Ismerkedünk

Lassan letelik az első hét, amit Dabrával eltöltöttünk. Egyelőre, így az elején még úgy tűnik, mint hogyha a híre kicsit rosszabb lett volna, mint amilyen ő valójában. Talán elfogult vagyok, hiszen ő az első saját lovam, de jelenleg egy kis tündérkének látom, aki kifejezetten szereti, hogy foglalkoznak vele, a figyelem középpontjában van. Naponta többször kimegyek hozzá mindenféle ok nélkül. Hogy lásson, hogy megszokjon, hogy tudja: ha megjelenek, az nm feltétlenül egyenlő a munkával.

Omár pedig láthatóan kiegyensúlyozott ismét, hogy van társasága, már nem ténfereg a karámban cél nélkül. Összenőttek, bár a kajánál még azért rendesen osztja a kis kanca az "öregurat", ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az Omár tomporán jól kirajzolódó patanyom.

Szerdán és csütörtökön nekem is volt Krisztiánon kívül társaságom. Kriszta barátnőm utazott le, és mivel ebben a forróságban nem igazán van sem kedve, sem ereje mást csinálni az embernek, mint valahogy hűsölni, így mindkét nap megfürdettük a lovakat slaggal. Dabra nagyon jól veszi az újdonságokat. Szerdán hajnalban, 5 után érkezett meg hozzánk a kovács, hogy rendbe szedje a régóta elhanyagolt patáit. Egyedül a jobb hátsó lábával volt gond, azt kifejezetten féltette, de amint végeztünk a művelettel, elégedetten legelészett tovább. Utána pedig a slagból jövő víztől sem félt, egészen a füle tövéig hagyta, hogy vizezzem, és ott sem csapott hisztériát. Gondolom, nekik is nagyon jólesett egy kicsit hűsölni.

Dabra, a kunfakó gyönyörűség

Sikerült a sörényét is teljesen kibogozni végre és szerencsére nem kellett drasztikus megoldásként az ollót választani. Szerda este pedig készített rólunk az én barátosném egy nagyon szuper fotósorozatot, hálásan köszönöm neki, nagyon sokat jelent ez a pár kép nekem. :)

 

Minden este, amint lement a nap és a kánikulával együtt a legyek és böglyök is eltűnnek, beviszem a pályára és futószárazom. Csak simán, minden felszerelés nélkül egy szál kötőfékkel. Egyelőre szeretném, ha stabilan tudná szóra csinálni a három jármódot, illetve a megállást, meg ahogy elnéztem, eléggé kötött még a mozgása, nem sok izom van rajta, úgyhogy jót tesz neki, ha szép fokozatosan kezd belelendülni a munkába, és engem is megismer közben.

Summa summarum, határtalanul boldog vagyok, egyszerűen minden alkalommal öröm kinézni a karámba és megpillantani azt a két lovat, és tudni, hogy azok a mi két lovaink. :)

Illetve ha már így belelendültem az írásba, akkor gondoltam, hogy megmutatom, mekkorák már most a "kis" közép-ázsiai kölykök. Most kezdenek el igazán megnyúlni, szinte napról-napra egyre nagyobbak.

Alba

Elérkezett az idő is, hogy most már órák hosszát ki vannak engedve, szinte reggeltől késő délutánig a többi kutya közé (estére, illetve amikor nem tudjuk őket igazán szemmel tartani, akkor még visszarakjuk őket a helyükre). Pannával kapcsolatban egyre inkább az az érzésem, hogy a szívem nagyon jól döntött, amikor elkezdtem kötődni hozzá és végül Krisztiánnak hála megtartottuk magunknak, mert annyira figyelmes és annyira keresi mindkettőnk társaságát, szinte 10-ből 7szer már behívható, ami azért egy 3 hónapos kölyöktől nagyon szép teljesítmény. Ugyanakkor ha kell, igazán kemény is tud lenni. Például rendíthetetlenül őrzi már most a többi kutya elől a kajáját, és az egy szem még eladó szukát is rendre dominálja. Alba pedig hatalmas házőrző lesz, már most olyan mély és komoly a hangja, szinte egész éjszaka éberen figyel minden mozzanatra (onnan tudom, hogy most már rájött, hogy tulajdonképpen ő tud ugatni is, és ezt főképp a hűvös éjszakában gyakorolja...).

Panna

És akkor megragadom az alkalmat, és mutatok 1-2 fotót az utolsó gazdátlan kölyökről is, hátha valakinek pont innen tetszene meg.

Eladó közép-ázsiai juhászkutya szuka