Vasárnap délután elérkezettnek láttuk az időt, hogy felüljek kicsi lovamra. Eddig csak földről dolgoztam vele, mert mint egyszer már írtam, újrakezdtünk vele mindent, így a felülést is úgy kezeltük, mint ha neki is ez volna az első.
Már délután felhoztam mindkét lovat a karámból, hogy a nagy forróságban lemossam őket és kicsit lehűljön az ő agyvizük is. Ezt Dabra már előző alkalommal és most is nagyon türelmesen végig állta, semmi toporgást nem produkált. Amikor végeztünk, elengedtem őket, hogy megszáradjanak, és csak pár órával később fogtam meg ismét a kisasszonyt, hogy felnyergeljem. Krisz nyerge jóval nehezebb, mint az angol nyergek, úgyhogy minden alkalommal kell hozzá némi lendület, hogy feldobjam a hátára, de már ezt is szépen megszokta, meg úgy általában sem parázik be a hirtelen mozdulatoktól.
A pályán szépen elkezdtem vele a szokásos munkát futószáron, és amikor úgy láttam, hogy teljesen nyugodt és "velem van", akkor megkértem Kriszt, hogy jöjjön és vegye át tőlem a futószárat. A felülés ideje alatt állt, mint a cövek, még csak ki sem billent az egyensúlyából, mindössze csak hátranézett csodálkozva, hogy én most mit is keresek ott fent? Megszaglászta a lábamat, majd elindultunk. Kizárólag lépést kértünk tőle. Egyáltalán nem volt nyugtalan, figyelt arra, ami történik és a hangomra is reagált, amikor megállást kértem tőle, vagy amikor újra lépnie kellett.
Elképesztően kényelmes az egész háta és a lépése is finom puha, alig mozdul, szélességében is pont az a méretű ló, amit szeretek, szóval nagyon nagy volt az öröm. Ennek ellenére nem nyüstöltük sokáig, mindössze 10 percig ültem rajta, aztán leszálltam róla, és hogy ne ezzel érjen véget az edzés, még kicsit futószáraztam, játszadoztam vele földről, mint máskor is. Az izgalom legkisebb jelét sem mutatta egész idő alatt viszont kíváncsi volt, hogy mi történik. Szeretem az ilyen párosítást, mert az érdeklődő lóval nagyon jó együtt dolgozni. Az elkövetkezendő napokban minden nap elővesszük, aztán ha jól haladunk, hamarosan szabadon dolgozunk majd. :) Ez az a része a belovaglásnak, amit a legeslegjobban várok már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése