Belgiumi utazás: Brugge

Édesanyámmal karöltve nekivágtunk Belgiumnak. Kint élő magyar házaspár Londonba utazik, és az ő két vizslájukra kell vigyáznunk Brüsszelben, miközben 1 hétig lehetőségünk van felfedezni a csokoládé és az igazi sör hazáját.

Az első nap Brugge-be látogattunk. Igazán kegyes volt hozzánk az időjárás, ugyanis már reggel óta hét ágra sütött a Nap, és bár kiskabátos idő volt, azért a gyönyörű fények miatt kicsit sem panaszkodtunk.

Brugge egy tüneményes kis ékszerdoboz, ha élhetek egy közhelyes kifejezéssel. Viszont, hogy némileg vulgárisabban is leírjam a helyet, szeretnék beidézni egy párbeszédet a Brugge-ben készült filmből, amelynek a címe Erőszakik (In Brugge). A finomabb lelkületűektől előre is elnézést kérek a kifejezésekért. :)

Harry Waters: Mesés, igaz?

Ken: Igen.

Harry Waters: Szóval, jól érzi magát a fiú?

Ken: Hát, én jól érzem magam. Ray nincs annyira oda érte.

Harry Waters: Mi?

Ken: Csak nem biztos, hogy ez az ő világa.

Harry Waters: Mi az, hogy nem az ő világa? Hogyhogy nem az ő világa? Nem az ő világa, mi a f*szt akarsz ezzel mondani?

Ken: Semmit, Harry.

Harry Waters: Az a város olyan, mint egy kibek*rt tündérmese. Ez a kib*szott tündérmese nem az ő világa? Az hogy lehet? A csatornák, a hidak, a macskakövek? Az a sok mesebeli lóf*sz hogy a f*szomba ne lenne a világa valakinek b*zmeg?

Ken: Ööö, azt akartam ezzel mondani, hogy...

Harry Waters: A hattyúk még megvannak?

Ken: Igen, igen, még megvannak.

Harry Waters: Hogy a f*szomba nem az ő világa az a sok szájbab*szott hattyú? Hogy a f*szomba?!

Az utazás délutánján még gyorsan otthon megnéztük az említett filmet, úgyhogy kifejezetten szórakoztató volt, amikor a "kib*szott hattyúkhoz" odaértünk. Rengeteg van egyébként belőlük, egy egész kis szigetecske van nekik fenntartva a kanális egyik részén.

Egy gyors ebéd után befizettünk egy városnéző hajókázásra is. Viszonylag tűrhető volt az ára, fejenként 7€ volt, amiért egy kb. fél órás hajókázást kaptunk. Gyakorlatilag az egész várost meg lehetett nézni a csatornákon keresztül. Ennek köszönhetően láttuk azt is, hogy az egyik városrészben régiség-vásár van. Ahogy kiszálltunk a hajóból, az első utunk oda vezetett. Rengeteg valóban régi, és csak réginek tűnő kacatok, díszek, használati tárgyak voltak, nagyjából az Ecseri piachoz hasonlítanám, csak bútorok nélkül. Nagyon szemeztem egy akasztóval is, amin 3 patkóban 3 lófej volt és 6 kabátakasztó volt, de végül az győzött meg arról, hogy otthagyjam, hogy a repülőn eléggé korlátozottak a lehetőségeink a csomagok súlyát illetően, és ez legalább 1 kg-t elvett volna.

Ettünk cupcake-t, elfogyott villámgyorsan egy 10 db-s bonbonválogatás is, és persze szorítottunk helyet némi habosbabos gofri-csodának is, bár ennél a pontnál elérkezett az a pillanat, amit addig soha nem gondoltam volna: az édességbefogadó képességem kitette a megtelt táblát. Persze ez az állapot csak másnapig tartott, úgyhogy pánikra semmi okom nem volt. :)