2013. szeptember 28., szombat

Dolgos hétvége #1

Egy igen munkás, tartalmas hétvégén vagyunk túl, nem vesztegettük az időnket pihenéssel. Krisztián már pénteken is nagyrészt itthon volt, úgyhogy végre sikerült kipakolnunk és nagyjából kitakarítanunk az istálló melletti zabost. Osztottunk-szoroztunk, és arra jutottunk, hogy mivel idén már biztosan nem fogunk tudni a lovaknak beállót építeni a hideg időkre, a baromfi állományt kitelepítenénk a régi zabosba, az istálló pedig felszabadulna Omár és Dabra részére, amibe akkor húzódnak majd be, amikor csak akarnak, illetve jó eséllyel a víz sem fog majd odabent megfagyni, és nem kell majd a jégcsákányozással vagy éppenséggel a vödrös itatással kínlódni. A csirkéknek az új hely is nagyon jó lesz, már csak olyan szempontból is, hogy mivel kisebb helyen lesznek, éjszakára könnyebben befűtik majd maguknak. Valamint ha 1-2 rést betömünk, akkor ez is jó eséllyel ragadozóbiztos lesz. Nem akartunk már külön tyúkólépítéssel bajlódni, hiszen elsőre könnyen olyat készíthettünk volna, amibe beássa, bekaparja magát a nyest, a róka, így viszont ez a gond is kipipálásra kerül. Kipakoltunk mindent, több zsák kárba ment zabot fellapátoltunk a földről, ami telis-tele volt egérürülékkel, pókhálótlanítottunk, majd szombaton bekerült egy hatalmas tojóláda, az ülőrudak, az etető és némi átalakítással bekerült egy új itató is, hátha ezt majd jobban megkedvelik. A tollasok összevadászása már meglehetősen szívás kitartást igénylő volt, reméljük, hogy hamar megszokják az új pipihotelt.
Szintén pénteken járt nálunk egy hatalmas szippantós kocsi is, mert igencsak megtelt az emésztőgödör és mihamarabb ki akartuk tisztíttatni, hogy a további esőzések már ne telítsék tovább. Miután a szakember távozott, nem sokkal rá már érkezett is két fordulóval az elkövetkezendő 8-10 hónapra elegendő szénánk is. Jelenleg van 21, ami a két lóval számolva jövő év júliusáig elég lesz, de mivel már nagy valószínűséggel már májusban tudnak majd legelni, így még tovább ki fog tartani. Hátra van még az abrak rendelés, de ezzel azért még időben vagyunk, meg az nem is annyira nagyon szezonális, mint a szálas takarmány, és tél közepén is elég könnyen hozzájuthatunk a takarmányboltokban.
Kedves barátaink közbenjárásával pedig nagyon jó minőségű répára is szert tettünk, így a lovaknak is és a malacoknak is szuper vitaminforrást tudunk még pluszban nyújtani. Na meg saját magunknak is, mert egy minimális válogatással hibátlan és hatalmas darabokat tudtam saját felhasználásra is a házba bevinni.

Szombat délután pedig amíg én bementem a házba, hogy megfőzzem életem első húslevesét, addig Krisz nekiállt a hátsó kert kerítésénél megnyirbálni a fél év alatt háromszorosára nőtt akácokat, a levágott leveles ágakat pedig a cucuk kapták meg, hogy elcsámcsogjanak rajta. Egyre nagyobbak már ők is, kezdenek tokásodni, hízni. Már a közelségünket is egészen megszokták, már az sem zavarja őket, ha fényképezővel a kezemben 30 centire kuporgok mellettük, míg esznek.
Kolbász
Hurka, aki fittyet hány a nőies étkezésre.

6 megjegyzés:

Raindrop írta...

Istenem, ez a két malacka mennyire tündéri. <3 :D

Alma Kreatív írta...

Nagyon csípjük őket mi is, pláne, ha sikertelenül zárul az alkalmanként még felmerülő szökési kísérletük :)

Jaina írta...

Télen vödörből itatni szívás :-) A malackák meg nagyon cukik!

Ildó írta...

Klassz a pipihotel!

Névtelen írta...

Jó ötlet a kisebb ól a tyúkoknak. Az itatót helyezzétek el a talajon téglára rakva vagy használjatok pld. lábost, fazekat itatásra. A miértre, majd rájöttök télen.
Azért egy önálló, akár vándor ól alkalmasabb lenne nekik.
Némi ötleteket meríthettek a http://www.backyardchickens.com/atype/2/Coops oldalról.

Éder Mihály

Alma Kreatív írta...

Régebben már próbálkoztam magasabb falú edénnyel, de arról meg nem jöttek rá, hogy mire való. :D Egyelőre tetszik nekik az új hely, az istállóban az utóbbi időben már nem használták a ládákat sem, itt viszont imádnak összekucorodni benne. A tőled érkezettek pedig szokásukhoz híven a rudakat foglalják el. :)

Az egyik kisvarjúért aggódunk most, nagyon sántikál, csak a jobb szárnyára tud a jobb lába helyett támaszkodni, illetve tegnap egyszerűen elfeküdt, és nem mozdult, ha nem volt muszáj, elég rosszul nézett ki. Beraktam egy csendes sarokba szalmára, megitattam külön és raktam elé kaját is, most egészen úgy tűnik, mintha össze akarná szedni magát, pedig tegnap nagyon el volt anyátlanodva. A mai napot adtuk meg neki, hogy hátha nem kell megszabadítani a szenvedéseitől (amiről fogalmunk sincs, mi lehet, mert külső sérülést nem látok rajta, végigtapogattam, de nem érzek semmi különöset, úgyhogy gyanítom, vagy a ló lépett rá valamennyire, csak mivel belesüppedt a homokba, ezért külsérelmi nyoma nem lett, vagy passz), de ha holnap is így folytatja a küzdelmet, akkor nem lesz gond.