Az ezermester

Egész kicsi koromtól kezdve úgy nőttem fel, hogy édesapám mindig előrukkolt valami új, általa barkácsolt bútorral, mindent ő javított meg otthon, és csak nagyon ritka, súlyosabb esetekben fordult meg nálunk szerelő. Készített nekem íróasztalt, könyvespolcot, anyunak, és aztán nekem is egy ruhásszekrényt, egy időben a spájzunk átalakult anyu üvegfestő műhelyévé, szóval nem nagyon volt olyan dolog, amit hogyha mi kitaláltunk, ne valósította volna meg. Arra határozottan emlékszem, hogy minden barkácsolást tervezések, rajzok, elképesztően precíz mérések, illesztések kísértek, a végeredmény pedig mindig szuper lett.

Krisztián is szeretett egy időben a korábbi albérleteinkben ezt-azt megvalósítani, de rendszerint a nagyon kicsi hely, illetve éppen az albérlet átmeneti mivolta miatt nem tett beléjük túl sok energiát, mert állandóan költöztünk, a bútorokat szét és össze kellett folyton szerelni, és persze mindig változtak a rendelkezésünkre álló helyek méretei is, ahova ezeket a dolgokat tehettük volna.

Na de most! Ugyebár van nekünk egy két férőhelyes garázsunk. Pontosabban minden másnak használjuk, csak garázsnak nem. Főleg raktár és Krisztián műhelye lett. Hétvégente hosszú-hosszú esti órákra kimegy "garázsjáratra", ahogy mi szoktuk mondani, a hangszórókból üvölt a zene, és jó sokszor rajtakaptam már, hogy amikor azt hiszi, nem bukik le, énekel és/vagy táncol. :) Eközben pedig egyre szebb és klasszabb dolgok kerülnek ki a keze alól. Korábban már mutattam, hogy a vendégház felújításakor a mosogató alatti szekrényt kukapozitívvá nyilvánítottuk, ezért ő maga épített alá egy másikat, csinált a csúnya kék műanyag hordó helyett fából vízgyűjtőt az ereszcsatorna alá, az ékszerkészítő kellékeimnek és a hivatalos papíros mappáknak a kisszobába fali polcot. De a két kedvencem a hálószobai könyvespolc, ami akáckaró akácoszlop (pardon, igazából már ezer éve ki vagyok okosítva, mi a különbség a karó és az oszlop között, de rendszerint a homályba vész) lábakon áll, valamint egy édes kis sámli, amit a napokban mutatott meg (bár az még festés előtt áll, de nem bírtam ki, hogy ne fotózzam le, egy konyhai kísérletemhez úgyis kellett készítenem egy fotót, és a kis sámli tökéletesnek bizonyult a mellékszereplői alakításhoz).

Hogy a sámlin lévő pohárban mi van, és mi lesz belőle, az pedig a következő bejegyzés témája lesz. :)

ui: a könyvespolcon lévő maci 36 éves és nem az enyém ;)