Nagy sürgés-forgás volt nálunk a hétvégén. Szombaton nagy rendrakás és takarítás, illetve tűzrakóhely kiépítés volt nálunk az elsődleges program. Anyák napja alkalmából vasárnapra látogatóba vártuk anyukáinkat, hogy együtt töltsük ezt a napot.
Némi baráti segítséggel sikerült hegesztéssel megjavítani a külső, kétszárnyú kaput, ami eddig félig le volt szakadva (most már 1 ujjal is lehet ki-becsukni), illetve szükségünk volt egy nagyon szuper bográcsállványra, ami elég magasan van, és elforgatható a tűz felől. Ehhez is hegesztésre volt szükség. És természetesen még tűzrakó helyünk sem volt, úgyhogy téglából azt is ki kellett még rakni. A kerti bútorok már egy ideje itt vannak nálunk, most már csak egy gyors áttörölgetés kellett nekik, meg kitalálni, hogy hova kerüljenek.
Először "anyósom", Krisz édesanyja érkezett meg, aki vonattal jött, majd dél körül anyu, apa és Manó, egy nagyon kedves barátunk is befutott a csurig megpakolt és felmálházott régi kis Ford Escortunkkal. Volt még náluk egy halom dobozom, meg egyéb holmim, amiket utánam hoztak, szóval most megint van egy kupac, aminek valami helyet kellene varázsolnom. Viszont lehozták a biciklimet is, ami ugyan városi közlekedésre alkalmas inkább, de valamikor kipróbálom a hátsó homokutat is, hátha be tudnék vele tekerni a faluba.
Neki is láttunk az ebéd elkészítéséhez. Bográcsban főtt gulyás volt a terv. A zöldségeket már előkészítettük előre, már csak a húst kellett felvágni, tüzet rakni, és 2 óra elteltével már az isteni finom ebédet kanalaztuk családi körben. De amíg az el nem készült, addig se tétlenkedtünk. Manó és apa is felültek Omárra
futószáron. Jó érzés volt látni rajtuk, hogy kezdik kapiskálni: mit szeretek ebben én már több, mint 10 éve bolondulásig. Omár nagyon-nagyon klassz volt, egy rossz mozdulata sem volt, pedig most azért a téli pihenő óta nem sokszor volt még lemozgatva. Hagyta, hogy végigbogarásszuk, ügetésben is nagyon óvatosan, kicsiket lépett, végül flegma pofával tolta be a jutalomrépákat és almákat amit a rajongói körétől kapott nem kis mennyiségben. :)
Később kis családunknak megmutattuk a kutyaóvodát is. Mondanom sem kell, oda meg vissza voltak a kis apróságoktól, akiket ki is engedtünk, és egyből bele vetették magukat a szalmakupacba a szín alatt, és mint a gyerekek a játszótéren, ott rosszalkodtak teljes elégedettségben. Luna persze hozta a formáját és amint csak ránézett az egyik kölyök, már vicsorogva, morogva, undorral a képén fordult el. A mi kis Albánkat persze nem átallotta móresre tanítani, konkrétan az egész orrát bekapta nevelési célzattal.
Nagyon szuper nap volt, boldogak vagyunk, hogy végre könnyebben és többször meg tudjuk majd szervezni ezeket a családi találkozókat, mint eddig, mert később akár itt is tudnak a vendégházban aludni, nem kell majd reggel-este utazni sem. Szerintem kellemes fáradtsággal zárta mindenki a napot. Valahogy így:
4 megjegyzés:
Még egyszer nagyon-nagyon köszönjük, isteni volt! Én a magam részéről hazafelé aludtam egy rövidecskét az autóban, annyira kiszívott a levegő, de a többiek sem voltak másként. Még szerencse, hogy apád nem aludt be a volánnál:)
Sok ismétlést kíván ez a hétvége ;)
Mikor, mikor?? :)
csak nézd meg az adatlapomon(Márta Alice Sz)..Fbookoson..hogy mi milyen tégla-tűzhelyet raktunk..a lényeg benne az..hogy az első sor téglát élével besüllyesztettük a földbe..igy ezen áll majd a körkörös tákolmány(ez egy alap..ami nem engedi eső alkalmával elsüllyedni..)..csak szárazon van felrakva..kis légrésekkel,hogy a tűz kapjon levegőt!
Megjegyzés küldése