Találtunk egy hatalmas és nagyon jó állapotban lévő ládát a vendégházban, még a kipakoláskor. Festett virágminták díszítették egykor, mostanra inkább csak csúfították, mert az idő igencsak meglátszott rajta. Hogy a festés mikori lehetett rajta, arra nincs ötletem, de a ládába 1871-es évszámot véstek, ami elég tiszteletre méltó kor egy ilyen fa bútordarabnál. Biztos voltam benne, hogy a házban szeretném tudni ezt a régiséget, de a festménymaradványok csöppet sem tetszettek, viszont a felújításhoz kevésnek éreztem a tudásom, úgyhogy pár hétig a garázsban állomásozott.
 |
| A kiinduló állapotában. |
Aztán egy kedves ismerősömmel tanakodtunk, hogy miképpen lehetne minél kevesebb barbárságot elkövetni rajta a megújulás jegyében. Az alap terv a csiszológép volt, s bár nagyon féltem tőle, ez mégiscsak barátibbnak tűnt, mint a végső esetben igénybe vehető kromofág használata. Egyik délután kicipeltem az udvarra, hogy megnézzem, mivel is állok szemben. Úgy voltam vele, hogy először egy alapos takarítással semmi kárt nem fogok benne tenni, viszont nagyon hasznos volna, ha nem csiszolnám bele a több éves pókhálódarabokat, a bogártetemeket és a többit.
És ahogy elkezdtem szépen lesikálni vizes ronggyal, azt vettem észre, hogy a festék megadja magát, és a víz hatására szépen elkezdett feloldódni, és távozni a láda felületéről. Úgy megörültem neki, hogy nem kell a nem hozzáértőségemmel nekivágni a csiszolásnak és egyebeknek, hogy egy szuszra, kb. háromnegyed óra alatt az összes régi mintájától megszabadítottam. Miután mindenhol áttöröltem, még egy kis bútorápolóval átkentem, a belsejét is portalanítottam (aminek hála istennek isteni fa illata van, és nem az öregség szaga árad belőle), majd félreraktuk 2 napra szellőzni, mától pedig a hálószobánkat ékesíti. Biztos vagyok benne, hogy ha egyszer megtalálom azt a motívumot, amit megfelelőnek tartok rá, akkor egyszer nekiveselkedem és akrill festékkel nekiállok megfesteni, de egyelőre nem igazán szeretném megbecsteleníteni ezt a nem mai darabot.
 |
| A ládába kerültek a vékonyabb paplanok, 2 szőnyeg, egy párna, és egy levendulás illatosító. |
2 megjegyzés:
Még szerencse, hogy lejött róla az a virág.Szép láda.
Dédapámnak volt egy úgynevezett amerikai kofferja, ami láda volt. Azzal jött haza hajóval a '20-as években. Fémpántok, vastag fa, csupa szépség... Egy darabig őrizte nagymamám, aztán halálával és a házuk eladásával ez is eltűnt, mint annyi más.
nekem is van egy..a faházamban a havasokban..de azon sok vasalat van..amugy belül isteni illata van..:)
Megjegyzés küldése