Nagy levegő ééés...

fejest ugrottunk a tennivalókba. Mármint, közvetlenül a tanácstalanul álldogálva eltöltött percek után. Szombat délután ugyanis megérkeztünk, és ahogy körbenéztünk a házban, lesújtott a tény: a ház előző lakója, egy idős német úr szinte minden lomját és kacatját, szemetét hátrahagyta nekünk, töménytelen mennyiségű kosz kíséretében és hirtelen azt se tudtuk, mihez kellene először hozzáfogni.


Belépve az udvarba: jobbra a lakóház, szemben a vendégház, balra a garázs

A házunk.

Mindezt azután, hogy az öreg által hátrahagyott két kutya közül az 5 éves bernáthegyi, Bella beslisszant a házba, lefeküdt az étkezőben, ahonnan hangos morgások, nyüszítések és ugatások közepette csak úgy tudtuk végül kicsalogatni, hogy úgy tettünk, mintha épp távoznánk. Én elbújtam az ajtó mögött, Krisz kitolatott a kapun, és amikor végre kirohant, hogy megugasson minket, villámgyorsan becsuktam a bejárati ajtót. Ennek köszönhetően - az éjszakát kivéve - a hétvégét egy külön gazdasági épületben bezárva töltötte.

Sajnáljuk szegényt, mert láthatóan nem érti a helyzetet, a régi gazdáját akarja, tőlünk fél, de ugyanakkor próbálja a területét is védeni.

Kicsit belevesztem a részletekbe. Lényeg a lényeg, hogy szombaton este 10-ig voltunk kint a barátainkkal, akik felmentőseregként érkeztek, ez alatt minden mozdítható kacatot és bútort kivittünk a garázsba, így csak a hatalmasabb darabok maradtak, de azokat meg összetoltuk a helyiségek közepére. Pechünkre az egyik szobában tapéta fogadott minket. Ezt vasárnap délutánra sikerült 3 ember munkájával levakarni. Ennek a szobának a falait jövőhéten le kell csiszolnunk, ki kell glettelnünk és csak ezt követően tudjuk átfesteni.

Mára - köszönhetően 5 felnőtt és egy hihetetlenül lelkes tini megállás nélküli talpalásának - a nagyobbik szobát glettelés után egy rétegben kifestettük, illetve a festést várja már csak az étkező és az előtér is, de mindegyik esetében szükséges lesz a 2-3 rétegnyi festék. Délután megérkezett legkedvesebb exkolléganőm, Anett is, akivel a leszerelt konyhabútoroknak estünk neki súrolószerekkel, hogy az évek alatt sárgásbarnássá koszolódott szekrényeket ismét fehérre varázsoljuk. A fürdőszoba is átesett már egy egykörös takarításon, de körülbelül még háromszor kell ezt megismételni ahhoz, hogy ne ódzkodva akarjuk használni.

Luna sem igazán értette a dolgokat, csak annyit látott az egészből, hogy jövünk-megyünk, tologatunk, sokan vagyunk. Bizonytalanságát állandó labdázási kényszerrel próbálta enyhíteni, bárki jó volt nála egy kis játékra, csak valami történjen a jól megszokott módon.

  

A harmadik kutya, akit a bernáthegyivel együtt hagyott itt az öreg, ő egy mudi-keverék. Nagyon jó kutya, de sajnos ahogy elnéztem, elég komoly daganata van és már nem is fiatal. Jól tartja magát, bárkit megugat, akit a környéken lát, egyikünk kezéből sem fogadta el az ételt, viszont mára már volt annyi bizalma, hogy hagyta magát simogatni.

Ő a Tücsök nevet kapta.

A lakásban pedig rohamosan megindultak a magok, a paprika kivételével már minden kibújt. A dinnye már legalább 10 cm magas, úgyhogy most picit sötétebb helyre kerültek, hogy mire kiültetjük őket, ne nyúljanak el túlságosan.