2014. július 31., csütörtök

Tyúkudvar projekt #2

Múlt héten Krisz kivette szabadnapnak a pénteket, én is előre megcsináltam a hétvégi munkáimat, így 3 teljes napunk volt arra, hogy haladjunk az építkezéssel.
A hétköznapokon végül teljesen fel lett deszkázva a múltkor posztolt sufni (leendő tyúkól), került bele egy elfekvőben lévő ablak is, hogy ha takarítani kell majdan, akkor ne kukk sötétben, fejlámpánál kelljen bénázni, meg így nem csak egy konténer az összkép, hanem azért valami megtöri. Megvan az ajtó nyílása is.
A hétvégére nálunk volt a földfúró, amivel a kerítés oszlopait le is raktuk, Krisz fúrta a lukakat, beleállította az oszlopot, én meg tömörítettem a földet, és így haladtunk. Persze pont akkor tombolt a 40 fokos kánikula, úgyhogy nekem időnként be kellett mennem a házba, mert nagyon nem bírom ezt a meleget és hamar megszédülök, rosszul leszek. Ezután jött a legmacerásabb rész, a csibeneveldék kialakítása. nem részletezném, csak pár címszó álljon itt: oszlopállítás, ásás, csibeháló kifeszítése, a különálló fakkok kialakítása, az emeleti fakkok kialakítása, az alsó részre ajtókat csinálni, azt is bedróthálózni, palákat felemelni tetőnek, stb. Nap végére már se energiánk, se kedvünk nem volt már az egészhez, de eldöntöttük, hogy vasárnap este az első három család beköltözik a földszinti csibeoviba, ha törik, ha szakad. És végül sötétben ugyan, de befejeztük az alsó részt, jöhettek az új lakók.

Egyelőre még kicsit összetákolt az összhatás, jelenleg a tyúkól ajtaja
van nekitámasztva a szélső csibeovinak, mert a két utolsó pala híján még
az eső odacsapna nekik, de hétvégén a tető is be lesz fejezve
teljes hosszában.
Emeletes csibeneveldék, 120x150cm alapterületen,
kb 1m belmagassággal. 
 

 

 

A szuper kotlósunk, akinek ez már a második fészekalja idén,
és ezúttal 17 csibét nevel!
Ami még hátravan: tyúkólban ülőrudak és tojóládák elhelyezése (úgyse oda fognak tojni, és maj keresgélhetjük a dzsindzsában a tojásokat), ajtó felrakása, emeleti csibeovikra ajtót felszerelni,az alsókról még hiányoznak a reteszek, kerül még fel 2 pala a tetőre meghosszabbításként, hogy a fenti, szélen lévő csibeovi teljesen védve legyen az esőtől és a naptól, bejárati kiskapu megépítése, a teljes tyúkudvart körbeásni, a kerítést kihúzni, összegereblyézni. Mindez a következő hétvégére vár...

2014. július 18., péntek

Pillanatképek, részletek

Veszélyes és lóevő pokróc elemzése
Orrszarvú :D
Legkedvesebb új bútorunk, amit múlt hétvégén a kecskeméti
bolhapiacon alkudtam ki. Imádjuk és gyönyörű szerintem. :)
 
A kiscsikó szerelembe esett a kocsimmal, naphosszat áll
mellette, nézi (a tükörképét) a rá visszapillantó lovacskát,
időnként megböki az orrával, de volt már,
hogy végignyalogatta. :D

2014. július 16., szerda

Cukkini cunami

A tavalyi cukkininevelési kudarcom után nem bíztam idén a véletlenre, és 3 piaci palántát, valamint 4 magról nevelt növényt terveztem a veteményesbe. Gyönyörűen nőnek, állandóan tele vannak virággal és gyakorlatilag mostanra eljutottunk odáig, hogy nem bírok velük lépést tartani. Elképesztő ütemben jelennek meg rajtuk az újabb és újabb termések, és ha valamelyik este a locsolásnál úgy látom, hogy egyik-másikat holnap-holnapután már le is lehet szedni, nos, az gondol egyet és már másnap reggelre akkorát fejlődik, hogy belekerül a már "túl nagy" kategóriába.
Az elmúlt napokban annyira tele voltam munkával, valamint a 3-4 napos esőzés is megengedte, hogy kihagyjam a locsolásokat, hogy ne igazán néztem a kert felé, így amikor ma kimentem, nem hittem a szememnek. Ez a négy darab összesen 9 kilót nyom! És már láthatóan giga méretűek, ezért bárhogy is fel szeretném használni, mindenképpen meg kell szabadulnom a közepétől, ami tele van maggal és szivacsos résszel.
Nem tétlenkedtem hát, gyorsan felcsaptam az ötlettáram, hogy mégis mibe tudnám felhasználni őket minél hamarabb. Múlt héten vittem fel anyuéknak is, egy kedves barátomnak is, és annak ellenére, hogy anyáéknál
fasírtként fogyasztottuk az egyik napon, másnap itthon is megcsináltam, hogy fogyjon minél több. Ezúttal kegyetlenül és eltántoríthatatlanul kipakoltam a dugig pakolt mélyhűtő egyik polcát, amiben kizárólag a disznóvágásnál kiporciózott háj volt (várja sorsát, hogy kiolvadás után elkezdjek belőle töpörtyűt készíteni, de sajnos a féltökű kandisznónk végül megbosszulja magát halálában is, mert egyes részeiből sütés/főzés során árad az az összetéveszthetetlen és irtó büdös húgyszag, és tartok tőle, hogy a háj is erre a sorsra jut), így felszabadult némi hely ahhoz, hogy a felkarikázott, bepanírozott cukkinik egyesével le legyenek fagyasztva, s majd alkalom adtán rántott cukkiniként fog minket örvendeztetni.
A zöldséget megmostam, ujjnyi vastag karikákra felvágtam, s mivel már elég magos és szivacsos volt a közepe, azt pogácsaszaggatóval vájtam ki mindegyik karika közepéből. A kivágott belsőket a tyúkok örömmámorral üdvözölték, a többi része pedig kapott egy teljesen sima bundát.

Miután végeztem ezzel, megnéztem anyu blogján a cukkinikenyér névre hallgató, répatortához és gyümölcskenyérhez hasonló desszert receptjét, megfeleztem az arányokat az őzgerinc formához, és hogy még nagyobb katlant csináljak a konyhából az amúgy is 35 fokos hőségben, még a sütőt is begyújtottam. De megérte! :)
Próbaképpen megkóstoltattam a lovakkal is a nyers cukkinit (abból kiindulva, hogy a dinnyét, almát, répát imádják), de sajnos az első harapás után fintorogva köpték ki. Szerencsére a tyúkok viszont rajonganak érte, úgyhogy amit épp nem tudunk felhasználni és amit nem tudok időben feljuttatni anyuéknak, arra is lesz kereslet. :)
szerk.: Egy kedves barátnőm most javasolta, hogy kovászoljam ugyanúgy a cukkinit, ahogy az uborkát is tenném, valamint eszembe jutott, hogy nemsokára nekiállok az idei csalamádékészítésnek is, és tavaly raktam belőle abba is, úgyhogy így már tényleg utolérem a hozamot. :D

2014. július 15., kedd

Tyúkudvar projekt #1

Tombol a nyár, és mi minden percét imádjuk! Még azt is, amikor esetleg 3-4 napra beköszönt a reggeltől estig tartó eső.
A kismacskáknak végre megtaláltuk a megfelelő neveket is, így a vöröske a Töpörtyű névre, míg a kis fekete-fehér a Szörpi nevet kapta. Ők ketten már nagyon jól ki is jönnek egymással, és mivel átköltöztettük őket ideiglenesen a vendégházba, így már Szamit is becsuktuk hozzájuk, most neki kell elnyerniük a kegyeit. :) Aztán ha végre tudnék egy csoportképet lőni róluk, akkor a képaláírás ez lehetne: Szamóca Szörp Töpörtyűvel :D Egyelőre viszont a naccsasszony még fel van háborodva az új ovis különítményen, bár Töpike annyira laza gyereknek mutatja magát és annyira tojik rá, hogy arcon köpködik és lefújják a szőrt is a fejéről, hogy Szaminak lassan nem lesz más választása, mint az auragyilkos kis rosszaságot megkedvelni. :)
Töpörtyű és Szörpi :)
Végre-végre már nem a bontásnál, hanem az építésnél tart az új tyúkól+baromfiudvar projekt! Volt egy szeméttel, kacatokkal, hungarocellel, széndarabokkal, csavarokkal, rozsdás szögekkel, teli kukás zsákokkal teli sufnink, ami ráadásul annyira trehány módon volt összetákolva, hogy beköltözésünk óta szúrta a szemünket. Gondolkoztunk, hogy lehetne lóbeállót készíteni belőle, de ahhoz nincs jó helyen. Mivel átmenetileg más tervünk nem volt rá, hagytunk neki időt, és akkor egyszer csak beugrott, hogy ez lesz az alapja az új és végleges tyúkudvarnak! Először is mutatnám a kiinduló állapotokat:
A munka úgy kezdődött, hogy körülbelül 3 forduló, csomagtartónyi szemetet gyűjtöttünk benne össze, gereblyéztünk fel. Ez és azt ezt követő bontás volt a leginkább "nemszeretem" része, bár ez utóbbit főleg Krisz csinálta, munkából hazaérve délutánonként, mégpedig hogy egyesével leszedegetni a deszkákat úgy, hogy az újrahasznosítás jegyében ne legyen bajuk. Amikor tudtam, besegítettem neki azzal, hogy a szegeket kiszedegettem belőlük. Miután már csak a tető és a tartóoszlopok álltak, kezdődhetett végre az érdemi munka. Lekopogom, szerencsénkre minket róka és nyest még nem látogatott meg, de azért igyekezvén felkészülni erre a lehetőségre is, körbeástuk az építményt, hogy a deszkázást a föld felszíne alatt tudjuk kezdeni, valamint, hogy a tanyán itt-ott kallódó beton aljzatokat is bele tudjuk rakni az árokba, hogy semmi ne tudjon majd aláásni, ha esetleg a kutyákon és a leásott kerítésen (ami még hátra van) mégis átjutna valami. Ennél girbe-gurbább tartóoszlopok és csavarodott deszkák nem igen akadnak szerintem másutt, de amit csak lehetett, szerettünk volna felhasználni.
Ezek a jelenlegi állapotok, most van soron a hátfal, meg az utolsó képhez képest még került fel 3-4 plusz sor is, illetve az eredetileg ferdén megépített tető miatt majd még függőleges deszkázással kell megoldani, hogy felülről se legyen támadható a "bunker". Ha ezek megvannak, jöhet belülről az ülőrudak, a tojóládák kialakítása, az ajtó, lesz 3-4 külön csibenevelde, ahova már eleve az elült tyúk is zavartalanul költhet, illetve a csibék kényelmesen el fognak férni életük első pár hetében, amíg megerősödnek annyira, hogy össze lehessen engedni a nagyokkal, valamint amikor már lesznek olyan nagyok, hogy a rendes csirkeháló lukain nem férnek ki. Valamint hátravan még a nagyobb munka: a kerítéshez az oszlopok leásása, a kerítés vonalán végig felásni jó 30-40 centire, végül pedig a drót kihúzása, de ezekről is majd hozom a beszámolót, ha már ott tartunk. :)

2014. július 11., péntek

Két kis rosszcsont

Újabb két lakója van otthonunknak, két örökmozgó kismacska személyében. Szamócának már régóta szerettünk volna újra kis játszópajtásokat hozni, s ez a keresgélésünk végül olyan sikeres lett, hogy a tervezett +1 fő helyett már 2 jött rögtön, és még csak nem is egy helyről. Nevük még nincs, mert szeretnénk valami olyan kis frappánsat választani nekik, mint anno a HubaSzamek párosnak, de ihlet még nem szállt meg minket.
Az utazás úgy kifárasztotta őket, hogy az első estét végig aludták.
Az biztos, hogy a kis fehér-vörös kandúrbandi eszelősen rossz: alig van 1-2 óra nyugta, mindent megpiszkál, mindenre felmászik, mindent lelök, túl sok ép bőrfelület már rajtunk sem igen akad, viszont eszméletlen bújós és kitartóan próbál barátkozni a rá még mindig köpködő és fújó lányka cicával, aminek szerintem előbb-utóbb meglesz a gyümölcse, ha nem hagyja magát elkedvetleníteni. :)
A kis fekete-fehérke pedig inkább eddig az a csendes megfigyelő volt, aki elhelyezkedett a nyomtató tetején, és onnan szemlélte a világot, de már kezd ő is felengedni, úgyhogy jön-megy, boksz zsáknak használja a kezem, de ő is nagyon igényli a simogatásokat.
Én viszont némileg lassan haladok a munkáimmal, ha a nyakamban fekszik
egy ilyen kis drágaság. :D
Szamit tegnap behoztam nekik mutatóba, de azt hiszem, jó sok idő kell majd, mire mindenki összehaverodik mindenkivel. Szami becsületére váljék azért, hogy ő csak akkor fújt, amikor a kis pökhendi vöröske megmorogta. :)
Tegnap este, és ma reggel is már egy tálból eszegettek.
Nagyon édesek, nagyon bájosak, de elszoktunk mi attól, hogy a lakásban állandóan zsizseg valaki, úgyhogy hamarosan kiköltöznek a vendégházba, ahol majd Szamival is elég terük lesz ahhoz, hogy összeszokjanak, és ha ez megvan, akkor kezdetét veszi a kinti élettel, valamint a kutyákkal való ismerkedés is. :)

2014. július 1., kedd

Kerti napló: a fűszerkert

Ebben a bejegyzésben már írtam róla, hogy hova és hogyan alakítottam ki a fűszerkertemet. Az első hetekben semmi jelét nem láttam annak, hogy megindultak volna a kis fűszernövények a növekedés útján, de örültem annak, hogy legalább nem dőltek ki. Igyekeztem sem nem túllocsolni, sem pedig nagyon kiszárítani őket, időnként pedig egy kisebb kapával fellazítottam körülöttük a talajt, hogy jobban felszívja a vizet locsoláskor vagy esőkor.
Óramutató járásával megegyezően 12 órától: 2 rozmaring, stevia, 2 kakukkfű,
oregánó, lestyán, kapor, tárkony, rukkola, 2 majoranna, középen pedig a ribizli.
Azonban az utóbbi hetekben úgy nekiindultak, minta bolondgomba. A rukkola, ami épp csak tenyérnyi kis palánta volt, mára térdig érő bokorrá nőtte ki magát, a tárkony is fél méteres lett. A kaporból sajnos valamiért semmi nem lett, pedig magról palántáztam és úgy ültettem ki. Virágzik, de semennyi használható része nem volt, nem nagyobb 20 centinél. Most hagyom felmagzani, hátha elszórja őket, és jövőre saját magától szebben kinő majd. A rozmaring sem jeleskedik, bár azért a kezdeti méretéhez képest valamicskét nőtt, de azt hiszem, nem sok szárított fűszert fogok belőle eltenni idén. Megpróbálom átteleltetni majd a vendégházban, és akkor remélhetőleg jövőre jobb lesz már.
Szépen cseperedik a bokor bazsalikom, a metélőpetrezselyem
és a citromfű is.
Az összes bazsalikomom felmagzott sajnos, nem tudom, így mi lesz, mert ebből és az oregánóból is rengeteget szerettem volna szárítva vagy pedig olajban eltenni. Jövőre már lesz fóliasátrunk, úgyhogy időben elkezdem ezeknek a termesztését, hátha akkor nagyobb sikerrel járok. :) 
Anya ültetett nekem a közepébe talajtakaró virágocskákat is. Imádom őket. :)
Summa summárum, az egyik legjobb dolog, hogy főzés közben kiszaladok a ház elé, és frissen levágom a kellő mennyiségű friss fűszert az ételhez. Egy ideje már elő se vettem a szárított, tasakosakat, mert egész egyszerűen nincs rájuk szükség. :)