2020. március 24.-e van ma. Pontosan egy hete nem tettük ki a lábunkat a tanya kapuján, befejeztük a bevásárlásokat, a városba mászkálást, hiszen hallgatunk a józan eszünkre és a szakértőkre, akik most arra kérik a lakosságot, hogy a koronavírus leküzdése érdekében maradjon mindenki otthon, aki teheti. Szerencsések vagyunk, én eleve itthonról dolgozom mindig, de Krisz is most már home office-ban végzi a munkáját, így tényleg nem indokolja semmi, hogy emberek közé menjünk.
Amikor felkészültünk az önkéntes karanténra, egy dolog aggasztott valamennyire minket, ez pedig a pékáru előteremtésének mikéntje volt, ugyanis bár nem áll távol tőlem a sütögetés, kenyeret is sütöttem már, de azt eddig csak élesztőből. Na, és pont az élesztő az, amit 2 hete nem tudtam beszerezni a boltokban. Így utólag viszont már egy szemernyit sem bánom, ugyanis a szükség kreativitásra késztet, így hát itt volt a remek alkalom arra, hogy megtanuljam a kovászos kenyér készítését. Zsófi barátnőm, a szomszéd tanyából már éppen néhány héttel előttem járt ebben a tevékenységben, így kaptam tőle egy kezdő kovászadagot, amivel nekiállhattam a dolognak.
Még csak 3 kenyeret sütöttem egy hét alatt, de mindegyik egyel jobban sikerül már, mint az előző, és minden alkalommal valami egészen különleges érzés megvágni a saját készítésű kenyeret és élvezni a kívül ropogós, belül puha és könnyű állagot.
Még csak 3 kenyeret sütöttem egy hét alatt, de mindegyik egyel jobban sikerül már, mint az előző, és minden alkalommal valami egészen különleges érzés megvágni a saját készítésű kenyeret és élvezni a kívül ropogós, belül puha és könnyű állagot.
Aki saját maga szeretné kinevelni a kovászát, annak itt egy nagyon jó leírás:
A kenyereimet pedig ez alapján a recept alapján készítem:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése