2013. augusztus 19., hétfő

2013.08.19.

Az utóbbi időben programokból nincs hiányunk. Péntek este Szegedre mentünk a szüleim társaságában, hogy a szabadtéri színpadon megnézzük az Alföldi Róbert által rendezett, újragondolt István, a királyt. Azt hiszem, először 2008-ban találtuk ki Krisszel, hogy egyszer meg kellene nézni, bár akkor még a hagyományos, régi verziót játszották. Arra valahogy sosem adódott úgy, hogy eljussunk, viszont most kihasználtuk az alkalmat (és a tiszteletjegyeket). Még sosem jártam Szegeden, és most is kukk sötétben sikerült ellátogatnom oda, de egyszer majd világosban is meg kéne ejteni a városnézést. :)
A rockopera jó volt, sajnos nincs összehasonlítási alapom. Volt 1-2 nem túl szerencsés hangválasztás (mondjuk meglehetősen fontos szempont lenne egy ilyen előadásnál, hogy a színész tudjon énekelni), és öltözhettem volna kicsit melegebben is, de jó volt összességében az élmény.

Viszont, ha már a héten történteknél tartunk, muszáj eldicsekednem azzal, hogy Krisztián innentől fogva aranykalászos gazda, s ráadásképpen a szakmai vizsgákon jelesre vizsgázott! Még beiratkozott egy továbbképzésre ezt követően, aminek köszönhetően a falusi turizmusi tevékenységet is megkezdhetjük, ha szeretnénk. Én nagyon várom már, hogy megkapja a tananyagot, rengeteg olyan téma van, ami engem nagyon érdekel és biztos, hogy hasznát fogjuk venni. Ha minden jól megy, márpedig miért ne menne, szeptemberre az a vizsgája is meglesz.
Szerettem volna én is még nyáron jelentkezni egy OKJ-s képzésre, mégpedig a panziós falusi vendéglátóira és/vagy a lovastúra vezetőire, de egyik drágább volt, mint a másik, viszont amire Krisz jelentkezett, az visszatérítéses, úgyhogy nem volt kérdés, hogy inkább arra a lehetőségre kell lecsapni.

Szombat délután és vasárnap délelőtt pedig Apajpusztára látogattunk el, a MOGY-ra (Magyarok Országos Gyűlése). 2009 óta minden évben megnézzük ezt a rendezvényt, s bár mindig gondoskodnak rengeteg érdekes előadásról, bemutatóról, minket itt mindig a hatalmas méreteket öltött vásár fog meg. Nagyon sok bőrös, tímár, íjász, keramikus, viseletkészítő, szőtt és hímzett szőnyegeket, terítőket árusítók, méhészek, szappankészítők és még sorolhatnám napestig, hogy kik hozzák ki portékáikat.
Már az első nap kellemes meglepetés ért, egy standnál a nyergemre nézegettünk szőrmét, de annyira elgondolkozhattam, hogy az kiült az arcomra is, és az árus odahívott magához, hogy cserébe azért, hogy innentől kezdve csak mosolygok, nekem ajándékoz egy dobot. Szőrmét ugyan nem vettünk, de onnantól már egy dobbal a kezemben sétálgattam a vásárban. Nagyon sok ismerőssel is összefutottunk, kellemesen elbeszélgettünk, Krisz beszerzett egy csomó új nyílvesszőt a Kassai íjához, és most már végre céltáblája is van, azt is jó áron tudtunk venni. Ezen kívül selyemfű mézzel (más néven vaddohány), levendulatasakokkal, és egy gyönyörű szőtt faliszőnyeggel tértünk haza. Én sajnos nem találtam magamnak kalapot, nem is volt most kint igazán jó kalapos egyáltalán, illetve reménykedtem, hogy potom összegért találok magamnak mellényt, vagy csizmát, esetleg egy szép szoknyát vagy blúzt, de sajnos itt is eléri az árusokat a vásári körforgás, és sokan jóval drágábban árulták a dolgaikat, mint egyébként, úgyhogy inkább csak névjegykártyákat gyűjtöttünk.
Tegnap aztán hazaérve megebédeltünk, én még leültem egy kicsit dolgozni, aztán a napot egy nagyon romantikusra sikerült naplementés lovaglással zártuk, később pedig még tüzet is gyújtottunk és főztünk egy bográcsos zöldséglevest.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Megy a juhász fakó lován, nem ér le a lába,
visszanéz az asszonyára, libben a szoknyája.
Elötte két nagy fűl, billeg az út porában,
messze még a tanya kapu, jól esne egy vágta.

(bocsi)

Éder Mihály

Alma Kreatív írta...

Hát ez nagyon ide passzol! :))))