikónk új ruhát kapott. Amikor megvettük, ugye, akkor tégla és kültéri festékkel lekent lambéria volt a ház külső burkolata, azonban ezt a 2016. őszi nagy felújításkor észrevettük, hogy bizony, a világon semmit nem szigetel, gyakorlatilag télen az udvart fűtöttük, mert nemes egyszerűséggel az építésekor kihagyták belőle a szigetelést. Persze, nagyon kis bájos, környezetbe simuló volt ettől a sötétbarnára pácolt deszkázattól, de egyrészt borzasztóan meglátszott róla közelről már az idő kegyetlen vasfoga, másrészt tényleg muszáj volt tennünk valamit, hogy a meleget bent tartsuk a házban, ha már fűtünk.

Az eredeti állapot.

Újraburkolás közben.

Itt már megvolt Indy is, aki persze ott "segített",
ahol csak tudott. :)
Ezért aztán Krisztián a nyáron nekiállt, lecsupaszította a falakat, a burkolattól megszabadult, és a helyére a felújításkor már jól bevált szendvicspaneleket erősítette fel szorosan egymás mellé, amire aztán pedig egy kis segítő kéz igénybevételével vakolat került. Fehér. Tudom, sajnos nem sikerült a legszebb pompájában lefotóznom, de majd most nyáron újra megpróbálom megmutatni nektek, hogy tulajdonképpen milyen bájoska is lett így. Persze, még nincs befejezve, hisz az előtető nem került még vissza, a betonplaccal is kéne kezdeni valamit, de mivel a jövőbeni tetőcsere miatt szinte minden állapot csak átmeneti, így sajnos nem éri meg a nagyobb barkácsolásokat most megejteni sem anyagilag, sem energiabefektetésileg még akkor sem, ha egyébként az addigi napjainkat komfortosabbá tenné.

És készen.

Ősszel.
Minden esetre alig várom, hogy ismét kitavaszodjon és az ereszcsatorna alól újra sorakozzanak a fellógatott futómuskátlik, pompázzanak a fűszernövények és egyéb gyönyörű virágok, na meg a legutóbbi szerelmeim, a pozsgások, kövirózsák.

Na meg persze, hogy ismét kint üldögélve tudjak dolgozni a kellemes árnyékban.


2018. január 25., csütörtök

Gyöngytyúk húsleves

1. Állíts haza 15 darab, Hortobágyon, teljes vadságban nevelkedett, embert sosem látott gyöngytyúkkal annak ellenére, hogy a párod kifut a hangjuktól a világból.
2. Zárd el őket pár napra, hogy kicsit szelídüljenek és szokják az ember közelségét, hogy etetéskor ne kapjanak infarktust a közeledő alak láttán.
3. Pár nap után engedd ki őket a baromfiudvarba a többi szárnyas közé.
4. Adj nyugtatót a szárnyasoknak, akik sokkot kaptak a dinoszaurusz-szerű új csapattagok láttán-hallatán.
5. Másnap reggel próbáld megkeresni a szárnyvágás ellenére valahogy kirepült gyöngyiket a tanya különböző pontjain. Megj.: ha azt gondolnád, hang alapján be tudod őket tájolni, tévedsz. Ezek mindenütt hallatszódnak.
6. Adj a párodnak is reggelente nyugtatót, miután megtépázott idegrendszerrel jön be az etetésből. Elmondása szerint a gyöngyik hangja olyan frekvencián dolgozik, hogy az már-már fizikai fájdalmat vált ki az agyban. Ezt te közelről sose fogod érzékelni, ha rendre az esti etetés a tiéd, és éber állapotukban nem találkozol a szerzeményeiddel.
7. Fogadd el párod ultimátumát, aki azzal fenyegetőzik, hogy ha a gyöngytyúkok továbbra is maradnak, ő beszerez egy új kölyökkutyát, aki majd a lakásban fog lakni, és intézd el - opcionálisan választható az otthoni, vagy a kiszervezett gyilkolás - a szárnyasok levesbetétté reinkarnálódását. Jó lesz az a karácsonyi ünnepi asztalra!
8. A "kiiktatás", "szerződésbontás" (tetszés szerint választható megfogalmazás a levágásra) közben konstatáld, hogy valószínűleg azért mondták 0-24, 7/7-ben ezek a lények a magukét, mert 15-ből 14 kakas volt................... (SZÓVAL EZÉRT NEM TOJTAK!!!)
9. Hogy a továbbiakban se legyenek magányosak, kettesével csomagolva add át testüket a fagyasztószekrénynek, s az éppen kellő mennyiségből készítsen párod isteni és NÉMA húslevest.



2018. január 24., szerda

Téli mesék

Lencsi

Omár

Dabra
Imádjuk a havat, olyan jó kis frissességet, változatosságot hoz a szürke téli hétköznapokba, amik valahogy tanyán mindig olyan soha véget nem érően hosszúnak tűnnek, mintha a tavasz már többé nem akarna eljönni. Szóval, ha leesik a hó, örülünk, mint a kisgyerekek. Egészen az első etetésig, amikor választhatsz, hogy vagy ösvényt lapátolsz a talicska útvonalában, vagy bevállalod, hogy a hó rátapad a kerekére, egy jó nagy, tömött hólabdát képez belőle és szó szerint tolhatod (és nem guríthatod) a szénával megpakolt járgányt. Egyik opció sem tartozik a kedvenceink közé, pláne, hogy akár 1-2 centi hó esetén is ugyanez van, meg 10-15 centisnél is.

Meg aztán, ott van az a történet, amikor épp aznap reggel óhajt Holle anyó kibabrálni velünk, amikor a soron következő szénabálát akarnánk a nagy kupacból tető alá gurítani és megbontani. Ilyenkor van az, hogy állunk a szénás szín alatt csípőre tett kézzel és azt latolgatjuk, hogy vajon ma mindenáron szívnunk kell-e, mert már az esti etetésre nincs elég kaja a lovaknak, vagy esetleg ráér holnap (másnap sem jobb persze). Minden esetre remek szókincsképző cselekvés a páros szénabála görgetés a hóban, csak felvétel ne készüljön róla, mert egy véget nem érő sípszóból állna az egész. :D (Na jó, most kicsit magamba szálltam és arra jutottam, hogy ezt a procedúrát télen-nyáron, tavasztól őszig, hó nélkül is utáljuk :D )

A tél másik nagy kitolása és állítom, ezt minden tanyás, minden lovas minden évben MINIMUM egyszer (az én esetemben nyilván többről is beszélhetünk :D ) eljátssza: a slagok és a csapok elfagyasztása. Ez általában az első igazán hideg napok elején következik be, amikor esténként még nem akarod elhinni, hogy winter is coming, ezért aztán sem a fagycsapot nem zárod el, sem a vizet nem csorgatod ki teljesen a slagból. Reggel aztán jön a meglepetés, hogy a víz a slagból se ki, se be, ellenben a csap is úgy elfagyott, hogy mehetsz be a házba a vízforralóért, hogy nyakon öntsd 1-2 liter forró vízzel, ami aztán vagy segít, vagy nem. A slagot meg majd használod akkor, amikor jön egy enyhe nap és a benne lévő jég felolvad, kicsorog.

2018. január 23., kedd

Rövid bejelentkezés videóval

Itt vagyunk, minden rendben, nem vesztünk el. :)

Gondoltam, elindítok egy videósorozatot is, ha már jelenleg újdonságról írni nincs mit. Elsőként megmutatom nektek a lovak reggeli etetését gyorsított változatban így télvíz idején. A hangot valamiért nem tudtam levarázsolni, úgyhogy a hangerőszabályozót javaslom lejjebb tekerni, hogy Luna vacsogása (csipogása :D ) ne okozzon halláskárosodást. :D 

2017. augusztus 8., kedd

Indy

Május elején örök búcsút vettünk a tanya legrégebbi lakójától Flótól, a kis fekete mudi keverék kutyusunktól. Sajnos tavaly télen megromlott az egészsége, nagyon sok időt töltött bent velünk a lakásban a hideg napokban, de úgy tűnt, a jó idő kedvező hatással van az állapotára, így hagytuk, hadd legyen velünk addig, amíg nem látjuk, hogy itt az idő őt elengedni. Április végén rohamosan leépült, egy hét alatt minden szerve elkezdte feladni a szolgálatot, így május 3-án megkönnyítettük neki az eltávozást.

Június közepén aztán berobbant a tanya életébe Indy, a malinois-németjuhász keverék kutyasrác, aki fenekestül igyekszik azóta is felforgatni a mindennapokat. A számlájára írható már papucs, gumicsizma, slag, párnák, fürdőruha, számtalan teniszlabda, és biztos tudnám még sorolni, csak már a hosszú sorban elfeledtettek. Masszívan gyakoroljuk, hogy a macskák nem arra valók, hogy az unalmas percekben őket hajkurásszuk, bár Szörpi már rájött, hogy ha kellően lassan és flegmán sétálgat, nem gyorsítja meg a lépteit, akkor békén van hagyva. Valamiért ezt Lencsi még nem fogta fel, neki marad az állandó futkosás a kis kamaszkutya elől. A nagykutyák kegyeibe nagyjából egy hét alatt nyalita be magát, Luna meg persze azóta is valami alantas pórnép kategóriába sorolja, akivel nem hajlandó interakcióba lépni. De tőle nem is vártunk mást. :D



Kutyasuliba éppen akkor kezdtünk el járni vele, amikor beköszöntött a legnagyobb kánikula, úgyhogy ezt átmenetileg, őszig halasztjuk, mert se embernek, se kutyának nem való ez a hőség. Addig marad az itthoni nevelés több-kevesebb sikerrel. :)