Talp alól való: pitypang szirup

Érdemes az ember lányának résen lenni, pláne így tavasszal, hogy még időben elcsípje a természet azon ajándékait, amiket tálcán kínál feldolgozásra, mert hamar hoppon maradhat az, aki nem kapcsol időben.

Már pár hete olvasgatom az interneten, többször is utamba akadt a recept. Hogy újdonság-e, vagy csak én találkoztam most először vele, nem tudom, de gondoltam, egy próbát megér a dolog. Ez pedig nem más, mint a pitypang szirup! Az köztudott, hogy ez a szép kis sárga virág, ami a gyerekek kedvence, nagyon sok helyen megtalálható, igazából gyógynövényként sem utolsó. Főleg levelét és gyökerét  javasolják fogyasztásra, de a virága is tele van csupa jótékony hatású vitaminnal, és egyebekkel. Száraz tényekkel nem szeretnék senkit traktálni, akit érdekel, rengeteg írás található róla.

Már elöljáróban el szeretném mondani, hogy én a magam részéről semmiféle aztabetyármindenit-felismerésen nem estem át a kóstolás után, inkább az illatán érzem a virág jelenlétét, semmint az ízében, de hajlandó vagyok ezt akként elkönyvelni, hogy még több virággal talán intenzívebb lenne a hatás. Ennél a próbaadagnál marad inkább csak a tudat, hogy a reggeli kávénkat pl. egy kicsit felturbózott cukorral ízesítjük eztán, de raktam el egy kis üvegnyit szörp állagban is, hogy nyáron a nagy dózisban fogyasztott limonádéinkba csorgathassuk a citromfű és a mentalevelek mellé kiegészítésképpen.

Reggel, mielőtt a lovakat kiengedtem volna legelni, nekiálltam összegyűjteni a kis virágocskákat. Nem kellett sok, csak olyan három maréknyi. Bevittem a házba, lecsipegettem a virág alatti kis szár-maradékot, átnéztem, hogy egyiken sincs-e véletlenül hangya vagy egyéb állatka, majd odatettem lassú tűzön 1 liter vízbe és forrásig melegítettem. Hagytam kihűlni, majd egy szűrővel kihalásztam a virágokat, még a bennük lévő vizet jól kinyomogattam belőlük egy kanál segítségével, majd a tyúkoknak odadobtam. A sárgára színeződött vízbe feltettem kicsit kevesebb, mint 1 kiló cukrot, egy fél citrom levét és szintén lassan rotyogtatva 2 órán keresztül főztem, amíg besűrűsödött. Időnként egy kiskanálnyi adagot kivettem belőle és hagytam kihűlni, mert úgy lehetett a legjobban látni, milyen lesz a végleges állaga. A vége előtt negyed órával egy kisebb, 3 decis üvegbe kimertem a szörpnek való adagot, ami egy kicsit folyékonyabb állagot kívánt, majd a többi, kicsit sűrűbb szirupot pedig 3 kicsi, kifertőtlenített, Erős Pistás méretű üvegbe töltöttem. Fóliával lefedtem, majd a kupakot is rázártam. Fejjel lefelé fordítottam, mint a lekvárokat szokás. Lehet, hogy ha mondjuk 4-5 maréknyi virágból készítem el 1 liter víz, 1 kiló cukor aránnyal, akkor érezhetőbb lenne az íze.