2013. június 24., hétfő

Családi szülinapozás

Vasárnap ismét ellátogatott hozzánk kis családunk a tanyára. Ezúttal az apropó édesapám születésnapja volt, de végre alkalom nyílt arra is, hogy nagymamám is lejöjjön. Eljött Krisztián édesanyja és egy jó barátnője is, úgyhogy összesen nyolcan voltunk. Mindkettőnk testvére viszont tanulásra hivatkozva otthon maradtak. Remélem, legközelebb ők is el tudnak jönni, egyiküknek sem fog ártani a friss tanyasi levegő. :)

Volt egy fantasztikus, könnyű, de mégis laktató ebéd: faszenes grillen készült csirkenyársak zöldséggel, grillezett burgonya, valamint hideg vegyes tésztasaláta volt a menü, finom desszertek, a jó hangulatot a társaságon kívül pedig a körülöttünk játszadozó közép-ázsiai kölykök adták, akik Csutakon lógtak szinte egész délután. Amikor pedig elfáradtak, körénk gyűlve pihegtek a hűvösben.
És noha nem mi voltunk ezúttal az ünnepeltek, mégis rengeteg sok mindent kaptunk. Édesanyáméktól megkaptuk a régi hatalmas tévéjüket, aminek már csak azért is örültünk nagyon, mert így mind a ketten rendesen látjuk az ágyból esténként, illetve nagyon nagy luxus, hogy ismét távirányítós készülékünk van, nem kell a konnektorból kihúznunk lefekvés előtt, ha ki akarjuk kapcsolni. :)
Aztán Julikától, Krisztián anyukájától kaptunk nagyon szép ágyneműhuzatot, lábtörlőt (ami nagyon jól jött, mert elképesztő mennyiségű homokot hordunk be a házba), és a barátnőjével közösen megleptek minket csodaszép, régi hímzett vászonterítőkkel, konyharuhákkal (némelyik még Krisztián dédnagymamájáé volt). Azonnal el is helyeztük őket az étkezőben, és percekig csak gyönyörködtünk a nem mindennapi kézimunkák látványában. És kaptunk egy nagyon hosszú vászon anyagot is, ebből pedig az étkező és konyha közti átjáróra fogunk varratni egy ajtófüggönyt, ami nyáron a legyek beljebb szökését, télen pedig a hideg beáramlását fogja megakadályozni.
Kora este pedig még felnyergeltem Omárt, hogy apa egyik születésnapi kívánságának örömmel eleget tegyek. Annyira tetszett neki a múltkori lovaglás, hogy ismétlést kért. Most azonban nem futószáras köröket róttunk, hanem kivezettem őket az udvarból és szépen körbe sétáltuk a naplementében a tanyát.
Manó is lóra ült, de Dabra annyira fepörgette magát azalatt az idő alatt, amíg Omárral elmentünk otthonról, hogy ezúttal már nem akartam, hogy cirkuszoljon, szóval vele már bent foglalkoztam kicsit. Nagyon úgy tűnik, hogy 2 új ember fertőződött meg ezzel a lovaglással. :)

4 megjegyzés:

Zóra írta...

Ó a sparhelt! *irigykedek*
Szuper vasárnapotok volt! :) Engem is megfertőzhetne valaki a lovaglással... én sajnos gyerekkorom óta tartok tőlük, mióta tanúja voltam egy kisebb "balesetnek". Pedig tudom, butaság, de talán pont azért járok ide, mert nálad annyi élményt olvashatok :)

Alma Kreatív írta...

Igen, mi is szeretjük, és még költözéskor ki is próbáltuk! Tökéletesen fűt, és már teát is főztünk rajta. :)

marta írta...

Ajánlok egy nagyon jó áttetsző sűrű szövésű,ámde szellős,fehér szitafüggönyt a konyhaajtóra..nem jönnnek be a legyek..sem a darazsak..stb..és levegőzik a konyha..Nálam olyan tüll..vagyis..olyan nagyon finom anyagból van..garantált a siker!..nem tüll..hanem muszlin!..:)..és bármikor félrekötheted egy madzaggal..:)!

Alma Kreatív írta...

Kedves Márta! Köszönöm a tanácsot, de konyhaajtónk, mint olyan, az nincs, csak egy pici átjáró a konyha és az étkező között, ahova felfüggesztettük a vásznat. A bejárati ajtón kívülre pedig Krisz még tavasszal készített egy szúnyoghálóajtót, de hiába csukjuk azt is és az ajtót is, a legyek állandóan kihasználják a légáramlatot és beslisszannak.