Hangya üzemmód

Készülgetünk a télre lassan. Ez lesz itt a tanyán nekünk az első, és bizony előre kell gondolkodni sok mindent illetően. Krisz vett egy csomó szendvicspanelt a munkahelyéről, hogy azokat felpakolva a padlásra segítsünk a háznak a hőszigetelésben, de még be kellene szereznünk egy elég hosszú létrát, hogy felérjünk a padlásajtóig. Remélhetőleg így nem fog kihűlni a tetőtér, így kisebb belmagasságot kell majd csak befűtenünk. Az előtér és a konyha így is hideg lesz valószínűleg, mert legkorábban csak jövőre fogjuk tudni kicserélni az ablaknak sem nevezhető plexi lapokat, úgyhogy ott biztosan vacogós lesz, amikor nem főzünk éppen. Viszont Huba és Szami nagyon gyorsan felfedezték, hogy a legtöbbet a konyhában tartózkodunk, és ha az ablakpárkányról lesnek befelé, akkor egyrészt semmi fontosról nem maradnak le, másrészt ha esik az eső, akkor itt szárazak maradnak. :)

Beszereztük már az első 10 mázsa tűzifát is: bükk és tölgy vegyesen. Nem akartuk egyszerre megvenni a kb. 60 mázsa fát, mert azt valahol el is kéne tárolni addig, amíg Krisz fel nem hasogatja, és anyagi szempontból is kevésbé megterhelő részletekben számolni vele. Most egyelőre minden nap munka után nekiáll 1-1 mázsát felvágni, és azokat szépen katonásan betárazza a ház melletti fedett részre, hogy télen már ne kelljen a favágással foglalkozni.

Én már nagyjából végeztem az idei befőzésekkel, bár még nagyon gondolkozom, hogy egy kis lecsót sem ártana üvegekbe rakni, mert az is mindig jól jön, ha csak le kell emelni a polcról, és a melegítésen kívül más dolog nincs vele, ráadásul még jó sok paradicsom várja hátul a kertben, hogy történjen vele valami.

Szénáról is folyamatosan gondoskodunk, most már reggel és este is kapnak Omárék, mert már nem igazán találnak csipegetni valót maguknak. Talán még az őszi esőzésben megindul 1-2 helyen a zöldülés, de ezzel igazából már nem számolunk. Egyszerre 7 óriási szénabálát tudtunk bepréselni a szín alá, viszont ezek tényleg akkorák, hogy a két ló 3 hétig ette az elsőt. Úgy számolunk, hogy egy hónapra a két lónak 2 bála széna fog kelleni, úgyhogy még egy olyan 14-15 bálát szeretnénk venni, talán egy kis lucerna társaságában, mert azt a malacok is szeretik. Abraknak pedig korpát és kukoricát tervezünk adni nekik majd, amikor már fűteniük is kell magukra. Tavaly télen Omárnak táplálékkiegészítő folyadékot is adtunk kétnaponta, mert nem volt túl jó formában, de ezt betudtuk annak, hogy a 7-8 ló közül ő az utolsók között volt a rangsorban. Most viszont csak ketten vannak, hátha csak annyi volt a gond, hogy nem volt ideje kényelmesen annyit enni, amennyi csak belé fért. Ha pedig mégis az volt az oka, hogy már nem egy fiatal kis suhanc, akkor majd megint fogja kapni a löttyöt. Kétfélét próbáltunk ki tavaly, mind a kettő bevált. Az egyik a Parisol Multivitaminja, a másik pedig a Stiefel AMV-sportja. Az utóbbi mellett kedvez az a tény, hogy feleannyiba kerül, mint a másik.
És most már nagyon szuper etetője is van a lovaknak, ami raklapokból készült és iszonyú masszív darab. Kényelmesen hozzáfér mindkét ló, roskadásig meg lehet pakolni szénával. Teteje nincs, azt majd vagy szerkesztünk rá utólag, vagy majd esőtől védett helyre rakjuk, ha beáll a tartós rossz idő.

A szép napsütéses időben viszont végre Béla (aki Bella) is elődugta az orrát annak a bokornak a mélyéről, amiben az elmúlt 2 hónapot töltötte önszántából. Most már, hogy elmúlt az a nagy kánikula, és talán a sebes fülápolási élménye is ködbe veszett, egyre több időt tölt újra a többi kutya társaságában. És mivel pont az ajtó előtt süttette habtestét, gondoltam, lefotózom a Béla-fanoknak, mintegy bizonyítékképpen, hogy nagyon is megvan még a "kislány". :)