Kutyák, rendrakás, slambuc, miegymás

Tegnap jórészt egyedül voltam itthon, Krisz odavolt Újfaluban néhány bútorért Zsolóval, úgyhogy mire megérkeztek, addigra felavattam a konyhát és sütöttem ki kolbászt, meg hurkát nekik. Kezdem egyre jobban megszokni a berendezést, hamarosan már minden lábas és kiskanál is megtalálja a helyét (ha végre az én albérletemből is lekerülnek...). Még egy falicsempézés várat magára, meg a gyönyörűséges új munkalap, amit már ki is néztünk, csak meg kéne venni.

Később még a szekrények fölé kerül egy akasztó is.

Nap közben kicsit barátkoztam Bellával (aki nagyon úgy tűnik, hogy a Bélára sokkal jobban hallgat, egyem az identitászavaros szívét), és bár a szája sarkának állandó tartozéka, a nyálcipőfűző még megakadályoz abban, hogy jobban megdögönyözzem, már odáig eljutottunk, hogy engedte az irdatlan nagy (és irdatlan büdös) bundáját átkefélni. Ha ezt valaki nekem 2 hete megmondja előre, kiröhögöm. Lunával ugyan még nem tudták tisztázni a rangsort, de nem is nagyon erőltetjük ezeket a helyzeteket, szokják meg előbb egymás látványát.

A konyha egyik oldala.

Koraeste befutottak a fiúk is az utánfutóra pakolt cuccokkal, és így már itt van az ágyunk, a kertibútorunk, egy nagyon szuper hintaszék, néhány polc, meg egy rendszámtábla. De az szerintem csak a véletlen műve.

A háló már várja a bútorokat.

A nap zárásaként pedig slambuckészítés volt betervezve, szabadtűzön. Végülis, mikor álljon neki az ember a 4-5 órát igénylő étel elkészítésének, ha nem este fél 9-kor?  Sör volt, pálinka volt, türelem... na az részemről kissé hibádzott, félúton nem is bírtam tovább, és megettem az adagom. Bár, ebben nem csak az éhség játszott nagy szerepet, hanem az is, hogy Zsoló kománknak ez volt élete első slambuca, és a készítése közben megvilágosodtunk afelől, hogy hortobágyi barátaink miért mondják azt, hogy az első 3-4 mindig a kutyák elé kerül. Nos, nem az ehetetlen íze végett. Hanem mert minden egyes fordítási kísérletnél csak úgy röpködtek a földre a bográcsból a finom falatok. Javaslatom tehát a következő, kezdő slambuckészítőknek: terített asztal fölött próbálják forgatni a bográcsot, úgy talán nem a földön, hanem a tányérokon köt ki a tartalma :D

A fiúk kitartottak a végsőkig, így ők hajnali fél 2 tájt ültek asztalhoz. Minden esetre félkészen és átsülve is nagyon finom volt, ahhoz meg túl sötét volt, hogy bárki megállapítsa, slambuc kinézete van-e.

Csacsi öreg medve

Végül 3 körül eljöttünk, begyújtottunk a kályhába, és végre ott aludtunk először: OTTHON.