2013. október 21. és november 3. között Kecskeméten valamennyi állatorvosi rendelőben ivartalanítási akciót tartanak. Kapva kaptunk is az alkalmon, és kedden elvittem a két macskaságot, Hubát és Szamócát a Pet City-be. 5 évvel ezelőtt Pixit is itt ivartalanítottuk, úgyhogy nyugodt szívvel bíztam a dokira a két rosszcsontot is. Az odafele út nem volt teljesen zökkenőmentes, mert macskaszállító doboz híján egy nagyobb kartondoboz jutott nekik, amit feltett szándékuk volt belülről atomokra cincálni, hogy valahol kibújhassanak.
A rendelőbe beérve először Szamika kapta meg az altató injekciót, nagyjából 2 percen belül már "belső utazáson" vett részt, el is vitte hamar az asszisztens a műtőbe. Addig Hubát kivettem a dobozból, ölbe vettem, aki erre úgy lenyugodott, hogy az új hely, az új szagok és új zajok ellenére a legnagyobb boldogsággal dögönyözött é dorombolt. Meg is jegyezte az asszisztens, amikor jött hozzá is, hogy beadja a szurit, hogy itt bizony még nem igen hallottak macska dorombolást. :)
A két cicc összesen talán 15 perc alatt kész is volt, vihettem haza az alvó rongybabákat. Az első napot és éjszakát velünk töltötték bent, a házban felügyelet alatt. Huba 2-3 óra alatt magához tért, de Szami csak hajnalban ébredt fel, akkor viszont már úgy viselkedett, mint aki nem egy hasi műtéten esett át, ugyanis a legnagyobb természetességgel és a legkisebb fájdalmat sem mutatva ugrándozott bútorról bútorra.
Viszont mivel nap közben nagy buzgóságában leszedte a kötést magáról, és az egyik külső varratot kitépte, így ráraktam a dokitól kapott parabola gallért, de azzal közlekedve enyhén szólva is önveszélyes volt, ezért előkotortam egy fél pár régi térdzoknimat, levágtam a lábfej részt, 4 lyukat vágtam a négy lábikónak, és megpróbáltuk beleszuszakolni őmacskaságát a kényszerzokniba. Azt hiszem, a képek önmagukért beszélnek. :D
5 megjegyzés:
Te meglépted azt, amit én a Mózsijaimmal nem mertem. El is tűntek. Néha az ember nem tudja mikor tesz rosszat vagy jót?
Nekem mindig is egyértelmű volt, hogy az ivartalanítás része a felelős állattartásnak. Egyrészt a lány macskám ne jöjjön haza még 1 éves kora előtt, és azután pedig minden évben egy alom macskával, akiknek nem tudom biztosítani az életet, másrészt az én kandúrom se járjon el más, ivartalaníttatlan nőstényét befedezni, ugyanilyen problémákat generálva más tanyáján. Elképesztő mennyiségű gazdátlan kutya és macska van, a mi felelősségünk, ha még több nem kívánt élet születik meg. Az, hogy ezzel nagy valószínűséggel lecsökkentettük az elkalandozásaik és a haza nem térésük esélyét, az már csak hab a tortán.
mennyire mélységesen igazad van ebben!öröm volt olvasni..
Szami pedig elviselhetetlenül cuki a csíkos zokniban!:))
Örömmel olvastam ezt az írásodat is! Csak gratulálni tudok, hogy felelős állattartó vagy! Én még nem adtam fel a harcot, csak szerintem először a fejekben kéne rendet tenni. Nagyon boldog vagyok, hogy ezt megtetted!
Még nem teljes a kép, a két kis középázsiai szuka kölykünket is szeretnék kipakoltatni, de tekintettel arra, hogy már jóval 30 kilón felül vannak, így nem 5-6 ezer forintos kiadásról beszélünk esetükben, hanem 30-35-ről, úgyhogy ha lezajlott végre az első tüzelési időszakuk, amivel most nagyon kínlódunk, akkor szépen télen egyik hónapban az egyiket, másik hónapban a másikat visszük el. Én is nagyon ivartalanítás-párti vagyok, úgyhogy ez nekem teljesen természetes.
Megjegyzés küldése