Az egy hetes itt tartózkodásunk alatt Brüsszelben laktunk, méghozzá egy külső kerületben, Berchem-Sainte-Agatheben. Ha a 10 perces sétát nem számítjuk, ami a buszhoz vezetett, akkor tulajdonképpen 30 perc alatt gond nélkül beértünk a városközpontba.
Hétfő reggel Gabót kísértük be a városba, be kellett ugrania a munahelyére, ami az EU-negyedben volt, így mi is elkísértük. Külön odautazni egyébként nem terveztük a hét folyamán, így kapóra jött, hogy egy gyors pillantást tudunk vetni erre a városrészre is. Őszintén szólva nagyon csúf. Hatalmas vasszerkezetes, üvegablakos épületek, mellőzve mindenféle stílust. Irodaépületek egymás hegyén-hátán.
Kedden már önállóan róttuk a köröket a városban. Első utunk a Bruxelles Parc-ba vezetett. Hatalmas szökőkút, árnyat adó hatalmas fák, gondozott gyepszőnyeg, kőszobrok. Olyan, mint egy mini Margitsziget.. Innen elsétáltunk a Grand Centrale-hoz, ez az igazi belvárosa Brüsszelnek. Itt van a Grand Place, a Pisilő kisfiú szobra (ezt végül érdeklődés hiányában kihagytuk), számtalan kávézó, étterem, büfé, cukrászda, szuvenírbolt, csokibolt, söröző várja a turistákat. Szerencsére így hétköznap az abszolút még elviselhető tömeg volt csak a városban.
Brugge után a második kedvenc programom pedig a mai régiségbazár meglátogatása volt. Kis tervezéssel elmetróztunk és némi sétával hamarosan meg is találtuk az Ecseri piac kicsinyített mását. Illetve csak a terület nagyságát illetően volt kisebb, de választékra jóval fölötte volt a miénknek. Órákig el tudtam volna ott guberálni, ha sem a pénz, sem pedig a korlátozott csomagsúly nem szabott volna határt ennek. Szerintem fél óra alatt ki tudtam volna annyi minden holmit választani, amivel kicsinosíthatnánk a házunkat. A réz petróleumos lámpától elkezdve (Krisztián imádja ezeket, de mivel sajnos megvenni nem tudtam neki, így csak lefotóztam) a festményeken át a régi kilincsek, kávédarálók, könyvek, plakátok, szobrok, konyhai edények tömegén át egészen a bútorokig és a ruhákig minden megtalálható.
Holnap a terveink szerint délelőtt még beugrunk venni ezt-azt otthonra, aztán pedig délután irány a repülőtér, irány Magyarország és irány az otthon, édes otthon. :) Szuper volt ez a pár nap kiruccanás, és ugyan nem lesz csoki gigantikus mennyiségben, de már egyre várom, hogy hazaérjek. :)
2 megjegyzés:
Furcsa így olvasni, hogy valaki elutazik külföldre és alig várja, hogy visszajöhessen Magyarországra... :) De biztosan azért, mert én meg alig várom, hogy minden úgy alakuljon ahogyan kell és elhagyjuk ezt az országot... Szerettem volna én is hasonló életformát vagy talán pont ilyet, :) de sajnos nem jött be. Gyönyörű a tanyátok és jó látni azt, hogy a befektetett munkátok meghozza a gyümölcsét... :)
Tudod, én mindig is körbe voltam véve olyan emberekkel, akik szintén abban találták a megoldást, vagy attól várják a helyzet javulását, hogy kimennek külföldre. Én igazából nem vagyok ennyire merész, nem szeretném elhagyni a szülőföldemet, hanem itt szerettem volna mindig is kihozni a legjobbat. Amikor még gimnáziumba jártam, emlékszem, mondtam is egy osztálytársamnak, hogy "megvárom, amíg itt mindenki kimegy külföldre, és akkor újra lesz itthon munkalehetőség" :D Most is hasonlóan gondolkozom, csak nem feltétlenül a munkavállalás, hanem a napi szintű megélhetés szintjén. Nincs kacsalábon forgó birtokunk, egy ideig nem tehetjük meg, hogy elutazzunk akkor és oda, ahova tetszik, de így most nagyon boldogok vagyunk. :)
Megjegyzés küldése