2013. július 23., kedd

"Zöldségvetés"

A költözés időpontja miatt meglehetősen sokat csúsztunk a tavaszi palántázásokkal, valamikor május közepén sikerült oda jutnunk, hogy a frissen felszántatott részen el tudjuk ültetni a piacon vásárolt palántákat. Az általunk magról nevelt palánták sajnos befuccsoltak, egyetlen egy paprika küzd még becsülettel, de sehogy sem akar megnőni. Viszont a palántaként vásárolt zöldségek gyönyörűen nődögélnek, dacára annak, hogy gyakorlatilag egy sivatag kellős közepére ültettük őket. De úgy tűnik, hogy az esti bőséges locsolást, a mulcsolást és a lótrágyával takarást azért meghálálják. Körülbelül 3 vagy 4 fajta paradicsomot ültettünk el, de sajnos elfelejtettük megjegyezni, hogy melyik milyen fajta, ami azért szomorú, mert a legszélső sorba ültetettek hatalmas, majdnem ember nagyságúra nőttek már, és fürtökben lógnak rajtuk a hatalmas paradicsomok. A befőzésre való fajtának tippeljük, de biztosak azért nem vagyunk benne.

Kígyóuborkát is ültettünk, de csak két tövet. Lassan, de biztosan elkezdték hozni a termésüket, most már mind a két növényen 4-4 ubi látható. Fel kéne őket kötözni, csak igazból az utóbbi időben indultak meg ennyire, úgyhogy majd keresnünk kell néhány karónak valót.

A cukkinit pedig valahol elrontottuk még a vásárláskor, ugyanis sokkal többet szerettünk volna belőle venni, de ültetéskor láttuk, hogy bizony "sikeresen" rengeteg padlizsánt kaptunk helyettük. Ezt meg csak Krisz szereti, de ezt sem óriási mennyiségekben, úgyhogy még nem tudom, mi lesz a sorsuk, én egyelőre annak a 2-2 tő cukkininek drukkolok nagyon, hogy növögessenek szépen.
A paprikák közül még nem sok biztatót láttunk. 1-1 tő növényen már megjelentek a kis zöldségek, de nem nagy mennyiségben. Az almapaprika is már hetek óta nő, de még mindig nem érett meg igazán. A következő két hétben megint kapnak egy adag bio tápoldatozást, hátha az használ nekik. Összességében mondjuk elégedettek vagyunk, hiszen ez az első kertészkedésünk, és bár a gaz fölé nem tudtunk kerekedni (megfelelő talaj előkészítés miatt), ősszel úgyis máshova csináljuk meg a jövő évi veteményes helyét (megtaláltuk azt a helyet, ahol a két generációval ezelőtti lakók is csinálták) hogy tavaszra minden készen álljon.

6 megjegyzés:

Éva írta...

Szia! Olvaslak, élvezem a híreidet.Kertem, házam nincs, lakásom van( örülök, hogy van!), más házas-kertes történéseit olvasom szinte sajátomként, nyomon követem a gyarapodást, az élményeket.
Milyen tájékozottak vagytok, otthonról hoztátok a tudást, most néztek utána? Vagy minden együtt?

Alma Kreatív írta...

Szia! Hát, a tizedét se tudjuk a dolgoknak még, főleg a veteményezés tekintetében. Ezek mind csak próbálkozások, de persze előtte megpróbálunk utánajárni a dolgoknak, vagy kérdezősködni. Én tőzsgyökeres pesti családból származom, az édesapám nagynénje a legközelebbi rokon, aki még falun él, a párom viszont gyerekkorából emlékszik erre-arra.

Alma Kreatív írta...

Helyesbítenék. Mivel Bella az idő alatt, amíg a faluba bementünk, kinyírta az egyik csirkénket. És a legdühítőbb, hogy egyrészt a többi kutyának is mutatja a baromságot, másrészt még csak meg se ette, csak néhány alkatrészét nyammogta el a rohadék. Még csak meg se bírjuk büntetni, mert békésen szunyókál a bokor mélyén, mint ha mi se történt volna, nem mehetek oda felébreszteni, hogy agyonverjem.

A félreértések elkerülése végett gyűlölöm az erőszakot, sosem vernék meg egy kutyát, de ő most nagyon-nagyon feszegeti a béketűr és állatszerető határaimat.

Éva írta...

Ajjaj! Mi a módszere annak, hogy leszoktassátok a csirkeevésről? Van ötlet, vagy valakinek a tudása, aki volt hasonló helyzetben?

Köszi a választ az előző kommentemre!

Alma Kreatív írta...

Sajnos semmi más módszer nincs erre, mint jó időpontban nyakon csípni, és akkor ellátni a baját. Ma már megint láttam, hogy őrjáratot tart, hogy vajon van-e betévedt csirke az udvar részen, de egynek se volt kedve bejönni.
Hétvégén szándékosan megcsináljuk, hogy behozunk az udvarra két tollast, és abban a pillanatban, hogy azt hiszi, nem vagyunk itt és rájuk ront, akkor bizony előkerül a karikás ostor. Nem tudunk egy 80 kilós állatot puszta kézzel ejnye-bejnyézni, mert ha olyanja van, simán leterít, bármilyen jámbor is. Nem akarjuk agyonverni, de legalább egyszer végig kell rajta húzni, különben folyamatosan tizedelni fogja az állományt, és legközelebb majd a kismacskákat akarja kinyírni.

Éva írta...

Akkor meg van a módszer. Kemény, határozott és következetes.Érzelmeket félretenni a tyúkok és a macskák érdekében.Ez van!