... és a mai napon végre eljött a pillanat, hogy a saját asztalunknál, a saját házunkban ettünk. Felemelő érzés volt! Alig várom az első ott alvást és reggelt is. Elvileg ez már holnap szintén kipipálható lesz!
Bella kutyával nagy előrelépés történt. 2 napja sajnos elkövette azt a hibát, hogy megpróbálta megtámadni Lunát, de szerencsére pont ott voltam, így még meg tudtam előzni a bajt. Mérgemben ordítva bekergettem az óljában fölé álltam és lekiabáltam a szőrt is a fejéről. Természetesen egy ujjal sem értem hozzá, de látszott rajta, hogy tudja: kihúzta a gyufát. Eközben megjelent a színen Tücsök is, és annyira meghatóan védelmezte a barátját, hogy el is szállt a haragom. Közénk állt, odasimult a bernáthegyihez, a szemembe nézett, és egyszerűen úgy volt vele, hogy ha bántani akarom Bellát, akkor először rajta kellene átverekednem magam. Igazi kis hős, pedig nem is tudta, hogy mi nem bántjuk az állatokat, így nem volt "veszélyben" a társa.
Viszont ma a nagy böszme megtette felém az első lépést. Kijött az ólból, és egyértelműen úgy feküdt le, hogy már nem eltávolodva tőlem (amíg az udvaron tettem-vettem), hanem felém, és közelebb is, mint szokott. Gondoltam egyet, vittem a markomban egy kis tápot, amit aztán megevett a kezemből (már ez is nagy haladás volt), végül engedte, hogy megsimogassam a fejét. És ezt ma már Anettnek is megengedte. Mondtam is a kutyának, hogy ha így halad a beilleszkedéssel, akkor végülis még maradhat is. Remélem, innen már csak feljebb visz az út.
Holnap készítek pár fotót a ház jelenlegi állapotáról, végre az előszoba is kezd kilátszani a szerszámok és egyéb cuccok alól, és a konyha is alakul. Igaz, most még csak átmenetileg próbáljuk használhatóvá tenni, de igazából 1 év múlva szeretnénk felújítani szépen új padlóval és konyhabútorral. Most még "abból főzünk, amink van".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése