Csibefutam

Jelentem, öt csibénk van most összesen! Elég vegyes a társaság, mert ugye két fészekből jöttek, ráadásul a legidősebb és a legfiatalabb között 5 nap eltérés van, ami méretben azért meglátszik, de egyelőre úgy tűnik, mindenki jól van. :) Három csibét ki kellett vennünk az anyjuk alól, mert még bőszen költi a többi tojást, amik majd csak 10 nap múlva várhatóak kb, így nem igazán foglalkozott a pici jövevényekkel (ugye azért van ez, mert ezek a csibék pont abból a pár megmaradt tojásból keltek ki, amiket a többi tyúk szétvert, és csak betettük a kotlós alá a többi új tojása közé próbából).

A legfiatalabbnak segítségre volt szüksége, ugyanis 24 órán keresztül semmire se jutott a tojás feltörésével, gyanítom, azt a kis lukat is az anyja kocogtatta csak rá, mert az meg pont a pici fenekénél volt, így nem volt esélye továbbtörni magának, úgyhogy nagyon óvatosan, apránként haladva fejtegettem le róla a héjat, nagyon vigyázva, hogy a hártyát ne szakítsam fel, nehogy a pici sérüljön és vérezzen. Kellett neki másfél nap, mire rendesen magához tért már és próbált talpra is állni, úgyhogy őt csak 2 nap múlva raktuk át a nevelőmamájához, és még így is nagyon igyekeznie kell, hogy behozza a lemaradást, de úgy vettem észre, nagy benne az élni akarás, és minden erejével azon van, hogy felzárkózzon. :)

Sajnos jobb képet nem tudok hozni az egész bandáról egyszerre, mert az anyjuk nagyon védi őket, úgyhogy ha közelítek, akkor azonnal elrejti őket maga alá. :) Viszont ma reggel már láthattam, ahogy csipegetnek és isznak a kicsikék is, nagyon ügyesen tanítgatja őket a tyúk. A másik pedig így most már nyugodtan tud megint a keltetésre koncentrálni, és csak napi kétszer zavarom meg, mert magától nem hajlandó leszállni a tojásokról se enni, se inni, úgyhogy ilyenkor én leveszem, odarakom a kajás tálca elé, és ha finoman átfogom a szárnyainál, akkor hajlandó enni. De nem bánom, a lényeg az, hogy jó kotlós. :)