2013. május 1., szerda

Omár

Krisznek végre volt egy szabadnapja, úgyhogy felnyergelt Omárra és szépen hazalovagolt vele. Fel sem emeli a fejét a dús, hosszú zöld fűszálak közül, még a kutyák sem érdeklik, akik körbeugatják, mert az itteniek mostanában nem igazán láttak ilyet. Jó formában van a kisöreg, szépen ki van kerekedve, már csak a maradék téli bundájától kellene megszabadulnia, de szerintem majd valamelyik nap, ha időm lesz, kezelésbe veszem. :)
A másik ló Kaján, ő Zsoló lova, sajnos nem az enyém, és nem is marad itt nálunk, úgyhogy nagyon jó lenne mihamarabb valami lóállathoz hozzájutni, aki társasága lenne Omárnak, és én is tudnék vele foglalkozni. Sajnos, akit eddig lovagoltam, őt a gazdája nem járult hozzá, hogy áthozzuk, úgyhogy megint egy lóval nőtt azon listám, amelyen a megkedvelt és végül "elveszített" lovak sorakoznak immáron 12 éve. De mint mindennek, annak is eljön egyszer az ideje, hogy a saját lovamat nyergelem fel és ülök fel a hátára. Remélem. :)
Visszafelé én lovagoltam Kajánon. Nagyon jóleső volt :)

1 megjegyzés:

Ágnes írta...

Szia! A National Geography egyik lovas filmjében láttam, hogy odaát a vad musztángokat befogják karámokba (ezres nagyságrend!) és várják, hogy végre valaki hazavigye őket! Ingyé... ;) Csak ugye az útiköltség.