2015. június 26., péntek

Új lakók: a nyuszik

Két hónappal ezelőtt Krisztián ismét titkos kommandóakciót hajtott végre "amiről nem tudok, azt nem tudom megvétózni" elven, így két ismerősünktől összesen négy házinyúllal tért haza. Az alap felállásban 1 (fehér) bak, 3 nőstény (fehér, fekete, barna) az ivararány. Talán régebbi blogolvasóknak rémlik, hogy amikor még mangalica malacaink voltak, ők nem ólban éltek, hanem egy lekerített részen, szabadon. Ezt kapták meg nyúlbirodalomnak az új lakók, mert abban egyetértettünk, hogy ketrecben NEM szeretnénk állatot tartani. Így hát kiengedtük őket, és hagytuk, hadd rendezkedjenek be. Nagyjából másnapra már egy komplett üreg-infrastruktúrát alakítottak ki, amelyet több metróépítő vállalkozó és kivitelező is megirigyelhetne. Szerencsére területen belül maradtak, nem ástak át a kerítésen túlra, és nagyon boldogok voltak, hogy a korábbi ketreces tartást most szabadság váltja fel. 2 hét alatt teljes mértékben lelegeltek mindent, ami 1 év alatt nőtt azon a területen, abszolút alapos munkát végeztek.

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy bár sok utánajárást igényelt a dolog, mégis van egy zöldséges a városban, aki hellyel-közzel félreteszi nekünk a vevőknek már nem odaadható zöldségeket, az otthagyott zellerzöldet, plöttyedtebb káposztaleveleket, megpuhult gyökérzöldségeket, és a többit, így hetente 1-2 fuvarral szinte meg is tudjuk oldani a nyuszik etetését, kiegészítésnek épp csak eszegetnek némi árpát, de például a szénát már nem is erőltetjük, mert soha rá se néztek. Arra gondolom, majd télen fognak talán fanyalodni.

A nyuszik érkeztével a veteményesben is tudatosabb tervezés és cselekvés vette kezdetét, gyorsan beszereztünk még nyáron is vethető salátaféléket, káposztaféléket, és a tavaszi spenótot is imádták, úgyhogy saját magunk is igyekszünk valamilyen szinten termeszteni nekik finomságokat. Nem is baj ha rákészülünk a nagyobb evésigényre, ugyanis 1-2 hete apró pici kis fülecskék, tappancsok is láttatni engedik néha magukat, azaz az üreg mélye kis nyuszikat rejt már. A bátrabbakat már lencsevégre tudtam kapni kitartó leskelődéssel :)