Egy előző bejegyzésben már megmutattam a konyhánk egyik felét, de akkor most jöjjön a másik is. Mily meglepő, ez sincs még kész, a munkalap hetek óta várat magára, pedig azzal sokkal egységesebb lenne már az összkép. De egyelőre elférünk így is, szóval most nem is olyan sürgős a dolog.
Nagy szerencsénk volt, hogy a saját hűtőnk éppen befért, bár szerintem egy papírlap sem férne már el a plafon és a teteje között. Amit az öreg itt hagyott az annyira le van már harcolva, hogy azt majd maximum kutyakaja hűtőnek fogjuk használni. A fenyő komódot pedig a garázsban találtuk, szerszámos szekrényként tengette életét, de egy jó nagy takarítás, illetve csiszolás-átlakkozás után a konyhában az egyik kedvencünkké vált.
Az elválasztó falat pedig a saját kezűleg hímzett Házi Áldásunk díszíti, amit Krisztián születésnapjára készítettem. Életemben először fogtam hozzá a hímzésnek, de azt kell mondanom, hogy eddig aki látta, mindenkinek nagyon tetszett. Biztos volna rajta mit javítani, de első próbálkozásnak azt hiszem, jól sikerült. :)
1 megjegyzés:
Arra számítsatok, hogy a régi leharcolt hűtők és egyéb ilyen háztartási gépek zabálják az áramot, idővel mindenképpen jobb lecserélni energiatakarékosra:-)
Szebb lesz a havi számlátok:-)
Elnézést a kéretlen tanácsért, édesanyádat ismerem a gasztroblogjáról és a facebookról, szívesen olvasgatom tanyasi tapasztalataitokat, nagyon érdekes, nekem is ennyi idős gyerekeim vannak, akik szintén most próbálgatják az önálló életüket, azonkívül szeretem nézegetni a kutyáitokat, nagyon édesek + a lovadat, gyönyörű.
Szóval gratulálok, a városhoz képest sokkal izgalmasabb életetek van, de egyben nyugalmasabb is és egészségesebb is:-))))
Megjegyzés küldése