2013. november 28., csütörtök

Karácsonyi díszek #3

Amikor legutóbb Pesten jártam, édesanyámmal nyakunkba vettük a várost, és körbejártuk az általunk elérhető kézműves nagykereket, hogy egyrészt az ékszeralkatrész készleteimet feltöltsem, illetve hogy a karácsonyi dekorációk alapanyagait is beszerezzem. Vettem is fehér és mélypiros filcet (bionemez néven fut jelenleg), hímzőfonalakat, dekorpapírokat, úgyhogy most már szinte semmi sem hiányzik a díszek nagy mennyiségű gyártásához.
A filcből például ilyen kis aranyosságok készültek. Még barátkozom a filc lapokkal, az egyikkel kissé mellé is lőttem, mert túl vékony és a tű képes elszakítani az anyagot, de ha még csinálok párat, talán rájövök a trükkjére. :) Ezekről még hiányzik az akasztózsineg, de még ki akarom találni, mi illene hozzájuk igazán.
Természetesen kötelező, hogy valamilyen lovas dísz is jelen legyen,
ezért ő lesz "A" lovas karácsonyfa díszünk. :) Elég nehézkes volt elkészíteni,
emiatt nem hiszem, hogy csinálnék belőle többet.
Egy egyszerű kerek karácsonyfa dísz, hópehely
hímzéssel.  Előtte felrajzoltam a filcre a négy hosszú
vonalat, hogy szabályos legyen.

A kedvencem ez a kis csipkével díszített kesztyű.
A piros filc a vékonyabbik, úgyhogy nagyon óvatosan
kellett vele haladni, nehogy elszakadjon a tűtől.

2013. november 27., szerda

Karácsonyi díszek #2

December elsején gyújtjuk meg idén az első gyertyát az adventi készülődések közepette, úgyhogy ideje volt elkészítenem az idei adventi "koszorúnkat", ami most nem koszorú, hanem tálban elrendezett kis szépségek gyülekezete. Vettem az Ikeában 4 darab krémszínű tömbgyertyát, felkutattam a kreatívos dobozom mélyéről a még évekkel ezelőtt vett fahéjas csomagot, ami rengeteg egész fahéjat tartalmaz, került még elő toboz, dió, csipkeszalag, zsineg.

Két gyertyát félbetört fahéjakkal díszítettem. Minden egyes fahéjat ragasztópisztollyal rögzítettem, majd amikor a burkolás megtörtént,akkor még egy utolsó fixálásként csipkeszalaggal kötöztem össze.
A másik két gyertyának az aljára szintén csipkeszalagot ragasztottam (ez a fotón sajnos nem látszik), a felső harmadát pedig natúr zsinegel kötöztem át. A gyertyák elkészültek, így elhelyeztem őket a szintén Ikeás tányéron, köréjük pedig diót és tobozokat rakosgattam.

2013. november 25., hétfő

Kutyaszekció

Rég hoztam a security teamről fotókat. Mindenki jól van, alakulnak a rangsorok, és egyre komolyabban veszik a házőrzői feladataikat.
Béci és Alba "szájhősködése" :)
Béci kb. 15 kilót fogyott, mióta velünk él. Most már úgy játszik,
mint egy kölyök kutya, szaladgál és nem fájnak a lábai.
Alba feszegeti a határokat Csutaknál.
Luncika, az örökmozgó és a... nyelve :)
Tücsök visszanövesztette a nyáron megnyírt bundáját. Most már a korára
való tekintettel spéci tápot is kap minden nap, hogy kicsit
összeszedje magát a télre.
Pannika,aki ártatlan pofájával igazából egyre
dominánsabb Csutak és Alba felett, és akit soha
nem tudok teljes valójában lefotózni, mert ha
kimegyek az udvarra, állandóan a nyomomban van. :)
Szeeeeegény, nyomorúságos életűek!

2013. november 24., vasárnap

Tömegkályha demó verzió

Itthon egyre többet lehet hallani egy viszonylag új fűtési megoldásról, a tömegkályháról. Ez lényegében téglából épített kályha, ami igény szerint kiegészíthető sütő/főző résszel, vízmelegítési funkciókkal. Aki többet meg szeretne tudni róla, az például ezen a linken tájékozódhat.

Mi is gondolkozunk, hogy a jövőben építtetünk egyet, de az jóval nagyobb tervezést, és átalakítást igényel, hogy csak úgy beleugorjunk, na meg az anyagi része sem elhanyagolható.
Azonban a napokban egy kedves régi ismerősöm megosztotta egy remek találmányát, ami ideiglenesen helyettesítheti a tömegkályhát, és egy meglévő vaskályhát pedig hatékonyabbá tud tenni.
A konyhában nekünk is van egy ilyen vaskályhánk, ami nagyon becsületesen üzemel, azonban az az egy nagy baja van, hogy ha leég benne a fa, akkor pillanatokon belül kihűl, vele együtt pedig az előtér is vacogós lesz mondjuk reggelre. Így hát Krisztián összeszedett jó néhány téglát, ami a tanyán kallódott, gyökérkefével megtisztította, és szépen körbeépítette velük a kályhát.
Ez arra szolgál, hogy a kályha felmelegíti a téglákat, amik aztán sokkal tovább tartják meg a hőt, így kevesebb tüzelőanyagra lesz szükség, valamint tovább marad kellemes a helyiségben a hőmérséklet. Mivel nem volt annyi tégla, hogy két oszlopban és több sorban, kötésben körberakjuk, így valószínű nem annyira hatékony, amennyire még ugyanennyi téglával lehetne, a semminél több, és a következő pár nap lesz a tesztidőszak.  Persze, most abból gazdálkodtunk, amink van, így lehet, hogy egyik-másik tégla foltos, nem ugyanolyan színű, nem teljesen szimmetrikus, de most nem is ez volt a lényeg.

2013. november 21., csütörtök

GYIK - Gyakran ismételt kérdések

Már több, mint féléve, hogy kiköltöztünk a kis tanyánkra, s bizony ez a nagy változás az ismerőseinket, barátainkat, rokonainkat sem hagyja hidegen. Kedvesen, kíváncsian, vagy ki-ki felszínesen érdeklődik, viszont eddigre már összegyűlt néhány olyan ismétlődő kérdés, amit rendre valaki feltesz. Hadd osszam meg veletek is őket. :)

Kérdés: És kint is éltek a tanyán vagy csak nap közben vagytok kint, meg hétvégén?
Reflex szerű válasz: Ja, csak hobbiháznak vettük meg, de közben fenntartunk magunknak a városban is egy lakást, az állatokat meg csak akkor etetjük, itatjuk, amikor kimegyünk.
Diplomatikus válasz: Nekünk a tanya az otthonunk. Itt kelünk, itt fekszünk heti 7-szer, havi 30-szor, évi 365 alkalommal.

K: Akkor nem is jártok el sehova?
R.V: Nincs rá szükségünk, addig sem találkozunk más emberekkel.
D.V: A tanya nem jelent rabságot. Természetesen az embernek kis szervezésre szüksége van ahhoz, ha el akar valahova menni. Ha mondjuk egyik nap délutántól másnap délutánig van dolgunk, akkor indulás előtt megetetjük az állatokat, gondoskodunk róla, hogy legyen elég vizük, és másnap délután igyekszünk hazaérni, hogy a következő etetésre ismét otthon legyünk.
Ha pedig kicsivel több időre mennénk el otthonról, szerencsére a családunk nagyon szeret lejönni tanyaőrségbe, és nyugodt szívvel bízzuk rájuk az itteni teendőket. Ha valami ne egyértelmű, akkor kis listán összeírjuk pontosan, hogy mit, mikor, hogyan kell megcsinálni, de telefonon is mindig elérhetőek vagyunk ez idő alatt.

K: Van egy gazdikereső kutya, nem fogadnátok be? Helyetek van, elfér. Nem?
R. V: És te majd fizeted a költségeit?
D.V: Jelenleg 6 kutyánk van, és számtalan más állatunk. Épp annyi, hogy felelősségteljesen tudjunk róluk gondoskodni: az etetésükről, az oltásokról, esetleges orvosi kezeléseikről, de itt meg is állt a rendszer. Ha ennél többet fogadnánk be, egyrészt máris meglátszana a családi kasszán a többlet költség, másrészt egyáltalán nem garantált, hogy a másik 6 befogadja az újoncot, illetve az sem biztos, hogy tanya kompatibilis a jövevény. Ráadásul ezen az elven egyre több és több gazdira váró kutyát fogadhatnánk be, akikért a szívem megszakad, de akkor mi sem lennénk jobbak anyagilag és környezetileg egy gyepmesteri teleptől.
Ugyanez érvényes a gazdát kereső ló, macska, stb esetében is. Ló esetében pl. már igen csak meghatározó tény, hogy 3 lovat már nem tart el nyáron a 1,5 hektár legelő, viszont azt a keveset is seperc alatt kitaposnák, így egész évben szénáznunk kéne őket. 2 lóra 1 nagy körbála széna (6000.-) 3 hétig kitart nálunk. 3 ló esetében ez lecsökkenne kb. 10 napra. Viszont még 6 hetente őt is lehetne körmölni (5000.-), félévente féreghajtani (5-10.000.-), beoltatni (8.000.-), és akkor egy makk egészséges állatról beszélünk, aki nem igényel semmi speciális kezelést.

K: Akkor ha te otthon vagy, akkor nem dolgozol?
R.V: Nem, én reszelgetem a körmeimet, és várom haza az uramat, aki eltart.
D.V: Nekem is van állásom, de vagyok olyan szerencsés helyzetben, hogy azt néhány óra alatt, számítógépen el tudom végezni, így amint azzal megvagyok, már esek is neki a ház körüli teendőknek: takarítás, rendrakás, főzés, mosás, állatok ellátása, illetve olyan tanyasi dolgok elvégzése, amit Krisz nélkül is meg tudok csinálni, s mire ezekkel végzek, már Ő is hazaér, úgyhogy kezdődik a közös munka, majd az esti etetés. Amikor pedig mindezzel készen vagyunk, jön a vacsora és utána nekiállok az ékszer megrendeléseimet teljesíteni.

2013. november 15., péntek

Karácsonyi díszek #1

Imádom a karácsonyt és a karácsonyt megelőző készülődést, hangolódást. Az idei nagyon különleges lesz, mert ez az első, amit a saját otthonunkban, közösen ünneplünk meg, ezért szeretném igazán megadni a módját. Szerintem a részletekben rejlik a szépsége ennek az egésznek, így a legutolsó kis díszt is szeretném ha harmonizálna a házzal, velünk és a többi dekorációval. Úgy gondoltam, már most elkezdem kis lépésekben elkészíteni azokat a dolgokat, amik saját kezűleg készülnek, hogy kapkodás és időhiány ne vághassa át a terveimet, ezért az első adag karácsonyi díszeket már el is készítettem. Ebben Anett barátnőm is segítségemre volt, ha már a betervezett lovaglás a rossz idő miatt elmaradt.
Anyu már tavaly is barátkozott a só-liszt gyurma elegánsabb megmunkálásával, és ezen felbuzdulva begyúrtam a 2 bögre liszt, 1 bögre só, 1 bögre víz arányú masszát, majd előkészítettünk mindent, ami a dekoráláshoz a segítségünkre lehet: sodrófa, sütőpapír, kiszúró formák, kés, csipke, szilikon nyomda, lánc, festékek. Közben a sparheltbe is begyújtottunk. Az első adag formát a sparhi sütő részébe raktam be, de ez nem vált be, mert a túl gyors felhevülés miatt felhólyagosodtak a formák, és nem túl egyenletesen be is barnultak, úgyhogy a többit már csak a sparhira helyezett tepsin szárítottuk, és negyed óránként átfordítottuk őket. Néhányat száradás és keményedés után akril festékkel átkentünk, hogy kiemeljük a mintázatukat, a többit pedig úgy hagytuk, natúran. Egyelőre ezeket elteszem egy kis dobozba, és az ünnep előtt már csak fel kell őket fűzni cérnára vagy rafiára, és mehetnek a karácsonyfára vagy az ablakba, esetleg lámpára felakasztva.
 
Létrehoztam a blogfejlécnél lévő sávban egy Karácsony menüpontot. December 31-ig ott lesznek megtalálhatóak egybe gyűjtve az ilyen témájú bejegyzések.

2013. november 11., hétfő

Tóth Lajos kurzus Silveradon

Tóth Lajos hazai westernlovas, tréner és versenyző, aki 2009-ben úgy döntött, saját szemével szeretné látni, hogy is lovagolnak a nagy amerikai nevek, s azóta is kint él Michigenben. Időnként hazalátogat, és olyankor hétvégi kurzusokon igyekszik megosztani a hazai lovasokkal a tapasztalatait. Egy ilyenre mentünk el mi is a hétvégén.
Silverado légvonalban tőlünk 3-4 km lehet, így adott volt, hogy pénteken délután kellemesen átlovagolunk Dabrával és Omárral. Omár csak a kísérője volt a kisasszonynak a hétvégére, mert az oktatásra neki már nem igazán van szüksége, bár vasárnap egy edzés erejéig mégis csak színre lépett a "kisöreg".

Szombat reggel 8-9 körül volt a találkozó, ahol megbeszéltük a napi menetrendet. Összesen 10 lovas volt, és ennyien kényelmesen elfértünk a kinti pályán a délelőtti közös edzésen. Itt Lajos mindenkit egyesével megnézett, és az első feladatokban minden lónak külön megmutatta, mi az, amit elvárunk.
Dabra nagyon jól vette az akadályokat, az idő haladtával egyre inkább rám figyelt, már nem igazán érdekelte, hogy még soha nem edzettünk ilyen sok lóval közösen (tulajdonképpen Omárral is csak egyszer volt egy közös edzése, de a pályán otthon mindig egyedül dolgoztunk), hogy még soha nem volt ezen a tanyán, hogy Omár folyamatosan őt hívta nyerítve a helyéről, ami a pálya mellett volt közvetlenül, hogy időnként egy traktort beindítanak. A délelőtti 2,5 órás edzés pikk-pakk eltelt, és mire kettőt pislogtunk, már ideje volt az ebédszünetnek, amit igyekezett mindenki a lehető legrövidebbre fogni, ogy folytathassuk a munkát.
Délután 2-3 fős csoportokban a fedelesben volt edzés, és Lala mindegyik lóra felült egy negyed óra-húsz percre. Most láttam először Dabrát kívülről, más lovas alatt dolgozni, és tudom, hogy elfogult vagyok, de annyira tetszett, amit láttam, hogy egész meghatódtam. :) Egyébként is egész nap, amikor kicsit megálltunk pihenni, belém vágott a felismerés, hogy végre először a saját lovammal vagyok jelen egy kurzuson, és nem nézőként, és nem pedig másvalakinek a lovával. Ezt a tudást magamnak, magunknak igyekszünk megszerezni, hogy ő és én kamatoztathassuk. A végén úgy léptettem le a kisasszonyt, hogy az aznapra tervezett dolgokat maximálisan teljesítette.
Mire minden ló-lovas párosra sor került, beesteledett, de a napot még egy kellemes beszélgetéssel, és a jó öreg Csalánosi Csárda meglátogatásával zártuk. Lajos egész nap talpon volt, nem nagyon láttam sem enni, sem inni, de még az este 9 órás edzést is ugyanazzal a lendülettel és energikussággal zárta, mint az aznapi legelsőt.
Köszönet a fotóért Camino!
Másnap reggel, mire mi itthonról el tudtunk indulni, és átértünk (nagyjából fél 9 körülre), addigra már az egyik csapat végzett is a reggeli edzéssel, a második páros már a pályán volt, úgyhogy rendületlenül folyt tovább a munka. A cél az volt, hogy a szombat reggeli állapothoz képest kivétel nélkül mindenki úgy menjen haza, hogy a lova és ő is jobb, együttműködőbb legyen, és az egész összhatás harmonikusabb képet mutasson.
Dabrának a délelőtti edzés volt az aznapi utolsó, mindketten úgy találtuk Lajossal, hogy rengeteget fejlődött, viszont meg kell emésztenie a tanultakat, és nem akarjuk feleslegesen még a délutáni edzésen is dolgoztatni, ezért aztán, hogy a tanultakat egy másik lovon is ki tudjam próbálni, Omárt nyergeltük fel. Amikor épp nem lovon ültem, vagy nem az edzéseket néztem, Krisztiánnal együtt Omárnak is megmutattuk, amit Dabrának, úgyhogy az edzésre már úgy mentem be, hogy némi alapot ő is kapott. Azt kell mondjam, hogy annak ellenére, hogy új volt neki is a fedeles, és hogy két másik ló is (akiket ráadásul régről ismert) kering körülötte, és hogy az elmúlt 10 év rutinját, beidegződését kellett most legyűrnie, le a kalappal előtte. Nem intett be, hogy hagyjuk őt már ezzel békén, és bár sokszor nem értette, hogy ami eddig elég volt, az most miért nem elég, miért kérünk tőle többet, de becsületére legyen mondva, igyekezett tenni, amit szerettem volna. Miután végeztünk, elég hamar össze kellett pakolásznunk, hogy még sötétedés előtt haza tudjunk érni.

Itt szeretném megköszönni Szalontai Zolinak (Sheriffnek), hogy a kurzusnak helyet adott, Silverado nagyon profi fejlődésen ment keresztül, öröm volt a paddockok között hozni-vinni a lovakat, a fedeles pont jó méretű, nem porzik, bejön a természetes fény, a kinti pálya óriási és szuper talaja van. Nagyon sok változáson ment keresztül, mióta nem jártam itt, de minden az előnyére vált. :)

Lajosnak pedig a reggeltől estig tartó készenlétet, a kérdésekre a válaszokat, a segítséget és a sok-sok új, más szemszögből megközelített dolgot köszönöm, éppen ez a kurzus kellett ahhoz, hogy a lovammal még hatékonyabban tudjunk haladni a belovaglás útján. Már várom a pénteki edzést. :)

2013. november 7., csütörtök

Néhány videó

Nem csak fotókon szoktuk megörökíteni a mindennapokat, hanem ha eszünkbe jut, akkor videózunk is. Most, hogy nem igazán tudok beszámolni semmi érdemleges változásról, mutatok néhányat közülük. :)






2013. november 2., szombat

A magyar pizza: kenyérlángos

Több éve már annak, hogy először jártunk Berettyóújfaluban a Szász Tanyán, barátaink kis csodaszigetén. Az első vendéglátás alkalmával olyan isteni, kemencében sütött kenyérlángost szolgáltak fel nekünk, hogy utána is csak sóvárogtam utána, bárcsak minden héten olyat ehetnék. Aztán valamiért sosem követte tett a gondolatot, csak álmodozás szintjén maradt meg, de pár hete elhatároztam, hogy márpedig én kenyérlángost fogok vacsorára készíteni. Találtam is egy receptet, kipróbáltam és szerencsém volt, rögtön jónak is tűnt. A lángos elfogyott, és most a hétvégére, vendégvárónak újra elkészítettem.

Fotó: Szász Tanya
Hozzávalók:
0,5 kg liszt
325 ml langyos víz
0,5 ek só
0,5 ek cukor
1 csomag porélesztő (7g)
2 ek olaj

A hozzávalókat egy nagyobb tálban összegyúrom, hogy nem ragadós, lágy tésztát kapjak. Ilyen hűvös időkben már szeretek begyújtani, ha kelesztem a tésztát, hogy gyorsabb legyen a folyamat, és akkor letakart tálban körülbelül 1 órát hagyom kelni. Az a lényeg, hogy nagyjából kétszeresére dagadjon. Ebből a mennyiségből két 30 cm átmérőjű tésztát tudunk kinyújtani.
Ezután jól átgyúrtam, hogy légbuborékok kimenjenek belőle, áthajtogattam (jobbról balra, balról jobbra, fentről le, és lentről fel). Félbevágtam, hogy két egyforma adagot kapjak, és külön-külön mind a kettőt kinyújtottam kb. fél centi vastagra, és utána 15 percre ismét hagytam pihenni. Addig a sütőt is felmelegítettem a legnagyobb fokozatra (kb 220-230 fok).
Betettem a csupasz tésztát egy sütőpapírral letakart, lisztezett tepsin, és kb 15 percet hagytam sülni. Ezt nézni kell, mert akkor jó, ha a szélei egy picit elkezdenek megbarnulni.

A sütőből az átsült, kész tésztát kiveszem, megkenem fokhagymás, sós tejföllel, megszórom pirított szalonnával és karikára vágott lilahagymával, majd 8 szeletre felvágtam. Mi úgy szeretjük, ha nem a sütés előtt kerül rá a feltét, mert a hő hatására a tejfölnek furi állaga lesz, így viszont nagyon jó az összhatás.

2013. november 1., péntek

Őszi ajtódísz


Nagyon türtőztetnem kell magam, hogy még ne a karácsonyra készüljek, úgyhogy addig is, hogy lekössem a dekorációs kényszeremet, készítettem egy őszi ajtódíszt magunknak. :) Néhány termés, egy kis zsineg és egy kávéba áztatott csipkeszalag (hogy ne legyen vakítóan fehér), valamint a ragasztópisztoly kellett csak hozzá. :)

Sajnos csipkebogyót már nem tudtam rárakni, mert időközben elszáradt a bokor, úgyhogy csak csoffadt bogyócskákat tudtam volna rárakni, de attól inkább eltekintettem.