Dolgos hétvége #2

Szombat reggel elég korán ébredtem, és amikor kinéztem, hogy lecsekkoljam, minden kutya megvan-e, akkor olyan gyönyörű fényeket láttam, hogy azonnal felöltöztem, fényképezőgépet ragadtam és kb. 1 órán keresztül csak fotóztam. Közben azért megetettem az állatokat is, de egyszerűen nem tudtam betelni a csodaszép napsugarakkal.

Megcsináltam a szokásos sorozatot az évszakos montázshoz is, amilyet már raktam fel régebben a blogba tavasz-nyár változáskor, de ezt majd később mutatom meg. Szombat este még Krisz a garázsban elvégezte az utolsó simításokat kedvenc hintaszékünk felújításán (lecsiszolta, átfestette a tartófákat, és lakk is került rá, úgyhogy alig várom, hogy a hálóba a kályha mellé bekerüljön), én közben megfőztem a húslevest, aminek aztán annyira örültem, hogy körbe tudtam volna szaladni a házat.

Vasárnap reggel még némi utolsó simításokat kellett végezni az új csirkeól táján, ugyanis ahhoz, hogy megszokják az új helyüket, pár napra bezárva kell őket tartanunk. Viszont annyira zárt az a helyiség, hogy ha csukva van az ajtó, semmit nem lehet látni. A csirkék pedig elve rosszul látnak szürkület után, úgyhogy se enni, se inni nem bírtak normálisan. Ezért aztán átpakoltuk az ólajtó elé a macskakifutóként szolgáló nagy ketrecet, így most már csirkekifutóként üzemel. Nagyobb helyük is van így arra a pár napra, és az ajtót is nyitva tudjuk nappal tartani, ergo nincs bent sötét. Persze pár szemfüles növendék meglépett, de megint megvártuk, hogy a régi helyükön elüljenek és akkor félálomban szépen visszatoloncoltuk őket. Remélhetőleg nem kell sokáig ezt a macerát alkalmazni. Ha megszokják az új helyüket, akkor nem lesz szükség a kifutóra sem.

Amíg én a házban tettem-vettem, addig Krisz a kert hátsó kerítésén dolgozott: át kellett variálni a deszkákat, mert a kölykök is és Tücsök is átfér köztük, ami egyáltalán nem jó móka. Apropó Tücsök, reméljük, hogy a kisöregnek nincs semmi komolyabb baja. Vasárnap végig csak aludt és levert volt, bár láza nem volt, étvágya viszont a régi. Tipikusan az a helyzet, amikor látod, hogy valami nincs rendben, de nem tudod egyértelműen, hogy mi. Jobb ötlet nem lévén, egy fél szem Algopyrint beadtam neki, mert az volt a tippem, hogy a hátsó lába nagyon érzékeny az időjárás változásra, és noha általában derekasan viseli az idő vasfogát, most mintha rosszabb lenne. 1 óra múlva már követett minket, estére pedig ugyanúgy ott tobzódott a többiekkel a vacsorára várva, mint mindig, úgyhogy sanszos, hogy ez lehetett a gond. Ha jön hozzánk az állatorvos, majd kérek a kisöregnek olyan fájdalomcsillapítót, amit ilyen esetekben adhatok neki.
Késő délután még letakartuk a bálákat, amennyire tudtuk és úgy tűnik, jókor időzítettünk, mert éjszaka akkora zuhé érkezett, hogy a talicskában félig állt a víz reggelre.