A border collie
Sokan tudják, hogy ez a fajta a legokosabb, legjobban tanítható a kutyák között. Ehhez kétség sem fér, ha az ember találkozik egy példánnyal, aki igazán összhangban van a gazdájával.
Ez a közepes termetű pásztorkutya Anglia és Skócia határvidékéről származik, és a nyáj őrzésére, terelésére tenyésztették ki. Könnyen és szívesen tanul, gyors és atletikus, és bár a gazdája utasításait azonnal teljesíti, mégis képes az önálló munkavégzésre is.
Jómagam 4 éve vagyok boldog tulajdonosa egy szuka bordernek, és bátran kijelenthetem, hogy mióta Ő is a család tagja, azóta teljesen átformálódott az életünk. Az áldozathozatal kellemetlen érzése nélkül alakítjuk úgy bármilyen programunkat, utazásunkat, sőt, költözésünket is, hogy maximálisan figyelembe vesszük az ő szükségleteit, sok esetben pedig kifejezetten hozzá igazítjuk a mindennapi dolgainkat. Amit nagyon sokan nem tudnak, vagy nem hajlandóak tudomásul venni a borderekről, hogy elképesztően nagy a mozgás- ÉS a szellemi foglalkoztatás iránti igényük. Nem egy és nem két olyan esetet ismerek, amikor a tulajdonos úgy tartja magánál a kutyát, hogy „van nagy kertünk, elvan ott, nem kell vele foglalkozni”. Bármennyire is szereti az ilyen ember a kutyáját, mégis boldogtalanná teszi ezzel. A minimális mozgása egy ilyen fajtának a napi 3-4 óra lenne, amiben legalább 1 órányi agyi aktivitást igénylő foglalkozás is van.
Hogy miért ideális lovas mellé a border? Mert ha már stabilan tud a behívásnak engedni, akkor nyugodt szívvel kivihetjük magunkkal terepre, s mivel nem vadászkutya, nem kell attól tartani, hogy egy felbukkanó vad után iramodik. Bírja a tempót (persze nyáron rá is fokozottan figyelni kell, én például rendszeresen viszek magammal egy liter vizet, amit több részletben adok oda neki, és ha látom, hogy elfáradt a hőségben, hagyom egy kicsit árnyékban pihenni), nagyon könnyen megtanítható neki, hogy ne a lovak lába alatt futkározzon. Ugyanakkor egy pályán való edzést is türelemmel végig ül a pálya szélén, vagy a lovardában elfoglalja magát: nézelődik, játszik a többi kutyával vagy a többi lovas vendégtől begyűjti a neki járó simogatásokat. Sok versenyző a versenyre is magával viszi ezt a nagyszerű társat, így azzal sem kell bajlódni, hogy a verseny ideje alatt hol legyen elhelyezve felügyelet alatt.
Ha már biztosan és jó ideje tudjuk, hogy a border collie mellett döntöttünk, akkor nagyon alaposan járjuk körbe a tenyészeteket. Hazánkban sajnos egyre több a fajtát szaporító, őket messzire kerüljük el, mert bár nagyon kecsegtető áron árulják a kölyköket, a szukák a legtöbb esetben minden tüzeléskor fedeztetve vannak, a kölykök pedig több genetikai betegségtől is szenvedhetnek. Legnagyobb ellenségük a diszplázia, mely lételemüket, a mozgást teszi fájdalmassá.
Továbbá nem árt eldönteni, milyen irányt szeretnénk venni: ha terelésre is szeretnénk vinni, akkor kifejezetten munka vonalú tenyésztésből válasszunk, mert a hobbi célra lehozott almok közül nem biztos, hogy olyan kutyát tudunk kiválasztani, ami alkalmas lenne rá, viszont kiválóak a többi kutyás sportra (pl. frizbi, agility, dogdancing, flyball) és a lovas ember mindennapi életébe is remekül beleillik.
Számomra a legjobb választás volt, hogy a mostani kutyám mellett döntöttem, el sem tudnék képzelni ideálisabb négylábú társat, ugyanakkor azt mondom, hogy nem való mindenkinek ez a fajta! Ha nem tudod minden nap kellően lemozgatni (fagyban, hóban és esőben is), eleget törődni vele, új dolgokat tanítani neki, a barátodként bánni vele, akkor kérlek, ne engedj a divatnak, és ne a border collie-t válaszd kutyádul, ugyanis teljesen igaz az a mondás, hogy ez a fajta nem kutya, hanem border collie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése