Az viszont igenis említésre méltó, hogy a tyúkjaink nagyszerűen tojnak, hétvégén már édesanyáméknak is tudtunk vinni 30 db-ot, hozzák a napi 9-12 darabos átlagot. Még mindig az istállóban vannak, és még maradnak is, bár már nagyon mennének a napfényre, akárhányszor bemegyünk hozzájuk, figyelni kell, hogy nehogy megszökjenek.
2 napja is épp a tyúkokhoz mentem, amikor nagy csapkodásra és kopogásra figyeltem fel. A palatető alatt fecskék fészkelnek, és nagyon úgy tűnt, hogy az egyik valahogy beesett a fal és a burkolat közé, körülbelül 2 m magasságban verdesett a szárnyaival. Fél óra küszködés után - én legalábbis ennyi ideig álltam ott és azon gondolkoztam, hogyan tudnék neki segíteni, de a fal kibontásán kívül semmi más nem jutott eszembe, azt meg nem tudtam volna kivitelezni - végre sikerült valahogy visszaverekednie magát a tetőre, de ott meg végig egy olyan rész volt, ahol a pala sokkal szorosabban fekszik a házfalakra, és csak a szárnya hegyét tudta kidugni. Na, akkor már hoztam a létrát is, kicsit felfeszítettem a tetőt, a fecske pedig nagyot puffant a homokban. Szegény úgy kifáradt, hogy nem igazán volt már ereje továbbrepülni. Végül hepiend lett, mert pár perc pihegés után úgy elszelelt, mint ha soha nem is lett volna ott.
Nőddögélnek és rengeteg levelet bontottak a málnatövek, amiket Zsófitól kaptunk, illetve az almafa és a cseresznye is hősiesen küzd a korántsem időszerű elültetés dacára. Szépen leveleznek ők is, nagyon reméljük, hogy sikerül nekik megmaradni.
A tanyán pedig robbanásszerű virágzásnak indult minden, és végre az eddig kopasz fák is elkezdtek felébredni téli álmukból. Az útról szinte észre se lehet majd venni minket, annyira szépen körbevesznek majd a lombkoronák. Van ám a sok akác között bodza, orgona is ám!
Időközben végre elhoztuk minden holmimat a pesti albérletből is, oda már csak takarítani kell visszamennem, és Krisz lakásából is elhoztuk a nagyját, úgyhogy most mindent zsákok és dobozok borítanak be, ki sem látszik a padló sem, kicsit most megint a káosz uralkodott el, amin próbálok felülkerekedni. Hétvégén jön le kiscsaládunk megnézni minket, addigra mondjuk úgyis befejezzük, csak nem lesz egy gyalog galopp. Sütögetünk majd egy finomat az udvaron, és bár már meg volt az első szalonnasütés és bográcsos pörköltfőzés is, a tűzrakóhelyet még ki kell építenünk addig.
Luna és a másik két kutya már egész jól kijön egymással, bár most ez a kis cafka rászokott, hogy amikor kiviszem őket sétálni, állandóan seggbecsípi Bélát (aki Bella), az meg amilyen lomha, mire megfordul, Luna már sehol sincs, és néz nagy buta szemekkel, hogy ez meg mi volt?
Már-már azt kell mondanunk, hogy kifejezetten kedves kutya, követnek már minket mindenhova, általában hallgatnak is ránk, és már rendesen örülnek is nekünk, ha bekocsikázunk az udvarra. Bélát le kell fogyasztani, mert sántít is, meg nagyon nehezen mozog a hatalmas testtömegétől, úgyhogy napi kétszer megkerülöm vele a tanyát, bár még ez is sokszor kihívás neki, és félúton legszívesebb visszafordulna, de ez most nem kívánságműsor. :)
Végezetül szeretnénk megmutatni az egyik új reménységünket is, aki a héten fogja birtokba venni a tanyát. Mindketten beleszerelmesedtünk egy perc alatt, tessék megtippelni a fajtáját ;)
6 megjegyzés:
Szárnyas alpesi törpe tacskó. Amennyiben nem az, akkor Border Collie, de inkább tacskóra hajaz. :)
É.M.
Középázsiai Juhász :)
Sz.
Beugratós, ezért is tettem fel a kérdést, de nem nyert. Ő egy közép-ázsiai juhászkutya, nagyjából 3x nagyobbra fog nőni, mint egy border :)
Bizonyám!
A kis aranyos alig másfél év múltán 75-80 kila lesz?
É.M.
Mivel szuka, annyi talán nem, de olyasmi... :)
Megjegyzés küldése