Van, aki virágot

... és van, aki malacot kap az urától. :) Péntek délután Krisz, ahogy hazaért, szólt, hogy menjek már ki vele a kocsihoz, hozott nekem meglepetést. Felnyitotta a csomagtartót, nekem meg a szavam is elállt. Két kis 10 hetes malacka feküdt egy ketrecben és igyekeztek mozdulatlanok maradni. Már csak a színes masni hiányzott a nyakukból. :)

Szóval Ádám barátunktól, ahonnan Csutak is jött, kaptunk 2 mangalica durok malacot. Lány és fiú, bár utóbbi rögtön rá egy napra el is veszítette a golyóit (hála Istennek voltak annyi tapintattal felém, hogy egyrészt nem jelentették be előre a műveletet, másrészt megvárták, amíg beautózom a városba). Jelenleg egy ideiglenes helyen vannak, de hétvégén le lesz már nekik kerítve egy nagyobb hely.

Krisz szerzett nekik egy vastelepről egy remek kis vályút, meg a tápostól keveréket nekik, úgyhogy már csak nekik kell hízniuk. Sajnos a sorsuk már meg van pecsételve, és annak ellenére, hogy én szívesen eltutujgatnám őket akár évekig is, valószínűleg késő ősszel disznótort fogunk tartani. Persze a kritikus résznél mindezt nélkülem.

Péntek este sütögettünk ismét, és amíg rotyogott a leves, addig én a nyakamba kaptam a fényképezőt meg az állványt, és készítettem egy-két éjszakai fotót. Annyira jó lenne, ha egy kis csillagjárást is lenne alkalmam fotózni, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy az én felszerelésem sajnos alkalmatlan rá, de nem adom fel a reményt. :)

A kapun kívül szépen leszállt a köd.

Dabra az éjszakában

És a mi kis mézeskalács házikónk az otthon melegével. :)