Befőzés: spagettiszósz

Rajongok a tésztáért. Azon belül is a spagettiért, és ez már évekkel ezelőtt, amikor suliba jártam és otthon laktam anyuéknál, akkor sem volt másként. A dolgos hétköznapok igencsak megkövetelték a szüleimtől a kreativitást és az improvizációt, ha a vacsorakészítésről volt szó, s ennek apropóján fogott bele anya az paradicsomos spagettiszósz nagyüzemi készítésébe minden áldott nyáron. Ugyanis amikor hazaértünk öcsémmel a suliból, és apáék még mindig dolgoztak, viszont esetleg előző napról nem maradt ebédre meleg étel, semmi más dolgunk nem volt, mint kifőzni egy-egy adag spagettit, felbontani a spagettiszósz üvegét, kicsit átmelegíteni, sajtot reszelni rá, majd megenni. Később persze már pirítottam bele sonkát is, vagy bacont, s ha anyuék is otthon voltak, a bolognaihoz csak a darált húst kellett átpirítani.

Idén pedig - mint a lekvárok és a csalamádé esetében is - eljött az idő, hogy én magam készítsem el ezt a nagyon egyszerű, de mégis remek szószt. A pontos arányokat édesanyám blogján találjátok.

Nagyon kivételes helyzetben érezhetjük magunkat, ugyanis gyakorlatilag a szószhoz kizárólag a hagymát kellett máshonnan beszereznünk, viszont a paradicsom és az összes fűszer is (bazsalikom, oregano, rozmaring) itthon megtermett hozzá. Én első körben 7-8 kiló paradicsomot szedtem össze a kertből, és ebből 8 üveg szósz lett a végére. És ahogy elnézem, újabb 8-9 kilónyi paradicsom kelleti épp magát, hogy leszedjem és befőzzem őket, ami nagyjából 10 üvegre lesz elég, úgyhogy a szombati napomat erre fogom beáldozni azt hiszem.

És ha már itt tartunk, írok egy kis listát akár ötletadónak, akár magamnak emlékeztetőül, hogy mikhez szoktuk, vagy mihez érdemes felhasználni: paradicsomos spagetti, bolognai, lasagne, paradicsomos-sajtos tepsis csirkemell, csőben sült tészta, pizza, chili con carne, melegszendvicsre alapozás.