2019. július 22., hétfő

Pesto-szósz recept

Néhány éve már volt egy próbálkozásom házi készítésű pestóval, talán még recept is került fel róla a blogra, de arra azért emlékszem, hogy nem igazán volt annak olyan az íze, ami teljesen lenyűgözött. Most végre találtam egy olyat, ami számomra jelenleg a tuti befutó, úgyhogy egy blogbejegyzést neki is szentelek. A héten már másodjára szedtem meg a bazsalikom bokraimat, amiket még tavasszal kezdtem el magról nevelni, viszont első alkalommal elhittem, amit a neten olvastam, hogy semmi baja nem lesz a bazsalikom leveleknek, ha lefagyasztom őket. Milyen egyszerű is lett volna, ha ez a megoldás működött volna, hiszen akkor akár minden héten a friss, zsenge leveleket, ahogy nőnek, elég lett volna kis adagokban lefagyasztani és a pestókészítés napján csak elővenni és felolvasztani. Nos, jelentem, már megint édesanyámnak volt igaza, nettó pazarlás volt ez a próbálkozás, tönkrementek a lefagyasztott levelek. Így aztán marad az egyszeri szüret és azonnali felhasználás a továbbiakban.

A mennyiségeket csészében adom meg, ez az angol cupnak a megfelelője. Így volt az eredeti receptben, és anyucikámtól kaptam egy amerikai útjáról egy "cup" kimérőkészletet, ahol külön mérőkanál van az 1 cup, azaz 1 csésze mennyiségre, a félre, az 1/3-adra, a 1/4edre, de ezt egy sima 2 decis pohárral is helyettesíthetjük.

Hozzávalók 1 kis üvegnyi adaghoz (ez egy ebédhez is elég 3-4 főre):

- 2 csésze bazsalikomlevél
- 1/2 csésze parmezánsajt (én tettem hozzá kb 2 púpos ek grana padanot is ezen felül, ettől még sósabb lett, amit imádok)
- 1/2 csésze fenyőmag (ez megfelel 1 csomag 50 gr kiszerelésűnek)
- 1/3-1/2 csésze extraszűz olívaolaj
- 3 ek citromlé
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 1/2 tk tengeri só

A bazsalikomleveleket leszedtem a növény száráról, és minél kisebb levelek is vannak köztük, annál inkább intenzív, friss bazsalikom íze lesz a szósznak, mert a nagyobb, öregebb leveleknek kicsit ilyen parfümös-szappanos mellékaromája lehet már, amit én személy szerint nem igazán szeretek. Mindent beletettem az aprítógépbe (pontosabban a hőn szeretett Kitchen Aid aprító-és turmixgépembe), majd összepürésítettem. Az olívaolajnál én az 1/3 adaggal indítottam, de ha szükség volt még egy pici nedvességre, hogy krémesebb legyen az egésznek az állaga, akkor növeltem ezt néhány löttyintéssel fél csészényi adagra.

Tartósítási megoldások

Hűtőben
Hűtőben néhány hétig eltárolható mindenféle hőkezelés nélkül abban az esetben, ha az üvegbe kiporciózott szósz tetejére még további olívaolajat csorgatunk, ezzel elzárva a szószt a levegőtől.

Fagyasztóban
Műanyag tárolókban lefagyasztva kb 2-3 hónapig eláll a szósz, de ebben az esetben nincs szükség felönteni olívaolajjal a végén.

Nedves dunsztolással
A kész, megtöltött üvegeket (olívaolaj-zárás nélkül) lábosba helyezzük, a nyakukig felengedjük vízzel, majd 10 percig forraljuk. Ezután vagy kivesszük a lábosból és fejjel lefelé fordítjuk pár percre, majd pedig pokrócok között hagyjuk kihűlni, mint a száraz dunszt esetében, vagy pedig megvárjuk, amíg a lábosban hűl ki a vízzel együtt.

2019. július 12., péntek

Kerti napló: 2019.07.12.

Legnagyobb meglepődésünkre, bár már nyár közepe van, a(z új) veteményest teljesen jól karban tudjuk tartani, nem verte fel a gaz, a növények gyönyörűen fejlődnek, örömmel locsoljuk esténként, és már néhány zöldséggel meg is ajándékozott minket, amiket úgy fogyasztottunk el (így 6 év után is), mint valami fenséges ünnepi lakomát.
Azt hiszem, végre sikerült az optimális helyet és méretet is eltalálni az általunk is fenntartható kerthez, ami nem nő a fejünkre, nem okoznak benne kárt az állatok, nincs betegség a földben, jó a tájolása, nem esik ki a napi rutin útvonalunkból.
Fejes saláta, bazsalikom, snidling, metélőpetrezselyem, csíkos cukkini



A július általában a széna, szalma, tűzifa beszerzéséről szól, és eddig minden évben szétstresszeltük magunkat azon, hogy tudjunk JÓ minőségű, szép szénát szerezni a lovaknak (egy ideig azon is aggódtunk, hogy jó áron is találjunk, de aztán az ember rájön, hogy már az ára is majdhogy nem mindegy, csak ne legyen penészes, poros, sásos, gazos a bála). Azt hihetnénk, hogy ez nem egy nagy feladat itt, a Kiskunságban, hiszen egymást érik a kaszálók, de eddig egyedül a tavalyi évben sikerült jó barátainkon keresztül olyan szuper bálákat szerezni, amik szinte egytől-egyig kifogástalanok voltak. Itt a legtöbben főleg marhák számára kaszálnak, nem bajlódnak a pormentes munkálatokkal, a lényeg a gyorsaság, ráadásul belebáláznak mindent, ami a földeken található, mert a marhák kevésbé válogatósak. De ugyanazt, amit a marha probléma nélkül megeszik, azt a ló ott fogja hagyni, mert számára nem megfelelő sem beltartalmilag, sem formailag (túl vastag, túl éles a széle pl a sásnak, túl hosszú, stb), és ha még a nagy kapkodásban nedvesen is bálázzák be a szálastakarmányt, akkor pedig a penészesedés is borítékolható.
Most első körben szalmát már sikerült szerezni, ami remek alom a kutyáknak télire, a nyulak alá és időnként a lovak is kapnak az istállóba, amikor nagyon sokat esik az eső és egész nap bent kuksolnak, hogy ha akarnak, legyen hova lefeküdniük, valamint a veteményesben is szalmával mulcsoljuk az ágyásokat.
Aztán az elkövetkezendő hetekben valószínűleg sikerül elintézni a szénabeszerzést is, de igazán nyugodtak mindig csak akkor tudunk már lenni, amikor itt sorakoznak az istálló mellett halomban a hatalmas, gyönyörű bálák letakarva fóliával.


2019. június 4., kedd

Kerti napló: 2019.06.04.

Érdekesen alakult eddig az idei szezon kezdet ezzel a szokatlanul csapadékos, hűvösebb időjárással, de egyáltalán nem panaszképpen mondom, hiszen a sok esőtől jó lesz a széna, a sok esőnek hála nem kellett még eddig az udvaron füvet locsolni (viszont nyírni folyamatosan), és a veteményesben is csak az utóbbi 3-4 napban kell reggel-este inni adni a növényeknek.
Emellett persze a gazok is jöttek fel szépen, de most annyira motiváltak vagyunk, hogy napi szinten teszünk-veszünk kint és gyomlálunk, amit kell, de azt kell mondjam, hogy az 5 ágyásból 3-ban alig van gyom, úgyhogy azokat ezek szerint sikerült jól előkészíteni.
Az egyik komposztálónkból, amit tavaly indítottam be, már tudunk felhasználni komposztot (nagyon alap dolog, tudom, nekem mégis minden alkalommal, amikor egy-egy lapátnyit kiveszek a tárolóból, varázslatos, hiszen ALKOTTUNK valamit a természettel közösen, ami hasznos :) ), a fóliasátorban végre észhez tértek a hűvös napok után a paradicsom palánták és növekedésnek indultak - míg a kinti ágyásokban még majdnem ugyanakkorák, mint ahogy ki lettek ültetve.

Folyamatosan, ahogy időm és energiám, kedvem engedi, újabb és újabb ágyásokat csinálok, hogy őszre és jövő tavaszra már ne ezzel menjen el egy csomó nap, hanem elég legyen majd csak talajt javítani és ültetni/vetni. Minden évben így kellett volna csinálni, de sose úgy jött össze, meg így utólag átgondolva, nem volt túl jó helyen az előző kert. Félreeső helyen volt, nem mentünk el mellette napjában kétszer, messzebb is volt pár méterrel, mint a mostani, úgyhogy valószínűleg ezért volt kicsit mostohán kezelve.

Hol mi terem.

San Marzano paradicsomok az őszi olasz szósz befőzéséhez.

Tépősaláták

Fejes saláta és spenót

A csibeovi segít be a soron következő ágyás előkészítésébe.

Ilyen naplemente a jutalmunk.

Szüret

2019. április 18., csütörtök

Kerti napló: 2019. április 18.

Hát igen. Belefutottunk. 6 év után először. Hiába nevelgettük gondosan a februárban elvetett, gyönyörűen növögető többféle palántát, már hetek óta élveztük a márciusi jó időt, amikor is egy szétszórtabb este kint maradtak a fóliasátorban éjszakára...
Finoman szólva sem volt kellemes érzés másnap reggel abban a látványban részesülni, ami a sátorba lépve elém tárult. A paradicsomok, paprikák, bazsalikomok MIND elfagytak menthetetlenül. Hiába voltak már külön poharakba pikírozva, hiába voltak a fóliasátron belül is egy mini üvegházban, a feledékenységemért megfizettem, mindent lehetett elölről kezdeni a snidling és néhány kis csoffadt tépősaláta kivételével. Azóta pedig egyszerűen nem olyan ütemben és tempóban fejlődnek az újravetett magok, pedig becsülettel újrakezdtem mindent. Esténként még mindig behordom őket, nappal melegben és fényben vannak, és mégis csigalassúnak érzem a tempójukat szegénykéknek. Persze, előbb-utóbb biztosan behozzák a lemaradást, de annyira szerettem volna már május elején az első korai kis koktélparadicsom bokrocskákról reggelinek valót szüretelni... :/

Azóta azért az ágyásokba kikerült pár tépősaláta palánta, és kiültettem a napraforgó növendékeket is, legalábbis az első részét a csapatnak, mert két szakaszban vetettem belőlük, hogy a nyár legnagyobb részében gyönyörködhessünk a virágjaikban.
A helyre vetett fejes salátákat szerintem sunyiban a nálunk lakó galambpár egyelte ki, bár tetten sosem értem őket, a spenótok meg soha nem látott lassúsággal kínlódnak, hetek óta, még a bébi méretet se érték el.
De nem baj, a lelkesedés bár nem mondom, hogy töretlen, azért fel nem adjuk. Csak jó időnként beszámolni arról is, ha nem megy minden a tervek szerint. A különböző itthoni tennivalók miatt a maradék 3-4 ágyás kialakítása is még várat magára, bár szerintem azokkal megelégszem akkor is, hogyha eljutok a kigyomlálásukig és őszig ki-be takarom őket, és akkor majd jövőre teljesen üzemképesek lesznek.


Utóirat: ha nem lenne elég dolgunk, jövő hétvégén belecsapunk a hálószoba felújításába is, ami a beköltözéskori állapotban van már 6 éve. Elöljáróban annyit elárulok, hogy igen erősen inspirált mind  két marokkói utazásom, de majd ha elkészültünk, úgyis hozok róla fotókat. :)

2019. február 28., csütörtök

Kerti napló: 2019. február - 2. rész

Jó sokat sikerült haladni két munka közt a veteményessel, Le van kerítve, áll a fóliasátor, 4 nagy ágyás azon kívül is már kész. Szabadágyban már kibújásra vár 1 sor fejes saláta, 2 sor spenót, külön cserepekbe, palántának is vetettem el tépősalátát, de ezek még megváratnak, nem mutatták meg magukat. Holnap viszont nagyon időszerű lesz a legelső vetésből származó kétféle paradicsom, paprika és a bazsalikomok tűzdelése, mert nagyon beindultak, mióta ennyit süt a nap és egyértelműen kinőtték az első nevelőládikájukat.


Időközben a jelenleg felhasználható állapotú istállótrágyánk elfogyott, már csak olyan van, aminek még érnie kell, így aztán sajnos idén sem úszom meg az ásást, mert egyszerűen nincs annyi talajnak való anyagom, amivel egy komplett ásásmentes ágyást 30-40 centi magasságban fel tudnék rétegezni. Nem gond, őszre már annyi komposzt és érett istállótrágyánk lesz, amivel bőségesen fel fogom tudni tölteni minden egyes ágyásunkat.

A március-április nagyon intenzív, aktív két hónap lesz, csak győzzem követni a listát, hogy mikor mit kell elvetni, mik mehetnek majd már az ágyásokban, mik fólia alá, de szerintem egész jól menedzselem még az infókat. :D

2019. február 15., péntek

Kerti napló: 2019. február - 1.rész

2 év kihagyás után ismét újult erővel, nagy reményekkel vágunk bele a veteményezésbe. Kellett ennyi idő, hogy a sok kudarc leülepedjen és ismét legyen kedvünk csinálni. 2 éve még némi balkonládás megoldásban próbálkoztunk a paradicsomneveléssel, de azt meg a tyúkok találták meg, akik kiszöktek a tyúkudvarból, úgyhogy még azzal se volt nagy sikerünk.

Idén azonban több új fronton is "támadunk" a kertben, ugyanis egyrészt visszatérünk helyszínileg a legelső területre, ahol az első évben próbáltuk ki a zöldségtermesztés első lépéseit, és komolyan mondom, ott voltak a legszebbek a paradicsomok, meg a cukkinik a nulla tapasztalat ellenére is. További előnye, hogy ezt be tudjuk keríteni, nem úgy, mint a másikat, amit rendre meglátogattak hol a tyúkok, hol a vadnyulak, hol az őzek, ráadásul az kicsit kijjebb eső helyen is volt, nem mentünk el mellette napjában 2-szer, így a motiváció is megcsappant a rendszeres kijárogatásban.
Na de ez, ez ott van az istálló és a tyúkudvar között, pár lépésre a háztól, kényelmes locsolás szempontból is, a komposzt közvetlenül mellette van, ahova szintén pár lépést igényel csak a trágya kitalicskázása. Egyszóval sokkal jobb az infrastruktúra.
Másrészt ezt itt körbe tudjuk teljesen keríteni az indokolatlankodó és lázadó tyúkoktól, szóval remélhetőleg nagy meglepetéseket nem fognak nekünk okozni.
Harmadrészt vettünk fóliasátrat, így az abban nevelt paradicsomok talán akkor is biztonságban lesznek, ha július-augusztus táján esetleg újra beütne egy tartós esős időszak, ami az elmúlt években mindannyiszor tönkretette a termést.
Negyedrészt meg van szuper komposztunk, így nem a satnya homokkal kell dolgoznunk. Ráadásul újra van lelkesedés, szóval, ha ezek nem hozzák meg a várt eredményt, akkor gyanítom, hogy semmi.

Összegzem, hogy az elmúlt két hétben mik is történtek. A komposztálóról már az előző posztban írtam, azzal semmi újdonság nincs, a kettesszámú komposztálóba folyamatosan hordjuk ki a télen felgyülemlett istállótrágyát, konyhai hulladékokat, az egyesszámút pedig hamarosan átrostálom és megy az új ágyásokba.
Az egyik legfontosabb, hogy felhúztuk a fóliasátrat. Netről rendeltük készen, úgy gondoltuk, hogy próbának jó lesz ez, és legalább nem kell nagy erőfeszítéseket tennünk az anyagbeszerzésbe, barkácsolásba. A fólia nem a legjobb minőségű, tartok tőle, hogy azt ősszel majd cserélni kell, de nem csinálunk belőle gondot, a váz egészen használhatónak bizonyul, jóban leszünk bele. 3 méter széles, 2 méter magas és 6 méter hosszú egyébként. Istállótrágyával töltöttük fel, nem ástuk fel az ágyások alapját. Hamarosan hordunk be szalmamulcsot is.

Időközben a sátortól jobbra már kialakítottam egy körülbelül 4x2 méteres ágyást is, ásás nélküli technikával. Ennek a lényege, hogy nem dolgozzuk meg a talajt, nem gyomláljuk ki, hanem nemes egyszerűséggel kartondobozokkal terítjük be az alapterületet, erre hordunk termőföldet jó 20 centi vastagságban (jelen esetben komposzt és istállótrágya keverékét), és majd ez még kap szalmatakarást, és amikor a növények is belekerülnek, akkor még a tetejét újabb komposzttal szórjuk meg. Ősszel az egész újabb 5-10 centi termőföld rétegeket, végül újabb mulcsot kap és már elő is lesz készítve a jövő évi szezonra.

Közben nem bírtam magammal és már néhány korai paradicsomot s paprikát elvetettem, egyelőre mini üvegház alatt, a lakásban nődögélnek a bazsalikom és snidling társaságában, hétvégén pedig a korai tépősalátából is indítok néhányat. Elvégre a fóliasátor bevetésre készen áll. :)
Olyan jó egyébként, hogy a mai napig még ugyanaz az izgalom megvan a magbújás körül, mint a legelején. Ugyanúgy várom, nézem naponta többször, mennyit nőttek, hogy nőttek a kis palántakezdemények. Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mint mikor a tyúkanyók alól előbújnak a tojásokból a kiscsibék. Az is ugyanolyan varázslat még ennyi idő és ennyi kikelt kiscsibe után is. A kisnyuszikról ezt csak olyan formában mondhatom el, hogy legtöbbször csak akkor látjuk már meg őket először, mikor jó pár hetesen előbújnak az anyjuk által az alomba ásott fészekből a felszín alól. :)

2019. február 6., szerda

Komposztálás

Vannak az életemben olyan - kipróbálatlan - dolgok, amikbe hosszú ideig csak azért nem vágok bele, mert túl bonyolultnak képzelem. Ilyenkor hiába mondják nekem, hogy de hát pofonegyszerű, nem, nekem van egy vízióm arról az adott dologról és senki el nem tántorít a véleményemtől (aminek persze a világon semmi alapja nincs :D ). Ilyen volt például évekig a baracklekvár, húsleves, pörkölt!!! főzése, amiket aztán persze egy naaaagy levegővétel után megcsináltam és utólag már én is röhögtem magamon, hogy ezen vajon mégis mit tartottam bonyolultnak..

Ebbe a listába tartozik, vagyis tartozott a komposztálás misztériuma is. Pedig, ha már első évben elkezdtük volna, ma már hatalmas és bejáratott komposztálónk lenne. De, ne bánkódjunk azon, ami elmúlt, tavaly ilyenkor nekiveselkedtem és kijelöltem egy sarkot a tanyán azzal a felkiáltással, hogy márpedig itten komposztálni fogunk, punktum. Persze, azzal nem számoltam, hogy Pannika, az egyik kutyánk zseniális ügyességgel fog rájárni és a friss konyhai hulladékokat a humusszá válás előtt eltünteti, illetve néhány szemtelen baromfi is tett azért, hogy ne legyen olyan könnyű dolgom. Lényeg a lényeg, ma, az 1 éves évforduló napján áttúrtam és bizony-bizony felhasználható humusz van ott, ami már csak arra vár, hogy a 2 évnyi kihagyás után az idei zöldséges ágyásokban kezdhesse meg jótékony utóéletét.

Közben megkezdtük a második komposztálót is, hogy ne a már majdnem kész kupachoz adjuk hozzá a friss adalékokat. Hamarosan nekiduráljuk magunkat az istálló kipucolásának is, onnan rengeteg lótrágya-szalma keverék fog kikerülni, szóval lesz anyag bőséggel. :) Még talán valami fedél alkamatosságot szerkesztek rá, hogy ha jönnek a nagy tavaszi esőzések (MERT UGYE JÖNNEK?? Remélem!!!), akkor ne ázzon át túlzottan az egész, mert sem a kiszáradás, sem a túlnedvesedés nem tesz neki jót. A fiatalabbik komposzt valószínűleg egyébként majd az első fűnyírás után fog igazán beindulni, az a sok hozzáadott apró fűszál majd megkezdi a hőtermelést, amikor elkezd lebomlani, és szerintem, ha jól megy a folyamat, akkor már az őszi ágyásfrissítésnél fel fogom tudni használni. És mivel kísérleti (és remélhetőleg állandó) jelleggel kipróbálom az ásásmentes kertészkedést, szükség is lesz a rengeteg termőföldre, amit az ágyásokban újra és újra fogok halmozni. Erről is fogok majd írni onnantól kezdve, hogy elkészítem, azon át, hogy hogy szuperál majd a gazmentességet illetően, és, hogy majd a növények hogy fognak neki örülni, hogy a homokon kívül jóval extrább körülményeket kapnak.


És akkor a jó hírem az, hogy a veteményezés újrakezdésével újra többször fogok posztolni. A sors fintora, hogy pontosan azon a területen "kezdünk újra", ahol a legeslegelső évben. Remélem, hogy az eddigi tapasztalatszerzések most már egy igazán jó kis kert beállítását eredményezi. Minden esetre az első kis magokat elvetettem, úgyhogy az ablakpárkányokat ismét a mini üvegházak lepik el, amíg a kinti nagy és vadiúj fóliasátorba ki nem költözhetnek.

2018. december 21., péntek

Karácsonyi diólikőr

... amit bizony júniusban kell elkészíteni. Pontosabban összeállítani, és aztán pont karácsonyra érik meg és készül el a hónapok során.

Bevallom, már 3 évvel ezelőtt is volt diólikőr-készítési próbálkozásom, de nem szépítem a dolgot, úgy megfeledkeztem róla 2 évre, hogy mikor véletlenül felbukkant, először fel se ismertem, hogy mit tartalmazhat az üveg (mi mást, mint két évig ázott zölddiót, fahéjrudat és társait). :D 
Mivel idén időben is szedtem le a diókat, és meg sem feledkeztem a finomságról, így a mai napon, mintegy 6 hónapnyi áztatás és pihentetés után leszűrtem és szétpalackoztam. Ja, és megkóstoltam. Aztán pedig elégedetten megveregettem a vállam. :D Ezért aztán álljon itt a receptje.
Frissen összeállítva.
Szent Iván éjszakája előtt, június folyamán szedjük meg a diófát! Fontos, hogy belül még puha, nem csontosodásnak induló legyen a termés.

Hozzávalók:
30-40 db és/vagy 1 kg zölddió
60 dkg cukor
3 fahéjrúd
fél csomag szegfűszeg
1 kiskanál ánizs
2 l vodka (vagy pálinka)

Egy 5 literes befőttesüvegbe raktam a diókat, a kisebb szeműeket félbe, a nagyobbakat négybe vágva, beleszórtam a kristálycukrot, és a fűszereket, végül az alkoholt. Jó erősen rászorítottam az üveg tetejét, összeráztam. Ezután a következő 3 napban naponta 1x átrázogattam, majd decemberig heti -kétheti rendszerességgel 1x.
Amikor letelik a 6 hónap, sűrű szűrőn átszűrve palackokba töltjük az elkészült diólikőrt. Ha kóstolás után még túl kesernyésnek érezzük, érdemes nádcukorból karamellizált szirupot főzni, és azt még hozzákeverni, de ennek a mennyisége már abszolút likőr és ízlésfüggő.
A kész diólikőr.

2018. július 26., csütörtök

Most már az Instagramon is

Szerettem volna a hangulatképeket egy egységes stílusban, kvázi galériába rendezve rakosgatni, így hát a napokban létrehoztam a blog mellé egy Instagram oldalt is hungarianfarmlife néven. Ha fent vagytok az Instán, és kíváncsiak vagytok a blogba egyébként nem felkerülő fotókra, akkor kövessetek ott is! :)


2018. július 8., vasárnap

A hőn áhított terasz

Van az úgy, hogy az ember évek alatt sem jön rá, mi az a kicsi plusz, ami még hozzá tudna tenni ahhoz, hogy az otthona még komfortosabb legyen, csak a hiányát érzi. Nos, azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy nekünk a megvilágosodáshoz Indy, a németjuhász-mali keverék kutyusunk érkezése kellett. Ráadásul olyan villámcsapásszerű volt a felismerés, hogy szinte azonnali cselekedetre is sarkallt minket. :D
Adott ugyanis egy négylábú, aki egyik napról a másikra berobbant az életünkbe, sőt, az életterünkbe, és valahogy jelenleg is, másfél éves korában is az az érzésünk, hogy ez a kutya örök életére kölyök marad agyban. Mivel is jár ez? Semmilyen tárgy nincs tőle biztonságban. Hogy csak néhány áldozatot soroljak fel a meglehetősen hosszú listájáról: slagok, függőágy, fürdőruha, kötőfék, vadi új, frissen mosott ikeás ágynemű garnitúra, virágtartók, gumicsizma, kutyafekhely, nyakörv. Rengeteg nyakörv. Ezen túl állandóan az ablak alatti padon héderelt, hogy belátása legyen a lakásba, amin még túl is tudnék lépni, ha közben nem érzett volna késztetést pad szétrágására is popcorn gyanánt a "mozihoz".
És most biztos páran azt hiszitek, túlzok. Vannak bizonyítékaim, mutatom. :D

 

És akkor év elején egyszer csak jött az isteni szikra: teraszt AKAROK, elkerítettet, kutyamenteset, fedettet, ahol lehet egy kis privát szféránk anélkül, hogy a reggelinket kinéznék a szánkból, hogy a kiteregetett ruhákra biztos halál várjon, és hát, a kerti bútorok is hálásak lettek volna végre azért, hogy nem áznak kint hóban-esőben az év minden évszakában és tető kerülne a fejük fölé.
Így aztán 3 nap tervezgetés után nekiduráltuk magunkat, és 1 hét alatt, munka után apránként haladva, viszonylag alacsony költségvetéssel megépítettük a menedékünket..Azóta az idegeink is kisimultabbak, a gumicsizmák is biztonságban vannak, és újra virágok díszítik a ház elejét. :) És a képek még tavasszal készültek, szerencsére azóta a fű is visszanőtt nagyjából. O:)

Oszlop lerakással indult a projekt.
Tartógerendák a tetőhöz.
Az elmaradhatatlan kerítés. :)

És kész!