A minap éppen mentem ki a kertbe, hogy a hétágra sütő napra végre kiteregethessek. Fordultam kettőt-hármat, és mire a csap mellé érek, látom, hogy Csutak az egyik vödörnél matat előreszegezett fülekkel. Odamegyek, és mit látok? Egy fiatalabb madárka ücsörög a vödör szélén, és hiába bökdöste a kutya az orrával, ő bizony egy tapodtat sem ment arrébb. Gyanús volt, azt gondoltam, hogy talán megsérült, vagy hasonló, de féltettem az életét, mert a hatalmas kamasz közép-ázsiai nem riad vissza attól, hogy levadássza, ezért megpróbáltam megfogni, de abban a pillanatban, hogy a markom a lábára kulcsolódott, éktelen visításba kezdett és kivergődte magát a kezemből. Bebújt az egyik bokor tövébe, és onnan nézett körbe körülbelül 1 órán keresztül. Valószínűleg semmi baja nem volt, és mivel a fején még látszódtak a kis tollpihék, gondoltam, hogy most tanulnak repülni, és kifáradt. Igazam lehetett, mert délutánra már sehol sem volt, és a tető környékén is abbamaradt a nagy madárricsaj, úgyhogy gondolom, hogy mindenki lenyugodott :)
2 megjegyzés:
De helyes :) biztosam baba volt még! Reménykedek, hogyha végre lesz egy kis élet az udvarban, akkor galambokon kívül más madárkák is jönnek majd hozzánk. Persze a kolibriket is alig várom!
Madáreleséget szórjatok ki, hátha az odacsábítja majd a többit is :)
Megjegyzés küldése