2013. április 12., péntek

Alakulunk

Reggelente nem csak mi vagyunk kiütve :)
Egy nagy pirospont jár az Obinak, amiért megadták a lehetőséget, hogy levásároljuk az elbaltázott festékszóró árát, amit visszavittünk, úgyhogy már reggel túlestünk egy nagybevásárláson. De legalább van már szép új wc-deszkánk (bizony van, hogy az ember ennek is tud örülni, pláne hogy végre azt vehettük meg 
ami tetszik, és nem azt, ami a legolcsóbb), két ufo-lámpánk, amiket még fel kell majd szerelni, fűmagkeveréket is vettünk, hogy az udvaron kicsit kipótoljuk a foltokat.

A mai napon a takarításé volt a főszerep. Nem is akármennyire, ugyanis órákat elvett az életünkből a festékfoltok felvakarása, amit nagyon egyszerűen meg tudtunk volna előzni, ha kicsit odafigyelünk és letakarjuk a padlót. De az ember a saját kárán tanul, így maradt a négykézlábas spaklival való kaparászás, időnként tarkítva a fennhangon való óbégatással, amikor már nagyon untuk. :) Ma nem voltunk kint sokáig, mert nekem fel kellett jönnöm Pestre és csak holnap délután megyek vissza, mert szeretjük halmozni az élvezeteket, így egy esküvőfotózás is becsusszant, de a két szoba és az étkező padlója már kulturáltan néz ki, illetve egy laza fél órás sika-mikával lefertőtlenítettem az otthagyott beépített szekrényt is. Még jó, hogy nem evés után tettem mindezt, mert olyan alattomosan volt az egész retkes, hogy csak az áttörléskor látszott, mi minden volt rárakódva. De nem baj, már van egy egész falnyi szekrénysorunk, amibe pakolhatunk. Úgyis kinőttük már a két Ikeás duplaajtós szekrényeinket.
Napközben kikerült az udvarnak egy fedett részére a nagyszobai undorítódohányfüstös elhasznált kanapé. Ennek az lett a következménye, hogy a bernáthegyi végre kidugta az orrát az óljából, lefeküdt a kanapé mellé, amin a volt gazdája szagát érezhette, és onnantól kezdve most nem az ólból nem mozdul ki, hanem a kanapé mellől. De legalább tudtam róla pár fotót is készíteni, így talán hamarabb találunk neki jó gazdát (aki olthatatlan vágyat érez egy depressziós és végtelenül szomorú, de ezzel egyenes arányosan óriási kutya befogadására, az kérem, hogy ne fogja vissza magát!).
Bella, 5 éves bernáthegyi szuka

2 megjegyzés:

Tita írta...

Szegény állat :( sosem értettem, hogy lehet így otthagyni.
(bájdövéj, nem lehetne ezt a borzalmat kivenni innen annak bizonyítására, hogy nem vagyok robot? Vagy valami egyszerűbbet választani, amihez nem folyik ki a szemem. Pl hogy milyen nap van ma, vagy mennyi kétszer öt?)

marta írta...

haha..ezzel én is megküzködtem az előbb!Biztos..hogy nem vagyok ROBOT!..hmm..még csak az kellene..:P..amugy a kutya nagyon aranyos..kiváncsi vagyok..mi fog vele történni a továbbiakban..mert eldöntöttem hogy végig"pásztázom" az életeteket! <3