2014. április 29., kedd

Fűszerkertecském

Idén nyáron szeretném, ha megvalósulna az a tervem, hogy rengeteg fűszert szárítok majd meg és teszek el őszre-télre. Ehhez viszont rengeteg mennyiségű fűszernövényre van szükség, és lehetőleg nem cserépben tárolva, hogy minél hamarabb minél nagyobbra tudjon nőni.
Úgyhogy valamelyik délelőtt felfújtam a pofazacsit, és nekiálltam a fűszerkert kialakításának. Végül a ribizlibokor körüli területet találtam erre a legmegfelelőbbnek. Tavaly már kiszabadítottam a gyomok alól a kis bokrocskát, és a köré pakolt téglakört, és tavaly nyáron az anyutól kapott egynyári virágok díszítették. Most felszedtem ezeket a téglákat, megnagyobbítottam a kört, ami nem kevés ásást jelentett, és nagyjából a harmadik ásónyomnál éreztem, hogy ezt kissé alulbecsültem, de a gyepet már összerondítottam, nem lehetett abbahagyni. A kiszedett füves föld ment a komposztra, az ásott nyom peremét kiraktam újra ferdén beállított téglákkal, feltöltöttem jobb minőségű föld és homok keverékével, jól belocsoltam, és kiültettem a szombati piacon vásárolt fűszerpalántákat.
A teljes repertoár: rozmaring, majoranna, oregano, stevia, lestyán, kakukkfű, kapor, tárkony, menta, citrommenta, citromfű, bazsalikom, de vettem a bácsitól még aloe verát, rebarbarát, paprikát, meg paradicsomot is, és úgy tűnik, tőle fogok tudni venni 3 hét múlva lucullus palántákat is, ha az enyémek befuccsolnának, úgyhogy örülök, mint majom a farkának. És nem vagyok róla meggyőződve, hogy nem fogok még további fűszert hazacipelni, csak hogy tutira menjek. :D
Persze másnap reggel valamelyik kutya remekül összemászkálta, de szerencsére a növényekre nem lépett a bűnös, viszont most ez a "gyönyörű" biztonsági rendszer akadályozza meg az illetéktelen behatolókat. Ha kicsit nődögélnek a drágaságok, akkor hozok majd újabb fotókat, mert most még nem látványos. :)

2014. április 28., hétfő

Megérkezett!

Április 26-án, este nyolc órakor a világra pottyant Dabra csikója, egy gyönyörűséges kis kunfakó kanca!
Semmi jelét nem mutatta az ellésnek, így a legnagyobb meglepetésemre este a nagy kutyaugatásra mentem ki a házból, és akkor láttam meg, hogy lovam lábai előtt egy kis csomagocska bukdácsol. Rohanok be a házba, kiabálok Krisztiánnak, hogy megszületett a csikóóóóó! Közben remegő kézzel keresem a fényképezőt, a kártyát, az elemlámpát, mert bár még valamennyire világos volt, tudtam, hogy a gépnek ez már kevés lesz, meg hamar kukk sötét lesz és mi se fogunk látni tovább az orrunk hegyénél.

Szaladunk ki a karámba, de persze, ahogy közelítettünk az újdonsült édesanya és a kis jövevény felé, már egyre halkabban, lassabban mozogtunk. Még rajta volt a magzatburok, csak a feje és a vállai szabadultak ki belőle. Gyakorlatilag 10 perc alatt lezajlott az ellés, és Dabra, mire mi odaértünk, már rég talpon volt, és épp csak egy-két kaparásnyom jelezte, hogy néhányat kapálózhatott, amíg kitolta magából a kicsit.
Az első fotó Róla :)
Leguggoltunk tőlük 3 méterre és megállt az idő. Az első percekben teljesen megfeledkeztem a fényképezőgépről, egyszerűen csak néztük ezt az új kis életet, az első lélegzetvételeit, a még magzatvíztől vizes bundáját, az öntudatlan lábmozgatásokat. És Dabrát, hogy biztos minden rendben van-e, jól van-e ő is, de persze, semmi probléma nem volt, ő már ott állt a csikója fölött, és összeszagoltak. Életükben először. Beszívták egymás szuszogását, és ezzel örökre bevésték az agyukba, a lelkükbe azt az illatot. Aztán szép lassan, óvatosan elkezdte szárazra nyalogatni, de az idő gyorsan lehűlt 13-14 fokra, ezért kicsit több időre volt szükség, hogy teljesen megszáradjon a kis bundácskája.

Körülbelül fél óra múlva, a harmadik próbálkozásra fel is állt, és onnantól kezdve három órán keresztül le sem feküdt pihenni. Valamiért azonban Dabra állandóan vele szembeállt, amikor szerette volna megkeresni a cicijét, így 2 órán keresztül nem tudott szopizni. Nagyon fontos, hogy ezen az időn belül megkapja a föccstejet, mert ezután a csikó gyomorműködése megindul, és hiába issza meg a tejet, azt megemészti, és az immunerősítő anyagok nem szívódnak fel a bél falán. Úgyhogy itt úgy döntöttünk, kicsit közbeavatkozunk. Krisztián ölbe kapta a csikót, én pedig átvezettem Dabrát a benti karámba, hogy közelebb legyenek hozzánk, és elkezdtük a próbálkozást a szoptatással. Nem tudom, mennyi idő telt el, mert megszűnt az időérzékem, de olyan ötödik-hatodik próbálkozásra sikerült összehozni. Ekkorra viszont minden erő kiment a lábaiból, és úgy rogyott össze, mint egy kis rongybaba. A polár pulcsimmal törölgettem teljese szárazra, mert fázott, és amíg melegedett, újra erőre kapott, úgyhogy megint tudtuk kicsit az evést gyakorolni egészen addig, amíg Dabrának az utófájásai meg nem kezdődtek, és meg nem ellette a méhlepényt, aminek a kilógó végére előtte egy csomót kötöttem, hogy a csomó súlya által saját magát kihúzza. Hajnali 2 felé viszont a mi erőnk is elfogyott, pedig nem is mi szültünk. Legközelebb 5 órakor néztem ki rájuk, akkor a kiscsikó már saját magától szopott.
Először talpon
Másnap épp jó sok barátunkat vártuk vendégségbe, úgyhogy már élete első napján megkezdődött az emberekkel való ismerkedése, mert volt, hogy egyszerre négyen vettük körül és simogattuk, becézgettük. Nagyon kis karakán, vagány kiscsajjal van dolgunk, az anyját simán otthagyja bármikor, amitől persze kis lovam rendszeresen éveket öregszik, és alig győzi utolérni.





Neve? Az még nincs. :)

2014. április 25., péntek

Kerti napló: 2014.04.25.

Kissé aggódok, hogy idén se fognak összejönni a saját nevelésű paradicsomjaink... Március 9-én vetettem el őket ugyebár, san marzano, kecskeméti jubileum és mano fajtákat. Körülbelül 3 hete széttűzdeltem azokat, amik nem külön poharakba lettek vetve, szerencsésen túl is élték a beavatkozást. De azóta ha 1 cetit nőttek, már sokat mondok. Nincsenek elnyúlva, egész kulturált kis levélkéik vannak, de nem hajlandóak nőni. 15 fok felett mindig kint vannak reggeltől estig, éjszakára behozom őket a konyhába, tehát fényt, amennyit csak lehet, kapnak. Hetente 2-3x locsolom őket, nincsenek kiszáradva. Mondjuk hozzáteszem hogy a minap majdnem sikerült az egész állományt kirohasztanom, ugyanis épp egy kiadós locsolás után elmentünk otthonról, és míg felügyelet nélkül maradtak, valami irdatlan nagy eső lehetett, és sajnos pár kis palánta nem is bírt ezzel a rengeteg mennyiségű vízzel, 3-4 megadta magát a rothadásnak. A többi küzd a becsületéért, és már egyszer kaptak egy kis tápoldatos öntözést is, hátha a tápanyaghiány az oka. Ha nem lesz más lehetőség, persze a piacon be lehet szerezni a palántákat, de egyrészt anyu lucullusait nem tudom beszerezni, másrészt nem értem akkor se, hogy mi a fenéért nem sikerül ez... De még nem adom fel, csak bosszankodom, hogy ezzel a töpörödött mérettel hogy a fenébe ültethetnénk ki május elején-közepén őket a kertbe? Aztán lehet, próbából kiültetünk egy párat, mert a reteknél is azt vettem észre, hoy egész piciként mentek ki az ágyásba, és kb 2 hét elteltével a négyszeresére nőttek. Majd legfeljebb rakok föléjük valami takarást éjszakára, hogy nehogy megfázzanak, mert fagyot már szerencsére nem mondanak.
A mexikói chili paprikák nagy kegyesen kikeltek végre, és azok a paprikamagok is kikeltek, amiket Székely nénitől kaptam, akik füstölték a szalonnáinkat.
Vetettem el megint csak a próba kedvéért cukkinit, de mondjuk azt már előre tudom, hogy a piacon leszünk kénytelenek megvenni, az tavaly se jött össze. A kertben még 2 hete elduggattuk a sonkahagymákat, és azok már el is kezdtek kibújni a földből, de a sárgarépának és a céklának se híre, se hamva. Bezzeg a gaz már felütötte a fejét.
A fűszernövényeim gyönyörűek, anyutól és keresztanyutól is a szülinapomra egy halom fűszert kaptam, úgyhogy ismét van mentám, citromfüvem, rozmaring, kakukkfű, lestyán, levendula, koriander. Imádom őket! Ha végre kutyamentes övezetté válik az udvarunk, mennek ki a fűszerágyásba. :)

2014. április 22., kedd

Újabb babák a bölCSIBEn!

Ma, egy nappal később a számított dátumhoz képest 8 új kiscsibe látta meg a napvilágot nálunk! Gyönyörűek, életerősek, úgyhogy az előző öttel együtt igazi koncertet adnak az istállóban kinevezett bölcsiben. Természetesen az idősebbektől még el vannak rekesztve, mindkét tyúkanyó remekül végzi a dolgát. Még a mostani fészekaljban van 4 tojás, azokat várjuk, hogy kikelnek-e, gondolom, ez holnapdélig eldől úgyis. Még mindig nem tudok betelni a látványukkal.

A csibék mellett pedig ne feledkezzünk el a másik várományosról sem, Dabra csikójáról! Kicsi lovam hatalmas, kerek pocakkal tölti a napjait, a tejtermelés is megkezdődött, de még úgy tippelem, 2 hét van hátra az ellésig. Úgy tervezem, hogy ha látom az ellést megelőző jeleket, kint alszom a karámban, hátha nem maradok le a nagy eseményről. Nagyon izgulok, és persze én leszek az az igazi paragép, aki attól is frászt kap majd, hogy mér így veszi a levegőt ez a ló, mér nem úgy veszi a levegőt, vesz egyáltalán levegőt? És a  többi. A doki minden esetre ügyeletben lesz, de sajnos ez csak azt jelenti, hogy üzenetrögzítőre éjszaka rátelefonálok, és olyan hajnali 4-5 körül lehallgatja, s ha kell, akkor jön. Nem az igazi, de a semminél több. Adja az ég, hogy semmi szükség ne legyen orvosra és egyéb közbelépésre. :)

2014. április 18., péntek

Tojáslepény

Ismét a "mi van itthon" kérdés merült fel, amikor azon gondolkoztam, hogy mi legyen a pénteki estebéd. 2 napja megfőztem egy nagyobb adag füstölt sonkát, mert rántott sonkás palacsintára fájt a fogam, de megmondom őszintén, hogy kissé feltorlódtak itthon a munkák és sem időm, sem energiám nem volt hozzálátni. Szerencsére a csirkéink rendületlenül tojnak hónapok óta, most épp össze se merem számolni, hány tojás van a hűtőben, de olyan hetvenre saccolom. Ebből negyvenet rögtön fel is repítünk Pestre a családnak, meg még hátra van egy kis húsvéti tojásfestés is. Viszont ha már ilyen jól állunk tojással, a tojáslepényre esett a választásom.

Hozzávalók (28 cm-s tortaformához)
4 közepes krumpli
10 tojás
főtt füstölt sonka
metélőpetrezselyem
kukorica
só, bors

A krumplikat héjában félig megfőztem, lehűtve meghámoztam és felkarikáztam őket. A tojásokat habosra keverem, beledobáltam az összes hozzávalót (a sonkát apró kis szálakra szedegetve), a sütőt előmelegítettem olyan 200 fokra és beleöntöttem a masszát a kapcsos tortaformába. Majd rá egy percre pánikszerűen kapkodtam serpenyő után, ugyanis orrán-száján folyt ki a tojás. Pedig még gondoltam is rá, hogy kéne bele sütőpapírt tenni. Hát tettem, utólag, miután feltöröltem a pultot, a földet. Serpenyőből visszaöntöttem a már sütőpapírral kibélelt formába, és 20 percre bevágtam a sütőbe. Jót tett volna neki még egy kis kecskesajt, de enélkül is finom lett.

2014. április 15., kedd

Talp alól való: pitypang szirup

Érdemes az ember lányának résen lenni, pláne így tavasszal, hogy még időben elcsípje a természet azon ajándékait, amiket tálcán kínál feldolgozásra, mert hamar hoppon maradhat az, aki nem kapcsol időben.

Már pár hete olvasgatom az interneten, többször is utamba akadt a recept. Hogy újdonság-e, vagy csak én találkoztam most először vele, nem tudom, de gondoltam, egy próbát megér a dolog. Ez pedig nem más, mint a pitypang szirup! Az köztudott, hogy ez a szép kis sárga virág, ami a gyerekek kedvence, nagyon sok helyen megtalálható, igazából gyógynövényként sem utolsó. Főleg levelét és gyökerét  javasolják fogyasztásra, de a virága is tele van csupa jótékony hatású vitaminnal, és egyebekkel. Száraz tényekkel nem szeretnék senkit traktálni, akit érdekel, rengeteg írás található róla.

Már elöljáróban el szeretném mondani, hogy én a magam részéről semmiféle aztabetyármindenit-felismerésen nem estem át a kóstolás után, inkább az illatán érzem a virág jelenlétét, semmint az ízében, de hajlandó vagyok ezt akként elkönyvelni, hogy még több virággal talán intenzívebb lenne a hatás. Ennél a próbaadagnál marad inkább csak a tudat, hogy a reggeli kávénkat pl. egy kicsit felturbózott cukorral ízesítjük eztán, de raktam el egy kis üvegnyit szörp állagban is, hogy nyáron a nagy dózisban fogyasztott limonádéinkba csorgathassuk a citromfű és a mentalevelek mellé kiegészítésképpen.
Reggel, mielőtt a lovakat kiengedtem volna legelni, nekiálltam összegyűjteni a kis virágocskákat. Nem kellett sok, csak olyan három maréknyi. Bevittem a házba, lecsipegettem a virág alatti kis szár-maradékot, átnéztem, hogy egyiken sincs-e véletlenül hangya vagy egyéb állatka, majd odatettem lassú tűzön 1 liter vízbe és forrásig melegítettem. Hagytam kihűlni, majd egy szűrővel kihalásztam a virágokat, még a bennük lévő vizet jól kinyomogattam belőlük egy kanál segítségével, majd a tyúkoknak odadobtam. A sárgára színeződött vízbe feltettem kicsit kevesebb, mint 1 kiló cukrot, egy fél citrom levét és szintén lassan rotyogtatva 2 órán keresztül főztem, amíg besűrűsödött. Időnként egy kiskanálnyi adagot kivettem belőle és hagytam kihűlni, mert úgy lehetett a legjobban látni, milyen lesz a végleges állaga. A vége előtt negyed órával egy kisebb, 3 decis üvegbe kimertem a szörpnek való adagot, ami egy kicsit folyékonyabb állagot kívánt, majd a többi, kicsit sűrűbb szirupot pedig 3 kicsi, kifertőtlenített, Erős Pistás méretű üvegbe töltöttem. Fóliával lefedtem, majd a kupakot is rázártam. Fejjel lefelé fordítottam, mint a lekvárokat szokás. Lehet, hogy ha mondjuk 4-5 maréknyi virágból készítem el 1 liter víz, 1 kiló cukor aránnyal, akkor érezhetőbb lenne az íze.

2014. április 14., hétfő

Az ezermester

Egész kicsi koromtól kezdve úgy nőttem fel, hogy édesapám mindig előrukkolt valami új, általa barkácsolt bútorral, mindent ő javított meg otthon, és csak nagyon ritka, súlyosabb esetekben fordult meg nálunk szerelő. Készített nekem íróasztalt, könyvespolcot, anyunak, és aztán nekem is egy ruhásszekrényt, egy időben a spájzunk átalakult anyu üvegfestő műhelyévé, szóval nem nagyon volt olyan dolog, amit hogyha mi kitaláltunk, ne valósította volna meg. Arra határozottan emlékszem, hogy minden barkácsolást tervezések, rajzok, elképesztően precíz mérések, illesztések kísértek, a végeredmény pedig mindig szuper lett.

Krisztián is szeretett egy időben a korábbi albérleteinkben ezt-azt megvalósítani, de rendszerint a nagyon kicsi hely, illetve éppen az albérlet átmeneti mivolta miatt nem tett beléjük túl sok energiát, mert állandóan költöztünk, a bútorokat szét és össze kellett folyton szerelni, és persze mindig változtak a rendelkezésünkre álló helyek méretei is, ahova ezeket a dolgokat tehettük volna.
Na de most! Ugyebár van nekünk egy két férőhelyes garázsunk. Pontosabban minden másnak használjuk, csak garázsnak nem. Főleg raktár és Krisztián műhelye lett. Hétvégente hosszú-hosszú esti órákra kimegy "garázsjáratra", ahogy mi szoktuk mondani, a hangszórókból üvölt a zene, és jó sokszor rajtakaptam már, hogy amikor azt hiszi, nem bukik le, énekel és/vagy táncol. :) Eközben pedig egyre szebb és klasszabb dolgok kerülnek ki a keze alól. Korábban már mutattam, hogy a vendégház felújításakor a mosogató alatti szekrényt kukapozitívvá nyilvánítottuk, ezért ő maga épített alá egy másikat, csinált a csúnya kék műanyag hordó helyett fából vízgyűjtőt az ereszcsatorna alá, az ékszerkészítő kellékeimnek és a hivatalos papíros mappáknak a kisszobába fali polcot. De a két kedvencem a hálószobai könyvespolc, ami akáckaró akácoszlop (pardon, igazából már ezer éve ki vagyok okosítva, mi a különbség a karó és az oszlop között, de rendszerint a homályba vész) lábakon áll, valamint egy édes kis sámli, amit a napokban mutatott meg (bár az még festés előtt áll, de nem bírtam ki, hogy ne fotózzam le, egy konyhai kísérletemhez úgyis kellett készítenem egy fotót, és a kis sámli tökéletesnek bizonyult a mellékszereplői alakításhoz).

Hogy a sámlin lévő pohárban mi van, és mi lesz belőle, az pedig a következő bejegyzés témája lesz. :)

ui: a könyvespolcon lévő maci 36 éves és nem az enyém ;)

2014. április 10., csütörtök

Csibefutam

Jelentem, öt csibénk van most összesen! Elég vegyes a társaság, mert ugye két fészekből jöttek, ráadásul a legidősebb és a legfiatalabb között 5 nap eltérés van, ami méretben azért meglátszik, de egyelőre úgy tűnik, mindenki jól van. :) Három csibét ki kellett vennünk az anyjuk alól, mert még bőszen költi a többi tojást, amik majd csak 10 nap múlva várhatóak kb, így nem igazán foglalkozott a pici jövevényekkel (ugye azért van ez, mert ezek a csibék pont abból a pár megmaradt tojásból keltek ki, amiket a többi tyúk szétvert, és csak betettük a kotlós alá a többi új tojása közé próbából).
A legfiatalabbnak segítségre volt szüksége, ugyanis 24 órán keresztül semmire se jutott a tojás feltörésével, gyanítom, azt a kis lukat is az anyja kocogtatta csak rá, mert az meg pont a pici fenekénél volt, így nem volt esélye továbbtörni magának, úgyhogy nagyon óvatosan, apránként haladva fejtegettem le róla a héjat, nagyon vigyázva, hogy a hártyát ne szakítsam fel, nehogy a pici sérüljön és vérezzen. Kellett neki másfél nap, mire rendesen magához tért már és próbált talpra is állni, úgyhogy őt csak 2 nap múlva raktuk át a nevelőmamájához, és még így is nagyon igyekeznie kell, hogy behozza a lemaradást, de úgy vettem észre, nagy benne az élni akarás, és minden erejével azon van, hogy felzárkózzon. :)
Sajnos jobb képet nem tudok hozni az egész bandáról egyszerre, mert az anyjuk nagyon védi őket, úgyhogy ha közelítek, akkor azonnal elrejti őket maga alá. :) Viszont ma reggel már láthattam, ahogy csipegetnek és isznak a kicsikék is, nagyon ügyesen tanítgatja őket a tyúk. A másik pedig így most már nyugodtan tud megint a keltetésre koncentrálni, és csak napi kétszer zavarom meg, mert magától nem hajlandó leszállni a tojásokról se enni, se inni, úgyhogy ilyenkor én leveszem, odarakom a kajás tálca elé, és ha finoman átfogom a szárnyainál, akkor hajlandó enni. De nem bánom, a lényeg az, hogy jó kotlós. :)

2014. április 4., péntek

Veteményeskert a célegyenesben

100 négyzetméter... Az pontosan az eddigi albérleteim alapterületének a duplája, van, aminek a háromszorosa. Lovas pályán ez körülbelül egy kis kör lovaglására elegendő terület. Nagyjából akkora, mint a házunk alapterülete. Sorolhatnám még az összehasonlításokat, de a fasorban se lennék vele, mert a 100 négyzetméternyi területet, amit már tavaly kinéztünk magunknak, hogy idéntől itt fogjuk a veteményezést űzni, ekézés után rotakapálni, kigazolni, átgereblyézni, megint kigazolni, megint elegyengetni gereblyével, az semmihez sem hasonlítható. Az első nap ilyen gondolatok cikáztak a fejünkben: jó lesz nekünk az osanos zöldség/nevelek mindent balkonládában/ki volt az az idióta, aki ide találta ki a kertet/nem csinálom tovább/na még egy kicsit/nem, ezzel sose leszünk kész/hazaakarokmennniiiiiii.
Magyarország taracknépességének a 95%-a nálunk él, ezt már bizton állíthatom. Ja, és mondtam már, hogy a szántás felszínre hozott egy csomó szőlőt?! Igen, karomnyi vastagokat. Nem, nem tudta kihúzni a földből a traktor. Szóval ilyen fincsiségek szomorították a délutánjainkat, amikor munka után még nekiálltunk a látszólag lehetetlen küldetésnek
Azonban a második nap végén elértük a mélypontot, és onnantól valahogy újult lendülettel vágtunk bele, aminek az eredményét itt láthatjátok a kezdetektől:
Hétvégén szeretném befejezni az ágyások kialakítását. Kísérleti jelleggel az egyiket sima szénahulladékkal takartam, amit a szénatároló szín környékéről gereblyéztem össze, a második a lóetető körüli, egész télen az időjárásnak kitett, valamint a lovak által meglehetősen megtrágyázott szénaadagot kapta meg, a harmadik pedig sima szalmát. A többire is mind lótrágyás szénamaradék fog kerülni, abból van a legtöbb, és szerintem nagyon jól fog jönni a talajnak egy kis trágyázás ilyen formán. A kép kicsit csalóka, és bár az eredeti tervrajzhoz képest kevesebb ágyásunk lesz, azért még így is bőven elég lesz, viszont az uborkáról lemondok, és talán a cukkiniről is, bár azon még nagyon agyalok, hogy hova rakhatnám, ugyanis nyáron imádom fogyasztani. A legtöbb helyet a paradicsomok fogják kapni, kézen fogva a sárgarépákkal, aztán lesz egy ágyása a paprikáknak, a hagymáknak, a céklának, illetve lesz még retek és fűszernövények is.

Biztos fogok még fázisfotókat hozni, hiszen szeretném megörökíteni a frissen elkészült összes ágyást, valamint még kapni fog egy körbekerítést, ugyanis ma is épp kint voltam gazolni, és ahogy a hátam mögötti lucernaföldre néztem, egy őzikével találtam szemben magam. Nem is tudom, melyikőnk illetődött meg jobban, minden esetre ő gyorsan elszelelt. Szerintem nem lehetett köztünk több 20 méternél. :)

Breaking news!

Jól meglepett minket az egyik japán-krédli csirkénk, ugyanis a semmiből egyszer csak két kis csibe csipogott alatta a tyúkólban, de az egész ólban nem volt előtte fészek, úgyhogy valahol észrevétlenül átvészelte a mama a 3 hét keltetési időt, és elbújtak ma az ólban. Hát, én át is teleportáltam őket az istállóba, ahol biztonságban, elzárva a többiek elől erősödhetnek, és ahol amúgy már ott van az egy hete elkotlott másik tyúkunk is. Alatta 15 tojás van, raktunk alá a nagyobb, barna tojócsirkéink tojásaiból is alá, nagyon kíváncsiak vagyunk, mi lesz a végeredmény.
Most még csak az egyik csöppséget tudtam lefotózni.
Ő az újdonsült mama.
A picik már minimum reggeli születésűek lehettek, mert teljesen száraz volt a kis tollazatuk, és amikor vittem ki nekik keményre főzött tojást, azt az anyjukat utánozva elkezdték csipegetni. Remélem, a vizet is meg fogják könnyen találni. Olyan megható őket nézegetni, és közben elborzaszt a tudat, hogy ilyen csöppségek százai kerülnek hamarosan Húsvét alkalmából családokhoz, ahol agyonnyúzzák őket, nem nekik való étellel próbálják meg etetni és végül szinte 90%-ban ugyanaz a vége: elpusztulnak a kis csöppségek. Volt olyan ismerősöm is régebben, akit kérve kértem, ne vigyen haza a gyerekinek csibét, mert nem lesz jó vége. Az őt nem érdekli, a gyerekeinek igenis látnia kell az ilyen kis állatkákat is, és ha úgy alakul, legalább a halált is látják a saját szemükkel. Ez az én akkori volt főnököm szájából jött ki, és csak az előbb említett ok miatt nem küldtem el melegebb éghajlatra.
Ő a másik kotlósunk, neki pont Húsvétra várhatóak a picik.

2014. április 3., csütörtök

Két vacsora a kamrából

Tegnap és ma is olyan gyors vacsorát dobtam össze, hogy igazából minden alapanyag volt hozzá, és általában mindig is szokott lenni. Előbbi inkább nekem, utóbbi pedig Krisznek kedvezett, de amiatt, hogy mind a kettő 20-30 perc alatt elkészült, én mindkét esetben jól jártam. Hétfő óta ugyanis minden délután, amikor az én drágaságom hazaér, még sötétedés előtt nekiesünk a veteményesnek és sziszifuszi harcot vívunk kapálunk, gereblyézünk, gyomlálunk, ezért estére mindketten kissé megviseletek vagyunk energiailag, örültem, hogy nem kell még órákat a konyhában is ácsorognom.

Tejszínes, kelbimbós spagetti baconnal
2-3 marék apró kelbimbó
olaj, só, bors
15 dkg bacon
2 dl (hab!!!)tejszín
szerecsendió
bazsalikom
parmezán

A kelbimbóval kezdtem: levágtam mindről a torzsáját, lehúztam a felső leveleit. Egy uzsonnás zacsiba beleraktam őket, öntettem bele egy kis olajat, szórtam bele sót és borsot, összefogtam a zacsi száját, és egyszerűen csak összeráztam a benne lévő dolgokat. Így fél perc alatt az olaj mindegyik zöldséget szép egyenletesen bevonta. 200 fokos előmelegített sütőbe sütőpapíron mentek be sülni, pirulni egy olyan 15 percre, ez alatt pont elkészül a tészta és a szósz is.
A tejszínt feltettem egy kis lábasban, hogy felforrjon és besűrűsödjön kicsit. Amikor ez megtörtént, szórtam bele reszelt parmezánt, szerecsendiót és a friss, cserepes bazsalikomomból is csíptem bele néhány levelet. Közben egy serpenyőben megpirítottam a baconszeleteket is.

Amikor megpirultak a kelbimbók, besűrűsödött a fűszeres tejszín, megfőtt a tészta, akkor egész egyszerűen az egészet összevegyítettem. Az eredeti recept írta azt is, hogy a tejszínbe reszeljünk egy kevés citromhéjat is. Ugyan követtem az utasítást, de ez a kis részlet végül nem nyerte el a tetszésünket, teljesen felesleges volt bele.

Jambalaya
1 csirkemell filé
1 arasznyi kolbász
3-4 szál újhagyma
1 kaliforniai paprika
2 marék fagyasztott zöldségmix
1 bögre rizs
2,5 bögre víz
só, bors

A csirkét felkockáztam, a kolbászt felkarikáztam, és egy lábasban olajon átpirítottam őket. Amikor a kolbász zsírja kicsit kiolvadt, beledobtam még az apróra vágott paprikát és újhagymát, az átöblített rizst, majd felöntöttem vízzel. Hozzáadtam a fűszereket, a fiókban még kallódott egy kis vegeta, már el akartam használni, úgyhogy ezt ki is pipálhattam. 20 perc alatt kis lángon készre főztem, amíg a rizs teljesen meg nem puhult. Az utolsó 5-7 percben még hozzáadtam a fagyasztott zöldségkeveréket is, amiben répa, borsó, kukorica van, majd fedő alatt az egészet készre pároltam.