Van az udvarunkon egy elég nagy bokrunk, amin nyáron gyönyörű vadrózsák nyíltak, most pedig rengeteg piros csipkebogyó vár arra, hogy valamilyen formában feldolgozzam. Hallottam, hogy szörpöt és lekvárt nem túl szerencsés otthon készíteni belőle, mert tele van a belseje apró szálkás szőrszálhoz hasonlító magokkal, amik aztán a fogyasztáskor elképesztően tudják irritálni az ember nyelőcsövét, ráadásul nagyon macerás a magozás, passzírozás, stb. Plusz, hogyha felfőzném, oda lenne a rengeteg mennyiségben benne található C-vitamin is. Ezért aztán maradtam az egyszerű és nagyszerű szárításnál, hogy alkalomadtán teát ihassunk belőle.
Nem mondhatnám, hogy könnyen adja magát ez a természetes immunerősítő, mert már a bokorról való szedés közben is megszámlálhatatlan apró tüske fúródott a kezembe, és amelyik bogyó szétpréselődött a kezemben, még az sem kegyelmezett, és a benne található kis szálkák is beleálltak. Kesztyűt nem akarta húzni, mert akkor még annyira sem érzem a bogyó tapintását, és akkor tuti, hogy fülig csipkebogyós lettem volna.
Szedés után körömvágó ollóval lecsipkedtem mindkét végét, majd egy lapos aljú szűrőbe raktam, és a sparhelt melege mellett száradtak ráncosra. Megpróbálom csatos üvegben eltárolni, remélem, nem penészedik meg, bár szerintem jó sokáig száradtak, elvileg nem lehet gond.
4 megjegyzés:
Paszírozd át paradicsompaszírozón. ragd a trüsmőt egy vagy két frottír zokniba és hagyd, hogy magától csepegjen le.. Időnként csavarással élénkítsd a folyamatot. A kipaszírozott levet szintén zoknikon szűrd át.Az apró kis szőrikék maradnak a zokniban, csak a finomság csepereg a tálkába. A nyert anyagot már úgy használhatod fel ahogy akarod.
hali:Éder Mihály
No nézd csak, ezeket kaptam, idemásolom:
"A technológia macerás, de ha ki szeretné próbálni, akkor írom.
A leszedett bogyók feketére száradt virágmaradványait egyenként lefaragom, az esetleges szármaradványokkal együtt. A bogyókat megmosom és főni teszem annyi vízbe amennyi ellepi. Ezzel nagyjából lelőttem a C-vitamint, de más megoldást nem tudok.A puhára főtt csipkebogyókat nagyon sűrű szitán áttöröm. Az így nyert krémet felfőzőm és tetszés szerinti mennyiségű cukorral, vagy más édesítővel édesítem. ( Rendszerint 1 kg csipkebogyó krémhez 0,4-0,5 kg cukrot tettem. Tiszta forró üvegekbe töltöm és száraz dunsztba teszem.
(Én olyan régi paradicsom passzírizót használok, aminek a fémszűrőjét sűrű fémszitával helyettesítettük.Lehet használni sűrű szövésű, lószőrből készült szitát is, de akkor kötelező a védőkesztyű, mert borzalmasan szúr. )A lényeg az, hogy ne sok vízbe főzzük a szemeket, mert akkor híg lesz a passzírozott krém, sokat kell főzni, míg elpárolog belőle a víz és a vitaminoknak végképp lőttek. Mifelénk a kényelmes háziasszonyok a csipkebogyó krémet készen megveszik a piacon és csak a művelet végét végzik el otthon."
Az előző kapcsán ezt is kaptam neked :) lehet érdemes vele vesződni, ha van türelmed:
"A hecserli lekvár receptjének írása közben /alatt / után, eszembe jutott, hogy milyen fincsi tud lenni a hecserli-bor, amit a székelyek csigernek neveznek, a románok cidru-nak és az angolok cider-nek. Sajnos, viszi a vérnyomást az egekbe és ezért csak ábrándozni tudok róla. Az elkészítése sokkal egyszerűbb, mit a lekváré.
Egy kg ( virágmaradványtól és szártól ) megtisztított, megmosott és félbevágott csipkebogyót megfelelő űrtartalmú ( k.b. 10 literes ) üvegballonba teszünk, szórunk rá 200 g cukrot és leforrázzuk 3 l felforralt vízzel. Miután a ballon tartalma szoba- hőmérsékletűre lehűl, szórunk bele pici élesztőt, hogy az erjedést beindítsa. Ez után 1 kg cukorból és 1,8 l vízből szirupot készítünk, amit szintén szoba-hőmérsékletűre hűtünk és a ballonba apránként betöltünk.
FONTOS!
1) az üveget úgynevezett hattyúnyakkal légmentesen zárjuk le, ami parafadugón átvezetett görbe üvegcső és amiben a vízoszlop zárja el a belső teret a külvilágtól úgy, hogy a ballonból gáz távozhat, de kintről levegő nem hatolhat be.
2) a ballon állandó szobahőmérsékleten legyen ( k.b. 20 fok ) a forrás teljes ideje alatt. A forrás pár hétig tart. Akkor van vége, mikor a hattyúnyakban a víz már nem kotyog. Előbb egy tiszta ballonba kell leszűrni a bort, majd letisztulás után üvegekbe kell tölteni és légmentesen lezárni."
A hecsedlilekvárt nem a C-vitamin tartalmáért szeretjük, (ahogyan a többi lekvárt sem) hanem a különleges ízéért,zamatáért...
Érdemes vele bajlódni, mert ez az íz nem hasonlít semmire. :)
A csipkebogyóteát sem szabad főzi, csak langyos vízben kell áztatni néhány órát
De C-vitamin annyiféle zöldségben, gyümölcsben van, igazán könnyű pótolni, elég egy erős paprika naponta :)
Megjegyzés küldése