Kiskoromban imádtam a szilvalekvárt, és ez máig nem változott. Sajnos a tanya körüli szilvafák nem egészségesek, és még mielőtt megértek volna a gyümölcsök, azonnal összeszottyadtak és kőkeményre szilárdultak, nagyjából 3 cm-s nagyságban, úgyhogy Krisz hozott haza 5 kilót valamelyik nap. 1 napig azért nézegettem, mert az első lendületem kissé megtört, nem a kedvenc időtöltésem a magozás, de aztán felfújtam a pofazacsikat és nekiálltam.
A baracklekvár után már "rutinosan" tettem a dolgomat, így még könnyebb volt a folyamat. A szilvákat alaposan megmostam, kimagoztam, és belepakoltam a legnagyobb lábasba, és felraktam főni. Kissé ott elbaltáztam a dolgot, hogy egyáltalán nem vágtam fel kisebb darabokra őket, úgyhogy botmixer úr egy idő után már sírva könyörgött a kegyelemért, de végül jól végezte dolgát, összepürésítette nekem az egészet. Magozás után kb 4,5 kg lehetett az össztömege, ehhez adtam hozzá 1 kg cukrot és bár nagyon gondolkodtam, hogy nem rakom bele ezúttal, de végül 2 zacskó zselésítő is került bele, de csak mert 1 óra múlva is elég hígnak tűnt az állaga, ettől meg egész jó lett. Kb. 2 órát főztem, aztán tiszta üvegekbe raktam, és szokás szerint mentek a paplanok alá dunsztolódni. 5 üveggel lett, igazából szerintem ez ki fog tartani jövő ilyenkorig, de pár napja egy ismerősöm mesélte, hogy ő az üvegekbe való töltéskor hozzáad a lekvárhoz 70%-os étcsokoládét, így a végeredmény isteni finom csokis szilvalekvár lesz. És azon gondolkoztam, hogy 1-2 üveggel azért ezt is kipróbálnám majd. :)
1 megjegyzés:
Ezt a csokist még nem is hallottam:), de nemrossz, nemrossz.... Az idén a szilvalekvárunk lett a legfinomabb, úgyhogy én is szeretnék még szerezni, mert a mi szilvánk is ugyanolyan sajnos, mint a Tiétek:( Sokan sütőben, cukor nélkül készítik a szilvalekvárt, arról olvastál már? azt még nem mertem kipróbálni...
Megjegyzés küldése