Sűrű nap

Az 1 hónap alatt, mióta itt lakunk, még egyszer sem fordult elő olyan, hogy lassan és eseménytelenül telt volna egy nap. Most sem volt ez másként.

Ma reggel ráadásul Krisznek 7-kor kellett kelni, úgyhogy én sem tétlenkedtem, fél 9-kor már lovon ültem. Előtte persze elrendeztem a csirkéket, meg a kiskutyákat. Szeretem a napot lovaglással indítani. Még nincs olyan nagyon meleg sem, én is friss vagyok agyilag és fizikailag is, valamint ha már a nap elején "letudom", akkor véletlenül sincs az, hogy a sok tennivaló miatt már nem jut rá idő.

Egészen felismerhetővé tapostuk már ki a járást a kijelölt pályánkon, most már csak a gazt kellene középen felszámolni, mert az elég magasra nőtt és zavaró.

2 napja beköltözött hozzánk végre az egyik kamasz közép-ázsiai szuka, akit még tavaly foglaltunk le ópusztaszeri barátainknál. Amíg telt-múlt az idő, a kis pöttöm megnőtt, időközben elcsavargott otthonról 2 napra a legnagyobb, márciusi hóban, de senki sem tudja, hogyan, akkor haza is ért, mint ha mi sem történt volna. Közel 6 hónaposan viszont most már a mi tanyánk lakója lett Csutak. Nagyon kemény security válik belőle hamarosan, főleg, ha itt lesz Abszint is, aki mellett biztos, hogy nagyon megnő az önbizalma.

Helyes kutya nagyon, de amikor valami zajt hall, úgy kihúzza és mutatja magát, hogy öröm nézni. Lassan az itteni falkában is elfoglalja a helyét. Lunával még vannak kisebb viták, de ma már talán eljutottak arra a szintre, hogy most már kizárólag Lunán múlik a haverság. Ő meg azt azért nem szokta elsietni, de az újoncka már próbált vele ma játszani, és meg is adta magát egyszer-kétszer, ha úgy alakult.

Nap közben a szokásos menetrend szerint megint kiengedtem a kis ovisokat a szín alá, hogy kedvükre hancúrozzanak a szalmában. Imádják, ilyenkor alaposan kitombolják magukat. Nagyon tündériek, és lassan meg is fogyatkoznak, ahogy szép lassan megtalálják az új gazdáikat.

Ezután a csirkéknél rendet tettem: összehúztam a szalmát, mert szanaszét kapirgálták már, még az etetőikbe is jutott. Összeszedtem a napi tojásadagot, és ha már ott voltam, le lettek tesztelve, hogy vajon szeretik-e a salátát? Már egy ideje a hűtőben szomorkodott egy jégsaláta, mi már nem akartuk megenni. És láss csodát, teljesen bepörögtek rá, és hatalmas örömmel megették az összes eléjük szórt levelet! Dobálták, a csőrükbe fogva elszaladtak vele, csipkedték. Nagyon elvoltak vele.

Közben egy nagyon gyors, de annál finomabb ebédet sikerült összeütnöm. Spagettit főztem ki, mártásnak pedig olajon megfonnyasztottam némi bazsalikomot, megpirítottam 15 dkg sonkát, belemorzsoltam egy kevés kecskesajtot (hú, volt ám illata!), és egy egészen pici tejszínt adtam az egészhez, amihez még ment só, bors, szerecsendió és oregánó. A kifőtt tésztára ezt az egészet ráöntöttem, még a tűzön átforgattam, és amikor jó meleg volt mindenhol, akkor ráütöttem egy tojást is, ami jól besűrítette. Nos, azt kell mondjam, hogy isteni lett. El is fogyott, pedig azt hittem, sikerült két napi adagot megfőznöm. :)

Mire kettőt pislogtam, már itt is volt a délután, és megérkezett két lóval a faluból egy bácsi, aki a leendő konyhakertünk helyét jött felszántani. A kisöreg jött, intézkedett, kifogta a kocsi elől a lovakat, át az eke elé, közben Krisz is hazajött, úgyhogy pontosan kimértük, hogy mettől meddig legyen felszántva, s már kezdett is bele a munkába. Öröm volt nézni, ahogy sávonként haladva egyre nő a kert területe. A lovak - egy 18 éves és egy 3 éves - a legnagyobb együttműködésben dolgoztak, egy rossz szava nem lehetett rájuk az embernek. Omár persze mindezt a lehető legközelebbről követte nyomon, és mikor a két dolgos ló végzett a munkával és megindultak hazafelé, ő helyettük is meghempergőzött, mint aki nagyon elfáradt még a nézésükben is. :)