Késő este megjött az éltető eső. Viszont egy életet el is vitt, az egyik csirkénk kimúlt. Kedves Mihály, vagy még esetleg akinek van ötlete: lehet tudni esetleg, mi vitte el? Reggel csak annyi tűnt fel, hogy nem jött oda enni, mint a többiek, hanem a vizes tál mellett gubbasztott, a fal felé fordulva. este ugyanígy találtam, bár amikor szórtam elé egy marék kukoricát, mintha próbált volna belőle csipegetni, de nem ment arrébb. Most későn kimentünk újra megnézni, akkor már valami fehér váladék jött a szájából, el volt borulva. Kivittük a többiek közül, de a szín alatt már 5 perce se volt hátra. Nekem olyan volt, mint ha a tüdejéből jött volna fel a folyadék, és abba fulladt volna bele... Megkérdeztük az embert, akitől vettük, ő még arra gyanakszik, hogy mivel ketreces tartásban voltak és nagyon intenzíven tojatták őket, hogy mostanra begyulladt a tojójárat és az ment rajta végig esetleg. Vagy az is előfordulhat, hogy a készülő vihar elől bementek a darazsak, és talán véletlenül felcsípett egyet földről.
Na, de hogy ne csak kesernyés hírek legyenek ebben a posztban, el szeretnék dicsekedni vele, hogy tegnap legalább fél év kihagyás után újra felültem Omárra edzeni. Még ősszel voltam kint vele terepen, meg Krisz is párszor ült rajta, de kifejezetten edzeni már nem is emlékszem, mikor sikerült. És ismét meg kell állapítanom, hogy ez a ló egy ZSENI! Ennyi kihagyás után szerintem fantasztikusabbat dolgoztunk együtt, mint legutoljára, amikor meg kifejezetten kondiban volt a teste is és az agya is.
Már megvan a tanyán a pályának a helye az egyik karámban, szerencsére ott csak gaz van és homok, így semmi értékes legelnivalót nem járunk ki, elég nagy ahhoz, hogy pár vágtaugrást egyenesen is lehessen haladni, és a rövid falon sem kell hajtűkanyart venni. Plusz van egy hatalmas oszlop is a területen, ahova télen ha jól viselkedem, kapok egy szuper világítást, hogy ne kukk sötétben kelljen lovagolni.
Először csak futószáraztam Omárt, gondoltam, hogy ha van benne némi gőz, akkor azt inkább így engedje ki. Soha nincs egy rossz mozdulata sem, de nem szeretem, amikor nyeregből kell ezt lemeccsezni. A lónak is jó, ha kicsit szabadabban kiadhatja magából az energiát.
Nos, úgy ment, mint a nagykönyvben: elengedett lépés, rugalmas ügetés, és egyenletes tempójú vágta, egyre lejjebb rakott fejjel, lazán. Gyönyörködtem a látványban.
Aztán felültem, kicsit lépegettünk, majd elkezdtem lazítani. Lassan dolgoztam vele, mert szeretném, ha újra jól kiépüljenek a hátizmai, a nyakizmai, és még csak véletlenül sem szeretném, hogy ha meghúzódna neki itt-ott, ráadásul agyilag is maximálisan rám figyelt, nem volt értelme a különösebb korrigálásoknak.
Ügetésben is nagyon szuper volt, de vágtában meg már az első körtől kezdve olyan szépen, elengedetten ment előre, hogy egy igazi élménylovaglás volt. Nem is kértem ettől többet nála így elsőre, ez így volt tökéletes.
Ma meg annyira lógott az eső lába, hogy csak futószárazni vittem ki, nyereg nélkül, hogy ha a nyakunkba szakadna az ég, ne ázzon el minden. Úgy tűnik, sikerült egy tanítványt is "szerezni", hétvégén jön a hölgy hozzánk, úgyhogy Omár most már megmutathatja oktatólói vénáját is. :)
Ha minden igaz, sikerült róla feltöltenem a mai videót, ami itt, lejjebb látható.
Na, de hogy ne csak kesernyés hírek legyenek ebben a posztban, el szeretnék dicsekedni vele, hogy tegnap legalább fél év kihagyás után újra felültem Omárra edzeni. Még ősszel voltam kint vele terepen, meg Krisz is párszor ült rajta, de kifejezetten edzeni már nem is emlékszem, mikor sikerült. És ismét meg kell állapítanom, hogy ez a ló egy ZSENI! Ennyi kihagyás után szerintem fantasztikusabbat dolgoztunk együtt, mint legutoljára, amikor meg kifejezetten kondiban volt a teste is és az agya is.
Már megvan a tanyán a pályának a helye az egyik karámban, szerencsére ott csak gaz van és homok, így semmi értékes legelnivalót nem járunk ki, elég nagy ahhoz, hogy pár vágtaugrást egyenesen is lehessen haladni, és a rövid falon sem kell hajtűkanyart venni. Plusz van egy hatalmas oszlop is a területen, ahova télen ha jól viselkedem, kapok egy szuper világítást, hogy ne kukk sötétben kelljen lovagolni.
Először csak futószáraztam Omárt, gondoltam, hogy ha van benne némi gőz, akkor azt inkább így engedje ki. Soha nincs egy rossz mozdulata sem, de nem szeretem, amikor nyeregből kell ezt lemeccsezni. A lónak is jó, ha kicsit szabadabban kiadhatja magából az energiát.
Nos, úgy ment, mint a nagykönyvben: elengedett lépés, rugalmas ügetés, és egyenletes tempójú vágta, egyre lejjebb rakott fejjel, lazán. Gyönyörködtem a látványban.
Aztán felültem, kicsit lépegettünk, majd elkezdtem lazítani. Lassan dolgoztam vele, mert szeretném, ha újra jól kiépüljenek a hátizmai, a nyakizmai, és még csak véletlenül sem szeretném, hogy ha meghúzódna neki itt-ott, ráadásul agyilag is maximálisan rám figyelt, nem volt értelme a különösebb korrigálásoknak.
Ügetésben is nagyon szuper volt, de vágtában meg már az első körtől kezdve olyan szépen, elengedetten ment előre, hogy egy igazi élménylovaglás volt. Nem is kértem ettől többet nála így elsőre, ez így volt tökéletes.
Ma meg annyira lógott az eső lába, hogy csak futószárazni vittem ki, nyereg nélkül, hogy ha a nyakunkba szakadna az ég, ne ázzon el minden. Úgy tűnik, sikerült egy tanítványt is "szerezni", hétvégén jön a hölgy hozzánk, úgyhogy Omár most már megmutathatja oktatólói vénáját is. :)
Ha minden igaz, sikerült róla feltöltenem a mai videót, ami itt, lejjebb látható.
9 megjegyzés:
ó, szegény pipi:(
Mivel letojt tyúkok, ezért a korábbi tartásmódra vannak még most is berendezkedve. Első olvasatra gyomorhurutot vélek megjelenni. Nem mondom, hogy nem fog a többi is lebetegedni. A kukorica durva kaja számukra. Nincsenek hozzászokva. Vegyes darát, tojótápot, takarmánymeszet keverj nekik össze. Az intenzív tojástermelésre szelektált állatok nem tudják egyről a kettőre váltani a korábbi tartási körülményektől. Lényeg a fokozatosság, főleg akkor, ha elvárjuk tőlük azt vagy ahoz hasonló termelést, mit korábban produkáltak. Adj nekik friss zöldet, sok vitamint és aprószemű kavicsot az emésztéshez. Korábban a dercés táp szinte feloldódott a begyben és zúzában ezért, nem is kaptak zúzóköveket a mindennapi táplálkozáshoz. A vitaminkészítményt (pld. Jolovit) kúraként add 5-6 napig. Almaecet nagyon jó hatással van nem csak a baromfira de más állatokra is.
Az ólba, ha nincs, készítsetek ülőrudakat, hogy azon éjszakázzanak. Elég 20 centire emelni a talajtól.
Egy kis olvasnivaló: http://www.agroline.hu/book/export/html/6260
Kikeltek a krédlik! :)
A szupervilágításhoz annyit, hogy lehet kapni az OBI-ban 10 wattos SMD-led reflektorokat jó áron.
É. M.
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat!
Nem szemes kukoricát kapnak, hanem darálva, a tápot fokozatosan, 2 hét alatt vontuk meg tőlük. Próbáltuk már, hogy apróra csipkedett tyúkhúrt meg füvet is bedobtunk az etetőjükbe, de nem igazán gerjedtek rá, inkább csak félredobálták. Jolovitot valószínűleg akkor mihamarabb megpróbáljuk beszerezni.
Világítás feltétlenül szükséges számukra? Van ablak az istállóban, nap közben van bent természetes fény, illetve ha a kiskutyák elkerülnek a tanyáról, akkor már szabadban fogjuk őket tartani, reményeink szerint éjszakára pedig majd visszamennek elülni az ólba. Rúdjuk van, de egyik sem használja, a tojódobozokban kuporognak, illetve összebújva 5-6-os csoportokban a szalmán.
2 hét nagyon kevés idő a "normális"hoz való szoktatásra. Ezek az állatok 18 hetes koruktól míg meg nem vettétek őket, ketrecben vagy bezsúfolva mélyalmon voltak. Hiába unijós a ketrec, attól még ketrec marad. Hiába az unijó állománysürűség előírása, bizony a gazdaságosság még előrébb való. Az "étrendjük" váltásához sokszor még egy hónap is kevés. Tapasztalatok szerint heti 20-25%-s váltás lenne a megfelelő. Az nem baj hogy nem eszik a zöldet ( majd rákapnak), viszont ne tépjétek össze, hanem csokorba kötve lógassátok fel nekik elérhető magasságba. A rudakat tegyétek le a földre vagy nagyon kis magasságba. (5-20 cm) Előbb-utóbb rúdtáncosok lesznek, már a rangsorvita miatt is. A győztes alszik magasabban. Amennyiben bőven van természetes fény, nem kell külön világítás.
Egy tipp: Olcsó vagy maradék főtt rizst szórj ki eléjük egy keveset.Amennyiben eszik, nyert ügyed van, mert a rizshez keverve szinte mindent felesznek. Én külön rizsnapokat tartok. Akkor már hajnalban késsel-villával, partedlivel felszerrelkezve várakoznak a kerítésnél törpéim.
É. M.
Jegyzem a dolgokat, és uramnak is megmutatom a jótanácsokat! :) Köszönjük szépen, jól jönnek!
Kedves Judit! Kapsz egy díjat tőlem, amiért ilyen szuper a blogod! Csak így tovább! :)
A díjról itt olvashatsz: http://eletespillecukor.blogspot.hu/2013/05/a-blog-elso-dija.html
És legyen mindig elég vizük!
Hát ez természetes és magától értetődő.
Megjegyzés küldése