2015. április 28., kedd

Kerti napló: beindult az élet

Be kell vallanom, hogy a mai napig sem tartanék előbbre egy méterrel sem a veteményes felásásában, ha végül nem bíztunk volna meg egy külső segítséget. Ő viszont nettó 4 óra alatt puccba vágta a még megműveletlen négyzetmétereket, csak lestünk, milyen gyorsan és szépen halad. 4 óra múlva pedig egy szépen átforgatott, elgereblyézett, elegyengetett veteményes tárult a szemünk elé, majd megkérdezte, tud-e még most valamiben segíteni. :D
Szóval, a hétvége óta akárhányszor kimegyek, csak ámulok és bámulok, iszonyú jókor jött, mert minden nap bosszantott, hogy semmit nem haladtunk az ásással.
Szóval, jelenleg ilyen a látkép:
Sajnos az egy hónapja elvetett hónapos retek magokból valamiért SEMMI nem lett, viszont megindultak szépen a répák (még egyelés előtt állnak), gyönyörűen zöldell a spenót (ami még bébi állapotban van), a rukkola és borsó is megeredt, valamint büszkén lengedeznek a szélben az újhagyma szárak, azokból pedig ma dugtam el a földbe a harmadvetést, hogy állandóan el legyünk látva vele, mert nekem az egyik kedvenc reggeli zöldségem, de földbe került már az első adag cékla is. A rebarbara bokrok kezdenek hatalmas méreteket ölteni, de még nem alkalmas szedésre, úgyhogy azt hiszem, a rebarbarás piték ideje csak májusban jön el (egészen júniusig, amikor állítólag már nem szabad fogyasztani).
Krisz egyik kedves kollégája kétszer is meglepett bennünket rengeteg mennyiségű eperpalántával, és ezek már legalább 1 évesek, szóval idén talán végre tudunk epret is eszegetni. A szomszédtól kapott málnatövek pedig szerencsésen túlélték a kései költöztetést és kizöldültek.
 
  
  
Így néznek ki a paradicsom palánták, ilyen gyönyörűen még sosem sikerültek a saját vetésű próbálkozásaink! A paprikák is ugyanebben a mini üvegházban vannak, de azok nem látszódnak a nagy paradicsomoktól. A hétvégén egyébként ezekből is megejtettem a másodvetést, hogy ősszel a fagyokig még legyen olyan tő, amiről tudunk szüretelni.

Ja, és múltkor már szerettem volna hozni fotót a még tavaly elkészült baromfiudvarról, de akkor elfelejtettem fényképezni, ráadásul most már újra vannak lakói a csibeovinak, ugyanis 8 kiscsibe kelt ki Húsvétkor, és 7 pedig 2 héttel ezelőtt.

2015. április 19., vasárnap

2015.04.19.

Pénteken eljött az a nap, amit már 2014. április 26. óta nem vártam. Dabra lovam csikóját, Eadrát útnak indítottuk a felnőtt lóvá válás kalandos útján, és elvittük Eördögh András kunfakó ménesébe, hogy egy évig szocializálódhasson, és a fiatal lovak gondtalan életét élhesse a többi csikó társaságában. Ha Isten is úgy szeretné, ahogy mi, az egy év letelte után egy általam nagyon kedvelt lovas lányzóé lesz, akinél jobb gazdát kívánni se nagyon tudnék. De hiába ez a tudat, attól még nagyon nehéz volt elengedni a kicsit. Szerencsére "csak" 50 km-re került el tőlünk, így lesz alkalmam néha meglátogatni és szemmel tartani őt, illetve látni, hogyan boldogul.
Az itthon maradt lovaink, Omár és Dabra persze az első este kétségbeesett nyerítgetésekkel keresték, s noha ez abbamaradt, az anyján látom, hogy még szomorú. Úgy tűnik, a tej elapasztással nincs gond, bár fejni nem tudtam tőle, amikor feszesre telt a tőgye, de a ma esti ellenőrzésnél már sokkal kisebb volt, szóval reménykedem, hogy a gyulladást sikerül elkerülni és nem lesz szükség gyógyszerre. Egyelőre elvettük előlük a vizet, és csak vödörből ihatnak (Omár korlátlan mennyiségben), hogy a kevés folyadékbevitellel is az apasztást segítsük elő, valamint holnap felülök rá és kicsit átmozgatom, legalább a gondolatait is le tudom talán kötni arra az időre.