Vasárnap szüleimmel együtt a keresztanyám és a két szépséges unokatestvérem jött hozzánk látogatóba. Ők még nem voltak nálunk, úgyhogy minden újdonság volt számukra.
Szeptember első napja igazán kegyes volt hozzánk, mert a kellemes 25-26 fokkal, a verőfényes napsütéssel, az enyhe szellővel igazán hozzájárult ahhoz, hogy komfortosan teljen el ez a nap. Nem fáztunk, nem volt melegünk, egy kis D-vitamin raktározásra remek alkalom volt, úgyhogy szerencsésnek mondhatjuk magunkat.
Anyu isteni finom csirkepörit főzött a bográcsban, és amíg rotyogott az ebéd, addig mi Hubát és Szamit kiengedtük a kifutójukból, hogy felfedezzék egy kicsit a szabadságot és az udvart, persze szigorú felügyelet mellett. Huba kissé nagy lendülettel tette mindezt, állandóan a tanyán kívülre tartott, Szami viszont inkább a szép lassú ismerkedés híve volt. Csutak elsőre jól vizsgázott, ő csóváló farokkal szagolgatta végig a piciket, Tücsköt és Bellát meg egyelőre nem zaklatták fel, igazából föl sem ébredtek a sziesztájukból. A nagy kamaszokkal, Albával és Pannával való találkozásukat még jegeljük egy kicsit, de ha már még nagyobbak lesznek a nyervogik, akkor majd erre is sor kerülhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése