Tele vannak a mindennapjaink apróságokkal, amikről mindig be szeretnék számolni a blogban, de mire odáig jutok, akkor már valahogy nem jut eszembe. Ilyen például az, hogy múlt héten végre egyszerre gyűlt össze néhány zöldség a veteményesben, amiket egyben le tudtam fotózni. Eddig csak a paradicsomok közül volt 5-6 szem, amit kisebb-nagyobb időközönként le tudtunk szedni, viszont ahogy haladunk egyre az időben, már egyre több érik egyszerre. Közben lett cukkinink, padlizsánunk, almapaprikánk, de már nem sokáig várat magára a paprika sem.
Egyébként egészen meglepő, hogy itt a mérhetetlen homokos talajon azért a napi rendszeres locsolással milyen szépen növekednek a növények. Minden este slagból kapják a vizet és le is zuhanyozzuk a leveleiket is, és láthatóan nagyon jól érzik magukat. Kíváncsi leszek, hogy az új veteményes helyén jövőre hogy fognak növekedni, mert ott kicsit sötétebben tűnik a talaj, talán nem csak homok van ott kizárólag.
Közben minden nap foglalkozok a kis lovammal. Tegnap felraktam rá a kötőféket, és arra a kantárt, de Dabra reakcióiból az a sejtésem, hogy én raktam először zablát a szájába, nagyon ismeretlennek tűnt neki az érzés. Nem pánikolt, nem félt, de furcsa volt neki. Futószárazni természetesen csak a kötőfékkel futószáraztam, közben szokta a zabla jelenségét is. Aztán pedig földről tanítgattam, hogy mire is való ez a dolog a szájában. Nagyon átengedő, ez már most látszik, és amikor felültem rá szőrén, akkor ezúttal sokkal jobban el lehetett irányítgatni, mint két napja csak simán kötőfékkel. Így haladgatunk hát, nem elsietve a dolgokat. :)
2 megjegyzés:
Hihetetlenül jól néztek ki:) Jól mutat Dabra ezzel a gyapjas nyereggel:)
Köszönjük! :) A nyereg egy sima western nyereg, csak van rajta egy racka, még a Nyeregszemlére lett "álcázva" :)
Megjegyzés küldése