Hétfőn délután elkocsikáztunk négyesben Antwerpenbe is. Mivel már megint éhesen indultunk útnak, az első, amit kerestünk, az egy hely volt, ahol megebédelhettünk. A Hektor's-t választottuk, az ott afféle gyorsétterem-szerű, de jóval több választéka van, mint egy Mekinek. Végre kipróbáltam a Waterzooi nevű helyi specialitást, amivel már azóta szemezek, mióta tudom, hogy esedékes ez az utazás. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy tejszínes csirke, a közepén egy hatalmas gombóc hájastésztával, vagy jelen esetben leveles tésztával. Mellé krokettet kértem. Finom volt, bár elég tömény, és az aljára gondosan gombákat is elrejtettek, azok viszont érintetlenül maradtak a tányéromon.
Antwerpenből elsősorban a fő utcát jártuk be, ez hangulatra nekem a párizsi Champs Elysée-t juttatta eszembe. Kajáldák és neves, drága butikok sokasága egymás után. Rengeteg a biciklivel közlekedő, tekintet nélkül arra, hogy az illető turista, üzletember, egyetemista, bevásárló anyuka. Engem főleg itt vert fejbe az "olvasztótégely" fogalom először. Az indiai, zsidó, fekete, fehér, hetero-, homoszexuális, lepukkant és kőgazdag, válogatás nélkül szembe jött velünk az utcán percek leforgása alatt. Ha nem volna illetlenség, csak leültem volna egy padra, és bámultam volna őket. Annyi furcsaság és annyi újdonság van ezeken az embereken, összesen ilyen sokfajta megjelenést nem láttam, mint itt.
Aztán elérkeztünk Domonique Persoone, a csokikirály birodalmába, a Chocolate Line-ba. Nem egy nagy bolt, de hátul helyett kapott egy bemutatóműhely, ahol a csokit éppen temperálták, illetve száradtak a narancskarikák szép sorban. Viszont az üzlethelyiségben tucatszámra voltak az elképesztőbbnél elképesztőbb ízesítésű bonbonok.
Hogy csak néhányat említsek közülük: szalonnás, hagymás, wasabis, vodkás, citromfüves, meggyszirupos, pezsgős, tequilás, kólás, és még sorolhatnám. Vendéglátóink vettek is egy kisebb válogatást, amit aztán este, a vacsora után szertartásosan, gondosan feldarabolva végigkóstoltunk. A szalonnás nekem nagyon nem jött be, de amiket előtte végigkóstoltunk, azok mind telibe találtak.
A délután folyamán elsétáltunk a helyi katedrálishoz, ettünk isteni ausztrál fagylaltot, illetve betértünk egy New Look üzletbe, ahol kaptam anyutól egy gyönyörű szép ekrü horgolt bolerót. Annyira bele vagyok szerelmesedve (és annyira illik a Brugge-ben vásárolt csipkefülbevalóhoz), hogy muszáj megmutatnom itt is.
Aztán, hogy este ne maradjunk "otthon" vacsora nélkül, még beszaladt a társaság a helyi Tescoba, aminek itt Carrefour a neve. Gabó egy isteni gorgonzolás tagliatellét varázsolt nekünk, de a dolog különlegessége a garnélarákban leledzett. Nagyon próbáltam ezúttal is megkedvelni, tényleg próbálkoztam vele, de sajnos az állaga egyszerűen nem kompatibilis az én ízlésemmel sajnos annak ellenére, hogy a nagykönyv szerint volt elkészítve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése